Jászi Oszkár megítélésében ma sincs egyezség, a konszenzus kialakulására pedig vajmi kevés esély van a több mint fél évszázada halott társadalomtudós és progresszív értelmiségi körül. A baloldal és a liberálisok az elmúlt két-három évtizedben többnyire szelektíven hasznosították örökségét, a jobboldal viszont Tisza István elítélő véleménye óta nem tágít attól, hogy a kártékony gondolkodók közé számítsa. Jászi életműve – elsősorban Litván György több évtizedes munkájának köszönhetően – jól feldolgozottnak mondható, de gondolataival ma sem tudunk mit kezdeni. Még inkább nem azzal a habitussal, amely jellemző volt rá.
A pró és kontra vélekedésűek körében egyaránt szilárdan tartja viszont magát az a nézet, hogy Jászi Oszkár a XX. század elejének racionalista, progreszszív társadalomtudósaitól tanult a legtöbbet, és főképp Spencert kedvelte. A dualizmus utolsó évtizedeiben a szabadgondolkodók körében dívó erőteljes szociológiai érdeklődés rá is jellemző volt, amely a történelmi haladás hitével és materialista társadalomképpel párosulva a modernizáció radikális meggyorsítását sugallta számukra. A Jászi-csoport eszméit 2004-ben Gondoljuk újra a polgári radikálisokat címmel feldolgozó G. Fodor Gábor politológus (kutatásvezető, Századvég Alapítvány) szerint már ekkor kialakult az a „jásziság”, amely a tudományos észelvűség és haladáshit jegyében a politikára kívülről hatni akaró balos értelmiségiek sajátja lett. Jászi 1900-ban egyike volt a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat megalapítóinak, egy év múlva pedig tagja lett a Társadalomtudományi Társaságnak. Miután a konzervatívok (Gratz Gusztáv, Hegedüs Lóránt) 1906-ban távoztak a társaságból, a radikális Jászi-csoport megerősödött, s vezetője a „magyar progresszió” első számú alakja lett – mondja Hatos Pál eszmetörténész (kancellár, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Jászi 1906 és 1919 között a fokozatosan balra tolódó Huszadik Század szerkesztőjeként tagsági viszonyt ápolt a radikális baloldal szellemi otthonául szolgáló Galilei-körrel és a szabadkőműves Martinovics-páhollyal is.
Ám Jászi szociológiai érdeklődésének nem maradtak el politikai vonzatai sem. Kezdettől fogva a szekularizáció híve volt, a feudális és a kapitalista rend ellenfeleként pedig új társadalmat tervezett. Erőteljesen kritizálta a piacgazdaságot, a nagybirtokrendszert, a klerikalizmust, és korán követelte az általános, titkos választójog behozatalát. Már 1904-től olyan „alternatív szocialistának” vallotta magát, aki radikális reformokkal kívánja meghaladni a fennálló rendet. 1907-ben jelentette meg Új Magyarország felé – Beszélgetések a szocializmusról című munkáját, amely a szocdemek marxista gyökerű programjától eltérő, G. Fodor szavai szerint „liberalizált szocialista” politikát körvonalazott. Az 1910-es évek elejére a marxizmuskritikáig eljutó Jászi a világháború előtt nem sokkal alapította meg a nézeteit képviselő Országos Polgári Radikális Pártot, amely a választójog korlátlan megadása mellett teljes szekularizációt, földosztást, államosítást, majd a Monarchia föderalizálását és békekötést követelt.
A program elemei és a megvalósításához választott szövetségesek azonban rendre összeütköztek Jászi utópikus elvárásaival. Hatos Pál szerint ennek következményeként a történelemben valamiféle „logikai rendet” képzelő Jászi hol barátja, Szabó Ervin anarchoszindikalistáival, hol az újra meg újra megtagadott ortodox marxista szociáldemokratákkal, az őszirózsás forradalom alatt viselt tárca nélküli nemzetiségügyi minisztersége alatt pedig a nemzetiségiekkel kívánt szövetkezni. A politikai realitásokat viszont az ideológia ködén át nézve rendre eltévesztette a valóság körvonalait. Amint szövetségkötési próbálkozásai, úgy a románokkal folytatott aradi tárgyalásai is kudarcba fulladtak. A politikusokat befolyásolni kívánó értelmiségi csődjéhez leginkább az járult hozzá, hogy az ideológiák világában elképzelt mechanizmusai a politika világában mit sem értek. A könyvek sorával alátámasztott, „keleti Svájcra” vonatkozó „dunai föderalista” próbálkozása pedig azért nem sikerülhetett, mert az Erdély elszakításában érdekelt román képviselők korántsem adták fel azt a nacionalizmust, amit Jászi rendre számon kért a magyar eliten.
A Tanácsköztársaság első hónapjában mind Károlyiban, mind a kommunistákban csalódott. 1919. április 30-án elhagyta az országot, és Bécsbe emigrált. Egészen 1925-ig tartózkodott az osztrák fővárosban, de az ott élő oktobrista és baloldali emigrációtól gyorsan elszigetelődött. Jászi kezdetben Benešt „okos, meggyőződéses, messze látó, elszánt és korrekt szövetségesünk”-nek nevezte, de lassan rá kellett jönnie, hogy a Horthy-rendszert nem lehet csehszlovák segítséggel meggyengíteni. A húszas évek közepétől fokozatosan kiábrándult a kisantantállamok soviniszta önzése láttán. Bécsi emigrációs éveinek másik gondolati iránya a kommunizmus bírálata felé vezette. „Ha a bolsevizmus tovább terjed, akkor egy új középkor felé megyünk” – írta 1920-as Magyar kálvária – Magyar feltámadás című könyvében, amely az őszirózsás forradalom bukását Kun Béláék újabb forradalmának számlájára írta. Bécsi évei alatt készítette Anti-Marx című, kommunizmust bíráló, liberális felfogású munkáját, amelyben a szovjetrendszert annak totalitarizmusa miatt utasította el.
Ezerkilencszázhuszonötben az Egyesült Államokba települt át, s 1942-es nyugdíjazásáig az amerikai Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszoraként dolgozott. 1945-ben az ideiglenes nemzetgyűlés, ellentétben Károlyi Mihállyal, nem hívta haza „behívott tagjának”. Jászi 1945 után döbbenten ítélte el a húszas évek elején még szövetségesnek tekintett Beneš magyarellenes politikáját, a kisgazdák győzelmét pedig úgy üdvözölte, mint egy demokratikus parasztpárt parlamenti többségének kialakulását. 1947 késő nyarán Budapestre látogatott, de csalódottan kellett belátnia a demokratikus átalakulás reményének hiúságát. Ekkorra datálható Károlyival ápolt, több mint harmincéves barátságának megromlása is, hiszen a lassacskán antikommunista Jászi igencsak rossz szemmel nézte Károlyi szovjetbarát, Sztálinra és a magyarországi kommunistákra szimpátiával tekintő hozzáállását.
A valóság értelmiségi megkonstruálására vállalkozó és a politikát kívülről befolyásoló Jászi pozíciója egy jellemző XX. századi viselkedési modell – vallja G. Fodor –, amely azonban leáldozóban van, teszi hozzá Hatos.
Jászi Oszkár politikai pályáját értékeli hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Tornádót láttak a helyiek Baracson, óriási volt a riadalom
