Rákos község Gömör megye Szlovákiának jutott bányavidékén található, a Sajó medencéjétől északra magasodó hegyek közt, Pelsőc (Plesivec) és a járási székhely, Nagyrőce (Revúca) között. Négyszáz lakosa nagyon szép helyen, a 812 méteres Zseleznik – Vashegy – déli oldalán, a Rákos-patak völgyében él, kenyérkereső munkát most a közeli bányákban találhat.
A község neve jóval későbbi az alapításánál. Az Ákos nembeli Detre és Fülöp fivérek IV. Béla királytól kapott 1243. évi adománylevele még lakatlan helyként írja le Kövi északi határát, de 1318-ban már egy Tarfalva (Thorpholua) nevű település létezik ugyanott. Detre ispánt Tar – kopasz, Detricus caluus – névvel illették kortársai, tehát az általa alapított XIII. századi irtványfalvak egyike a szóban forgó település. Rákos formában 1427-ben szerepel először írásban, a Gömör előnevet 1906-ban ragasztották elé, megkülönböztetésül az ország többtucatnyi azonos nevű helységétől. 1910-ben kilencszázan – többségükben magyarok –, ma 420-an laknak a faluban, idős szlovákok és népes cigány családok.
Tharfalua, Tarfalwa nevével több ízben találkozni gömöri vonatkozású birtoklevelekben 1320 és 1353 között, földesurai Detre comes ivadékai: Detre fiától, Benedektől származnak a híres pelsőci és csetneki Bebek família tagjai. 1318-ban Domonkos és Miklós, a következő évtizedben János és Péter birtoka a falu a mellette lévő kővárral. E romjaiban még most is látható erősség azonos a – lapunk múlt heti számában ismertetett – szomszédos Kövi várával, amelyet a tatárjárás utáni években építettek az Ákos ispánok. Tar Detre falva nem szerepel az 1332 és 1337 közötti pápai tizedjegyzékben, ami azt jelenti, hogy addig nem készült el a temploma, a várnép Kövi plébániájához tartozott. Detre unokái már országos méltóságok voltak Károly Róbert királysága (1308–1342) idejében, Nagy Lajos trónra lépése (1342) után pedig Bebek István töltötte be az országbíró, Imre fia az erdélyi vajda, horvát bán, Galícia és Lodoméria helytartója tisztét. Részt vettek az itáliai hadjáratokban, volt alkalmuk megismerni az itáliai trecento egyházművészetét, ami különösen a templomi falképfestés műfajában volt lenyűgöző – és átplántálható. A valamikor az 1330-as évek második felében megépült tarfalvi/rákosi Szentháromság plébániai egyház páratlan bőségű és különleges értékű freskódíszítésének ez a főrangú tulajdonosi „mecenatúra” áll a hátterében.
Gömörrákos templomát a jellegzetes, meredek hegyoldalba épült bányásztelepülés északi végében, erdőszélen találjuk. Körülötte valaha temető volt – emlékét újkori feszület őrzi –, a torony nélkül épült egyhajós, félköríves szentélyű egyháztól pár méterre ácsolt, árkádos fatoronyban függ a harang. A szomszéd telken omladozó, fákkal benőtt úri ház, amely a lelkész lakásaként és falusi iskolául szolgált. A templom bejárata a hajó déli oldalán nyílik. Pár éve még csúf, rozsdás bádoglemez borította előcsarnok takarta el, elbontása óta a csúcsíves kapu melletti falon láthatóvá vált a hatalmas Szent Kristóf-freskó felső része – Gömör és a Szepesség XIV. századi templomain több helyütt látható e falkép, amely a kereskedők és más úton lévők oltalmára szolgált. A négyméteres Krisztus-vivő vállánál kicsiny barna sapkás, bányászkalapácsot markoló figura ragadja meg a figyelmünket: hétszáz éves iparosportré! Három hosszúkás, keskeny, félkörbélletes ablak a hajón, két hasonló az apszison, egyetlen szűk nyílás a nyugati oromfalon, sekrestye az északi oldalon – ennyi látható még kívül, a templombelső megismeréséhez Prokopp Mária művészettörténész segítségére szorulunk (Középkori freskók Gömörben című, 2002-ben megjelent könyve alapján).
A szentély kupolaboltozatán a világbíró Krisztus alakja lebeg, fénykoszorúját négy angyal tartja, körülöttük az evangélisták jelképei és a trónon ülő egyházatyák figurái láthatók. Az apszis ívmezején szépen megférnek egymás mellett az ószövetségi próféták és Jézus apostolai az Árpád-házi szentekkel: Szent István és László királlyal és Imre herceggel. Az Anjou királyok által mélyen tisztelt lovagkirály, László legendája a templomhajó északi oldalán jelenik meg, ezzel a középkori „képregény”-témával szintén több gömöri – és más gyepűvidéki – freskón találkozhatunk. A festett fatáblákkal fedett hajó oldalfalain és a diadalív két felén Krisztus életének és halálának jelenetei, Szent János látomásai, magasztos allegóriák láthatók, mesteri kézzel, időtálló színekkel megfestve. A templom patrocíniuma, a Szentháromság három arccal ábrázolt szimbólumát az idézett könyv a címlapképének választotta.
Rákos a XVII–XIX. században a Wesselényi, Csáky, Koháry és Coburg családoké volt, a középkor óta kiaknázott ércbányák jól jövedelmeztek. Trianon után, 1922-ben a prágai kormány bezáratta őket, 1952-től a szlovákok újra kitermelték a ritka, értékes fémeket. Az 1990-es évek óta e bányák francia tulajdonba kerültek – ami késik, nem múlik.
origo.hu
Rekordhideg május: mikor változik az időjárás?
