Sem a társadalom mentalitását, sem a politikai vezetés karakterét nem hagyta érintetlenül az első világháború példátlan kataklizmája. A vereséget szenvedett tengelyhatalmak, sőt más államok is társadalmi, gazdasági és politikai válságok sorozatán estek át 1918 után. Ez és a háborús évek lenyomata lehet a magyarázat arra, hogy Európában tekintélyuralmi rezsimek jöttek létre. Portugáliában és a spanyol polgárháborúban győzedelmeskedő nemzetiek hatalomra kerülésével konzervatív autokráciák alakultak Salazar és Franco vezetésével. Törökországban a modernizátor Kemal Atatürk, Ausztriában a katolikus-korporativista Dollfuss került hatalomra. Lengyelországban Pilsudski marsall, a délszláv királyságban és Romániában az uralkodók szereztek maguknak egyre nagyobb törvényhozói-végrehajtói befolyást. Az Egyesült Államokban Rooseveltet példátlan módon háromszor választották meg elnöknek, Argentínában Juan Perón valósított meg a portugáliaihoz hasonló berendezkedést. A felfordulás ellen a rend felé forduló társadalmak igényelték a hatékony reformokat, a nemzeti egységet és a nemegyszer polgárháborúba, forradalmakba torkolló pártharcok fölött álló tekintély jelenlétét.
Magyarországon a Horthy Miklós nevével fémjelezhető kormányzói rendszer 1920 márciusától 1944 októberéig működött. A Horthyt övező „spontán” kultusz és hivatalos rangra emelt tisztelet azonban inkább a latin és a közép-európai autokráciák vonásait viselte magán, mintsem a totalitárius kísérletek egyszemélyi diktatúráit jellemző Führerprinzip (vezérelv) vagy a sztálini személyi kultusz jegyeit. Így – mondja Miklós Péter történész (Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara), akinek szerkesztésében a napokban jelent meg az Újragondolt negyedszázad című, több tucat szerzőt felvonultató, e korszakról szóló kötet – a Horthy-kultusz inkább patriarchális, „népi” tisztelet volt, mint állami erőszakkal kikényszerített, netán irracionális imádat. Noha a kormányzóhódolat esetében is államilag támogatott kultuszról volt szó, ez azonban párhuzamait tekintve paradox módon inkább a Ferenc Józsefet és Kossuthot övező kultuszokhoz hasonlítható – állítja.
Turbucz Dávid történészdoktorandusz (Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK) – aki több szaktanulmány publikálása mellett a Horthy-mitosz.blog.hu portált is működteti – szerint a Horthyt övező kultusz már az első világháború vége felé kialakult, amikor a civil és katonai lapok méltatni kezdték 1917. május 15-i otrantói tengeri győzelmét. Miután IV. Károly 1918. február 27-én kinevezte az osztrák–magyar hadiflotta parancsnokának, majd ellentengernaggyá léptette elő, a magas rangú tengerésztiszt egyes körök reménységévé vált. Így volt lehetséges, hogy 1919. június elején elfogadta a Károlyi Gyula-féle szegedi ellenkormány hadügyminiszteri posztját, majd július 12-én kinevezték a megalakuló nemzeti hadsereg „fővezérévé”.
Horthy első nagyobb szabású méltatására épp egy héttel korábban, a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) szegedi gyűlésén került sor. Az 1919. nyári ellenforradalom idején Horthyt a katonai erények megtestesítőjének és a kemény kéz gondolkodás nélküli alkalmazójának tekintette a radikális jobboldali sajtó. Az 1919. november 16-i fővárosi bevonulás idején pedig a büntető és megbocsátó katonai-politikai vezetőt köszöntötték benne, amikor „honmentőnek” és „új honfoglalónak” nevezték. „Erőskezű magyar Cromwell” – írta róla 1919-ben Zsilinszky Endre a Szózat hasábjain, utalva katonai és politikai tekintélyének súlyára. Ekkor jelentek meg azok a „Horthy!” feliratú plakátok is, amelyeken vörös hullámok fölött biztos kéz markolja a hajókormányt.
Míg 1919 nyarától az 1920. tavaszi kormányzóválasztásig a Horthy-kultusz korai formáját a radikális jobboldal alakította ki, addig ezt követően az egyre inkább konszolidálódó rendszer konzervatív ikonja lett – mondja Turbucz Dávid. Prohászka Ottokár „új Hunyadiként” utalt a kormányzóvá megválasztandó Horthy Miklósra. A húszas években emellett megjelent az Árpáddal, IV. Bélával és Rákóczival vont párhuzam is, hogy így demonstrálják a békés, bölcs, „országépítő” és megnyugtató atyai tekintélyt – teszi hozzá Miklós Péter. A kultuszon belül tehát a katonai fegyelem megjelenítése helyett a pártok fölött álló, mérséklő hatású tekintély, az ország bethleni konszolidálását biztosító gubernátor attribútumai kerültek előtérbe. „A torzsalkodó osztályokat és pártokat az ő tekintélye fűzi nemzeti egységbe” – vallotta Herczeg Ferenc író.
A harmincas évekre alakult ki a kormányzókultusz rituáléja. A két szakértő nem tekinti véletlennek, hogy 1930-ban törvény határozott arról, hogy Horthy Miklós portréja szerepeljen az ezüst ötpengősön, s ugyanekkor keresztelték nevére a fővárosi Boráros tér és Lágymányos közötti hidat, több közintézmény, lakótelep és köztér társaságában. Az évenkénti Horthy-ünnepek sorát a kormányzóválasztás március elsejei napja nyitotta meg, és az otrantói csata május 15-i évfordulója követte. Ezt követően június 18-án ünnepelték Horthy születésnapját, névnapját pedig december 6-án tartották. A politikai normalitás megtestesítőjeként utaltak rá, amikor a nyilasok előretörésének évében, 1938-ban olyan plakátokat nyomtattak, amelyeket a történelmi Magyarország körvonala mellett kettős kereszttel és Horthy arcképével díszítettek, mondván: „csak ez a mi keresztünk, csak ő a mi vezérünk”.
A Horthy-kultusz 1938–1943 között tetőzött. A kormányzó 70. születésnapja (1938) és a budapesti bevonulás huszadik évfordulója (1939) újabb erőteljes kultuszképzésre volt alkalmas. Az 1938–1941 közötti négy revíziós lépés pedig tovább bővítette kultuszát az „országgyarapító” jelzővel. Kitüntetett, sokat fényképezett pillanatok voltak, amikor fehér lovon, tengerész-egyenruhában bevonult a visszatért városokba. 1943-ban, Horthy születésének 75. évfordulóján viszont már az idős kormányzó „érett bölcsességét és nagy élettapasztalatát” hangsúlyozták.
Mindkét történész úgy véli: a Horthy-kultusz egy korszak speciális jellemzője volt, amelyet utólag nem szabad megközelíteni sem a pártállami történetírás sematizmusával, sem pedig a manapság jellemző mítoszképzéssel.
A két világháború közötti Horthy-kultusz szerepéről és alakváltozásairól szól hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Így telt Gyárfás Tamás első napja a börtönben
