Filipovics-team

Különös egységbe verődtek a magyar labdarúgók e héten. Gera Zoltántól és Huszti Szabolcstól kezdve Király Gáboron és Buzsáky Ákoson át egészen Batizi-Pócsi Balázzsal és Guzmics Richárddal bezárólag ötvennyolc magyar – köztük számos válogatott – labdarúgó állt ki egy emberként Vladan Filipovics mellett azt demonstrálva: az ügynököt méltatlanul és álnok szándékkal vádolták meg, pedig nála segítőkészebb, becsületesebb, a magyar futballt önzetlenebbül támogató szakember nincs e Földön.
Huszti Szabolcs eddig ugyan a teljes magyar médiával érthetetlen és megmagyarázhatatlan haragban állt, Gera Zoltán a mai napig nem hajlandó őszintén elmondani, ki sebezte meg oly nagyon és mivel, mikor, milyen feltételekkel méltóztatik újfent magára ölteni a címeres mezt, Király Gábor saját bevallása szerint az idény során rendre megcsömörlik a futballtól, még a világbajnokságot sem nézi a tévében; de most mindannyian anynyira megbántódtak az önérzetükben, annyira a szívükre vették társaik igaztalan megvádolását, hogy önálló nyomázásba kezdtek, s megállapították: a debreceniek, pontosabban a csapatból azok, akik a szerb ügynökkel állnak szerződésben, biztosan nem manipulálták a Fiorentina elleni Bajnokok Ligája találkozót, s ezen meggyőződésükről szükségét érezték tájékoztatni a széles nyilvánosságot is.
Kicsit aggódom azokért, akik nem az ügynökség emberei, de ez csekélység. Aki nem érdemes arra, hogy belépjen, pártoló tag még lehet, s így az egész magyar labdarúgás egységbe tömörül. Jómagam ilyen népfrontot az elmúlt harminc évben nem tapasztaltam labdarúgásunkban – nyilván még Puskás Öcsi hazatérésének is voltak ellenzői –, nincs annál magasztosabb kötődés, mint hogy valaki a Filipovics-team tagja lehet.
Mielőtt egy legyintéssel a vádaskodók táborába űzetnék, ismételten kijelentem, elképzelhetetlennek tartom, hogy a DVSC néhány játékosa eladta volna a szóban forgó BL-meccset. Miként azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy a magyar hegymászók titkos katonai küldetést teljesítenének a Himalájában, azért szerveznek oda mostanában oly gyakran expedíciót. Elképzelhetetlennek tartom, de meggyőződéssel nem állíthatom, hiszen nem tudom, nincs róla információm, kommüniké fogalmazásába pedig végképp nem kezdenék.
A menedzseriroda közleménye és a Platininek írt nyílt levél nem más, mint erődemonstráció. Nyilván nem kizárólag Mészáros és Polekszics védelmében. Hanem Filipovics ellenlábasainak címezve. Tálalása mégis ijesztő, hiszen azt sugallja, a mai magyar futballban Vladan Filipovics az első számú szaktekintély, akinek a hívó szavára minden magyar labdarúgó csatába indul. S ez így, ebben formában mégsem egészséges.
Remélni merem, szombaton Németország ellen mégis a magyar válogatott és nem a Filipovics-team fut ki. A cél a szurkolók megörvendeztetése, a példamutatás, a mélyebb ösztönzés a hazaszeretet lesz, nem pedig a Filipovics-team indexének a növelése a nemzetközi piacokon.
A közleményben megmutatkozó erőt és egységet jobb szeretném a pályán megtapasztalni. Még akkor is, ha mindez nem foglaltatik szerződésbe. S parancsba nem a menedzser, hanem a lélek hangja adja.