Antall Józsefet meghurcolták azért a mondatáért, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke akar lenni. Menynyiben érzi igazságtételnek az első szabadon választott kormányfő számára a mostani törvényt a kettős állampolgárságról?
– Antall József kijelentése az akkori körülmények között olyan üzenet volt, amelyben ott volt a biztatás: változik az anyaország politikai szemlélete a szocializmus negyven éve után. A baloldal akkori dühödt reagálására sokan emlékezhetnek. Kifordították a „lélekben” szót, irredenta, nacionalista és más jelzőkkel látták el az Antall-kormányt.
– Végül is a történelem ismétli önmagát.
– A baloldali támadások fő oka, hogy a nemzeti érzelmekkel kapcsolatban hagyományosan nincsen semmiféle belső pozitív motivációjuk. Az idegenkedés ebből ered. Ha nincs a csúf és méltatlan manőversorozat a hat évvel ezelőtti népszavazás ügyében, ami megbuktatta a kicsit elhamarkodott kezdeményezést, talán nem érezte volna a választást megnyerő politikai erő, hogy ilyen gyorsan, demonstratíve rögtön meg kell hoznia azt a törvényt, amiért mi is küzdöttünk annak idején. Amilyen káros hatása volt 2004-ben a határon túli magyarság lelkére az akkori sikertelen referendum és szomorú a kormányzati ellenpropaganda, olyan gyógyír lehet a gyors bevezetés a sebekre. Rosszul teszi tehát az, aki egyoldalúan kritizálja a szavazás időpontját, hogy nem veszi figyelembe az előzményeket. Ugyanakkor a felvidéki magyar politikusok véleményét is megértéssel kell fogadni. A mostani jogszabály helyreállítja azt a hitet, amit az antalli mondat is kifejezett a rendszerváltozás idején.
– Az akkori történésekkel a párhuzamok szembeszökőek. Sokan érzik ezért úgy, hogy a rendszerváltozás igazán most érkezett el. Még az utódpárt szétesettségi foka is hasonló.
– Ezekben a véleményekben sok igazság van. Akkoriban azonban nem lehetett a rendszerváltozásból többet kihozni, csak utólag tűnhet sok minden egyszerűbbnek. Nem vettem ugyan részt az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain, ám tudom: az volt a fő szempont, hogy minél előbb legyenek szabad választások. Kényszerű kompromisszumokat is kellett a hatalommal kötni, mert nem lehetett tudni, hogy a tárgyalások esetleges kudarcának milyen negatív, visszarendező következményei lennének. Azok, akik részt vettek benne, többnyire megélték ’56-ot, és pontosan tudták, hogy a demokratizálódás folyamata bármikor viszszafordulhat. Ahogyan 1956 novemberében is megfordultak a szovjet tankok, amelyek el sem hagyták az országot. Emlékezzünk, milyen ijedelmet keltett az 1991. augusztusi moszkvai keményvonalas kommunista puccskísérlet. Ez történhetett volna előbb, és akár sikerrel is járhatott volna.
– Sokan elfelejtik, hogy a szovjet csapatok csak 1991 júniusában hagyták el az országot.
– Ezek a folyamatok csak a megtörténtek ismeretében tűnnek veszélytelennek. Akkor azonban mindenkit befolyásoltak. Az utca emberét éppúgy, mint a tárgyaló ellenzékieket.
– Az akkor elfogadott alkotmányt komoly támadások érik, amiért nem tartalmaz bátrabb változtatásokat.
– E tekintetben is megértőbbnek kell lenni, és nem a mából ítélni. A szabad választások mellett egy alaptörvényt is meg kellett alkotni az idő szorításában. Úgy, hogy semmilyen elmélyülési, érlelési idő nem volt az előzetes szakmai vitákra. Volt félelem, hogy esetleg a baloldal győzhet a választásokon. Ennek a számlájára írandó, hogy a kétharmados törvények benne maradtak a konstrukcióban. Németh Miklós és kormánya népszerű volt, a kétharmados törvények biztosítékot jelenthettek volna, ha mégsem nyer az ellenzék. Az változtathatja meg ezeket, akinek megvan hozzá a kétharmada. Az Antall-kormánynak nem volt.
– Pedig csak kis híja volt, hogy meglegyen.
– De nem lett. Megtette a hatását az a heves antikommunizmus, amit az SZDSZ megtévesztésül véghezvitt, ezáltal több szavazatot kapott, mint amennyi megillette.
– Amikor Antall József azt mondta, hogy az SZDSZ álcázott baloldali párt, nagy volt a felhördülés.
– Mert Antall tudta, hogy valójában nem liberálisok, hanem polgári radikálisok. Azóta már az egész ország tudja, ezért tűntek el. Hatalmas dolog, hogy az Orbán-kormánynak nem kell egyezkednie az ellenzékkel, és kényszerű kompromisszumokat kötnie. Nekünk azonban állandóan meg kellett nyernünk a legfontosabb ügyekhez az ellenzéket, amely nem volt érdekelt a sikerünkben. El is bukott rengeteg javaslatunk. Csak utalok arra, hogy a médiatörvény már elfogadás előtt állt, amikor az SZDSZ kihátrált. Vagy a köztársasági elnökkel vívott asszókra, amikor a miniszterelnöki előterjesztéseket sorra utasította vissza, hiába állt Antall igaza mellé az Alkotmánybíróság. Még a hadsereget is utasította az 1990-es taxisblokád idején az államfő, amiről szintén az alkotmánybírák mondták ki a szerepköri túllépést. Mégis nagy eredményeket értünk el, amelyek kiállták az idők próbáját. A blokád után megteremtettük a belső rendet. Az önkormányzatiságnak leraktuk az alapjait. Még a gazdaságban is komoly sikereink voltak: az exportot keletiről nyugatira hangoltuk. Szidtak minket, hogy a keleti piacokat elvesztettük, holott akkor, a Szovjetunió szétesése miatt, az alig létezett. De arról, hogy az ideiglenes alkotmányt újjal váltsuk fel, nem is álmodhattunk.
– Most nagyot fordult a világ. Sokan nem is értik, hogy töpörödhetett ennyire össze a baloldal. És arra gondolnak, az lehetett a vesztük, hogy mintha a kora Kádár-kort akarták volna házasítani a Rákosi-érával.
– Van egy olyan modell, amit kitaláltak, és amiben a legkártékonyabb felfogások is érvényesülni tudnak. Ez a diktatúrák sémája. Az a szocializmus, amit mi ismerünk, ebből született meg. Ezeknek az szokott a végzete lenni, amikor a diktátor halála vagy más okból elkezdik reformálni, de úgy, hogy meg akarnak maradni a csúcson. Ami természetesen lehetetlen, mert diktatúrából nem lehet kvázi-demokráciát gyúrni. A szovjet modell sírásása Hruscsovval kezdődött. Mert Sztálin alatt a fő kérdés a hatalom volt. Az, hogy éhen haltak pár millióan, vagy sok millióan a Gulagon végezték, a módszertan része volt. Így volt stabil. Nem voltak lázongások, és ha voltak, kivégezték a renitenseket. Egész népeket vittek el. Ez a szocializmus, amikor reformálni kezdik, meg új irányt szab magának, már mindig elbukik. Kiüresedik. Vannak ugyanis korunkban uralkodó érzelmek, a humánum, egyéni szabadság, a nemzeti érzelmek. Ezeket képtelenek képviselni, mivel a múltjuk nem is teszi lehetővé. Az alkonyuk oka, hogy a meglévő rosszból valami jobbat akarnak csinálni, ami egyre rosszabb lesz.
– Most a Gyurcsány által bevezetett emberkísérletet írta le.
– A Gyurcsány-féle irány valami gazdasági neoliberalimus akart lenni, amit próbált átvenni, mint afféle világüzenetet. És elvesztett mindent. Mert amiben iskolázott volt, az a Kun Bélák, a Rákosik kora és Kádár időszaka. Nem vette észre, hogy ez már a rendszerváltozás előtt is idejétmúlt, életidegen volt.
– Gyurcsányék a hálátlan nép megmentőjeként láttatnák magukat.
– A szociális frázisok, amelyekkel a baloldal operál, annak hangoztatása, hogy mindig ők a népbarátok, a szegényeket felemelők, mára mindenki számára átlátszók. Az sem véletlen, hogy megszületett a nemzetiszocializmus, ami egy kicsit ugyanezeket mondja.
– Nem véletlen, hogy a nemzetiszocializmus helyett mindig fasizmust, nácikat kellett mondani. Nehogy összekapcsolják az emberek a tartalmi hasonlóságokat a névbeliekkel.
– Figyelemre méltó, hogy az úgynevezett radikális jobboldal gyakorta fújja ugyanazt a muzsikát, amit a baloldal dalol. Ezek az ideológiák azonban becsődöltek. Mindenki tudja, hogy az igazi nemzetépítő erő az elmúlt százötven évben a mérsékelt jobboldaliság, a jobbközép. Ezért is áll mindig a jobb- és baloldali szélsőségek célkeresztjében.
– A mostani választáson talán az az antalli mondás is igazolódott, hogy Magyarországon radikális pártot alapítani olyan, mint Mekkában disznóhúst árusító üzletet nyitni. A kormány programját viszont már kezdettől igen radikálisan támadják.
– A kormányprogram elsősorban alapelveket, irányultságot fejez ki, ami egyáltalán nem hiba. Már csak azért sem, mert példátlan az a gyorsaság, amellyel a törvényjavaslatok születnek. Nem kétséges, fél év múlva még fölöslegesebb lesz kifogásolni, hogy milyen volt a kormányprogram, annyi minden valósul meg. Nem a papíron kellenek az intézkedések, hanem a valóságban. Úgy látom, rendkívül erős az elhatározottság, hogy nagyon is konkrét ügyekben lépjen fel a kormány.
– Alkotmányt lehet módosítani. Ön miért tartja fontosnak, hogy megszülessen az új alaptörvény?
– Tudatosodjon: több mint ezer éve élünk itt szervezett állami keretek között, és egy csodálatos, fejlődőképes közjogi intézmény alakult ki, főként az utóbbi 500-600 évben. Talán éppen azért, mert a megmaradásunkért kellett küzdenünk. Nem véletlen, hogy 1945 óta folyamatosan megpróbálták elfelejtetni az értékeket. Pedig a hagyományok nélkül nem tudjuk a jövőt alakítani. Eddig a kétharmados korlát meggátolta a jobboldali kormányokat, hogy felmérjék, mi az, ami kívánatos, és megvalósítsák, ami lehetséges. Komoly felvilágosító munka kell a múlt értékeinek beépítéséhez, hisz több generáció nőtt fel, amely csak negatívumokat hallott kizsákmányolásról, népnyúzó urakról és más sületlenségekről.
– Az egyházi iskolákban, családi körökben azért sok minden elhangzott.
– De tömegszerűségében mégsem. El kell magyarázni, mit jelentett a nemzet megmaradása szempontjából a közjog. Hogy mit jelentett a Szent Korona, amely lehetővé tette, hogy amikor területileg alig létezett magyar állam, a Habsburg királyoknak mégis a Szent Koronára kellett esküt tenniük. Az eskünek és hitlevélnek köszönhetően ezzel az ország jogait és állami jellegét el kellett ismerniük. Ugyanígy beszélni kell arról is, hogy az önkormányzatiság, a megyei autonómia Szent István alatt indult, és az Anjouk alatt teljesedett ki, hogy a nemzeti lét egyik talpköve, garanciája legyen. Ezeket a tradíciókat kell a modern kor kihívásaihoz igazítani.
– Ma az egyik legégetőbb probléma a közbiztonság. Az új kormány próbaköve, el tud-e érni gyors javulást.
– Egyetértek a létszámnöveléssel. Minden faluban legyen rendőr. Keménykezű vezetés kell, s ennek a feltételei most adottak. Fontos, hogy végre ne a békés lakossággal, hanem a bűnözőkkel legyen kíméletlen a hatóság. Ha valaki nagyon világos, ám alkotmányos utasításokkal irányítja a szervezetet, az igen sokat jelent a rendőrök számára is. Fontosnak tartom, hogy az ügyészség a kormány felügyelete alá kerüljön, hisz csak így tud felelősséget vállalni a bűnüldözés egész világáért.
– Nem lehet megkerülni a kérdést: lát-e az MDF számára visszautat a jobboldalra?
– A mostani garnitúrával semmiképpen. Csak azokkal, akiket az utóbbi években elüldöztek vagy kizártak. Szeretném, hogy azok, akiket becsültem a régi MDF-ben, szerepet kapjanak a közéletben. A fórum vezetői letértek az antalli útról, és a sors meg szokta büntetni azokat, akik tévútra lépnek.
– A mai napig felhánytorgatják egyesek Antall Józsefnek, hogy szerintük elvtelen kompromisszumot kötött az SZDSZ-szel 1990-ben. Mások viszont az mondják, ezzel a kényszerű nagykoalíciót gátolta meg.
– Teljesen világosak voltak az alternatívák. A koalíció az SZDSZ-szel beláthatatlan következményekkel járt volna. A másik lehetőség az új választás kiírása lett volna 1991 elején. Többek közt a költségvetés is kétharmados volt ugyanis, amivel kódolva volt az Antall-kormány bukása. A megállapodás Tölgyessy Péterrel azt az ésszerű felismerést tükrözte, hogy másként nem megy, mert sem a koalíciót, sem egy új választást nem lehet vállalni. A szocialisták előbb jöttek volna vissza. Most ilyesmi nem fordulhat elő, mert húsz éve először van esély arra, hogy a jobboldaliságnak ne kelljen kockázatos megállapodásokba, alkukba belemennie. Orbán Viktoréknak azonban határozottan, jól kell működniük. Élniük kell a lehetőséggel. Mert nem akármilyen feladat, ami rájuk vár, miközben a baloldali rombolás igen hasonló, mint amivel Antall József kormányának szembe kellett néznie. A feltételek mégis kedvezőbbek. Akár hoszszabb ciklusra is lehet tervezni, ha rátermett az új kabinet.
origo.hu
Orbán Viktor: Mi nem fizetünk zsoldot az ukrán hadseregnek
