Drámai húsvét a Fertő tónál

Pejó Róbert koprodukciós filmje úgy magyar, hogy egyáltalán nem az: a Fertő tavi Bábelben senkiről sem lehet tudni, hogy valójában milyen nemzetiségű, az egyébként alászinkronizált Látogatás dialógusai emiatt is olykor annyira modorosak, hogy képtelenek vagyunk komolyan venni a drámát. Pedig a Látogatás nagyon is drámai. Mundruczó Kornél Deltájához hasonlóan itt is férfi és nő vesztegel a nádasban, míg Mundruczónál a Duna-delta sivársága és fészeridillje a domináns, Pejónál a bauhaus luxuskörnyezet a meghatározó. Az ott az egzotikus kelet, emitt pedig az elidegenedett nyugat. Az elidegenedésről pedig mindjárt Antonioni jut eszembe, illene is a maestróhoz az osztrák Thomas Glavinic regénye (A kamerás gyilkos). Hiába 2010, hiába a Fertő tó, ott vagyunk, ahol Antonioni „nőfilmjei” felrázták az apátiába süllyedt társadalmat. A cselekményt mellőzve: a Látogatás atmoszférája A kalanddal, a Napfogyatkozással, az Éjszakával és a Vörös sivataggal rokon. Igaz az is, hogy Antonioni már a hatvanas években olyan messzire jutott a női lélek vívódásainak, a kapcsolatok válságainak feltárásában, hogy negyven évvel később is nehéz újat mondani. Pejó stábja, elsősorban Stark Csaba látványtervező és Pohárnok Gergely operatőr díjat érdemel a nyomasztó díszletek megteremtéséért (Pejó a Látogatásért az idei magyar filmszemle rendezői díját kapta).
Thomas (Merab Ninidze) és Sonja (Gryllus Dorka) az álompár, akik a férfi legjobb barátját, Heinrichet (Andreas Lust) és annak barátnőjét (Ursina Lardi) várják húsvétra. Mivel Pejó nem bíz mindent a játékra, idegesítő zenei betétek és baljós hangok már korán jelzik, hogy itt nagy bajok lesznek, a két kapcsolat messze nem olyan harmonikus, mint ahogy elsőre tűnik, a felszín mögött régi sérelmek, szorongások és titkok bújnak meg. Hogy mindezek előkerüljenek, a környéken el kell tűnnie három gyereknek, ki kell derülnie a hírekben, hogy a három gyereket perverz internetes „snuff movie” (gyilkosságot/halált valós időben rögzítő videó) készítők hajszolták a nádasba, s az is lehet, hogy a tettest a főszereplők között kell keresni.
És rendőrhelikopterek cikáznak a ház felett, csónakokból csáklyázzák a tófeneket a gyerekekért aggódók, tucatnyi nyomkereső járja-kutatja a helyszínt, a két pár pedig karikás szemekkel kártyázgat-borozgat a stégen, mintha semmi sem történt volna. Mert mi is a nagyobb tragédia? Ha eltűnik három gyerek, vagy ha bevalljuk magunknak, ha az életünk zsákutcába jutott, ha kapcsolatunk hazugságra épül. Borzasztó közhely, de mindenki a saját irháját félti, a saját álmait, a saját titkait, pontosabban a látszatot.
A Látogatás thriller akar lenni, de közelebb áll a lélektani drámához. Gryllus Dorka, Pejó Monica Vittije most bebizonyíthatja, hogy többet ér az eddig rá szabott mellékszerepeknél, az már a nézőn múlik, hogy ezt el is hiszi-e neki. Bár a film vezérfonalát a gyerekek elleni bűntény adja, a lényeget a bizalmatlanság, a látvány, a környezet, a fojtó atmoszféra. A mondanivaló pedig ugyanaz, ami már negyven éve is volt: az emberi kapcsolatok reménytelenek. Akinek ez nem tetszik, elbujdoshat a nádasba, és megkeresheti az örök Tüskevárat.
(Látogatás – színes, magyar– osztrák játékfilm, 95 perc, 2010. Rendező: Pejó Róbert. Forgalmazó: Mozinet.)