Hatalmas ünneplő tömeg fogadta szerda délelőtt a Szent Péter téren XIV. Leó pápát első általános kihallgatásán. Közel negyvenezren lehettek a téren, akik izgatottan várták a szentatya üzenetét. A gyülekező felhők sem vették el a világ legtávolabbi szegletéből érkezett zarándokok lelkesedését, hogy személyesen láthassák a pápát.

A szentatya 9.30-kor a fehér pápamobil fedélzetén járta körbe a Szent Péter teret, időnként megállítva a járművet, hogy kisgyermekeket áldjon meg. Ezt követően köszöntötte a különböző nyelvű zarándokcsoportokat, lelkiségi mozgalmakat.
A szentatya elődje, Ferenc pápa által elkezdett Jézus Krisztus a reményünk elnevezésű jubileumi katekézissorozat gondolatait folytatta. A magvető példabeszédről elmélkedett, mely megtanít, hogy az evangélium szavai a legkülönbözőbb élethelyzetekben az „életünk talajára” hullanak. Isten nem azt várja tőlünk, hogy jobb „talajok” legyünk, hanem abban bízik, hogy előbb vagy utóbb a mag csírába szökik. Hangsúlyozta, hogy példabeszédek segítenek bennünket a remény felfedezésében, hiszen az mutatja meg, hogy hogyan avatkozik be Isten az életünkbe. A példabeszédek hétköznapi történetek, melyek mély jelentéssel bírnak, és önvizsgálatra inspirálnak – magyarázta a pápa.
Isten szava mindenkihez szól, de mindenkiben különböző formában működik. A magvetőről szóló példabeszéd pontosan ezt szemlélteti. A magvető nem foglalkozik, hogy hová esik a mag. Olyan helyre is leszórja, ahol lehetetlennel tűnik, hogy gyümölcsöt hoz, az útszélre, a kövek és a tövisek közé is
– folytatta a pápa. – Ezen mi csodálkozunk, mert ahhoz szoktunk, hogy számításokban gondolkozzunk. Mindez azonban nem érvényes a szeretetre. Jézus elbeszélése Isten szeretetét mutatja be számunkra. Az Úr szava mindenhová eljut, a válasz attól függ, hogy hová hull, milyen élethelyzetben talál bennünket. Időnként figyelmetlenek vagyunk, máskor felszínesek, olykor eltelünk lelkesedéssel, máskor az élet aggodalmainak terhei nyomasztanak. De olyan pillanatok is vannak, amikor megnyitjuk szívünket és befogadjuk szavát. Isten úgy szeret, ahogyan vagyunk – biztatta a szentatya a téren összegyűlt zarándokokat.