Elhunyt a Mesterek poémája írója

Bizonyára megrendüléssel olvassa, aki a hatvanas– hetvenes években volt fiatal, hogy hetvennyolc éves korában elhunyt Andrej Voznyeszenszkij orosz költő, akit másokkal együtt Hruscsov marasztalt el mint dekadens, Nyugat-barát, avantgárd alkotót 1963-ban, s felszólította, hogy hagyja el a Szovjetuniót. Bizonyos értelemben szerencséje volt a költőnek, a sztálini időkben bizonyára nem úszta volna meg ennyivel. Bukása után Hruscsov bocsánatot kért tőle, amiért hosszú évekre persona non gratává tette saját hazájában.
Borisz Paszternak fedezte fel Voznyeszenszkij tehetségét. Már fiatalon műfaji határokat feszegetett, akusztikus, majd vizuális költészetet művelt abban az országban, ahol korábban erről beszélni is veszedelmes volt. 1958-ban a Parabola című kötetben látott napvilágot a Mesterek poémája című verse, amely világhírűvé tette. Amerikai meghívás, világsiker – majd 1963-ban az ominózus Hruscsov-féle kirohanás volt az osztályrésze, az egyre lágyuló diktatúra végletességének megfelelően. 1970 után láttak napvilágot azok a kötetei, amelyek végérvényesen élő nagysággá avatták: A hang árnyéka, a Pillantás és az Üvegfestészet mestere. Számos színpadi kísérlet mellett a legismertebb vállalkozása volt a nagy sikerű rockopera, a Juno és Avosz szövegének megírása. Ettől eltekintve soha nem kísértették meg az olcsó tömegsikerek, az új avantgárd élő klasszikusaként gyászoljuk.