Szabályozott közműszámlák

A végjáték része, hogy Kiss Péter, a krízisalap felelőse a kormánnyal együtt távozott posztjáról, igaz, több mint hatmillió forint végkielégítés illette meg. Arról nincs hírünk, vajon jótékony célokra fordította-e az összeget.
A Magyar Energia Hivatal vezetője úgyszintén leköszönt, a tisztségre új pályázatot hirdet a minisztérium

Az áram és a gáz áráról tárgyalt a hét elején az Országgyűlés. Orbán Viktor miniszterelnök akciótervének megfelelően a Ház megvitatta: miképpen lehetne az energia árát úgy meghatározni, hogy az a legkisebb költséghez igazodjék, ugyanakkor ne fizessen rá a befektető sem. Az elképzelést hatósági ár bevezetésével kívánja megoldani a kabinet, a felszámítható összegről a szakminiszter rendeletet ad ki. Egyúttal moratóriumot hirdettek: az új rendelkezés bevezetéséig nincs mód a gáz és a villamos energia lakossági fogyasztói árának felemelésére.
Középponti kérdés az egyszerűség, az átláthatóság, a korrekt ügyintézés. A fogyasztókat például a változásokról előre és személyre szólóan kell tájékoztatniuk a szolgáltatóknak. Bizony, nagyon időszerű volt, hogy az állam új energiapolitikát hirdessen meg. Olyat, amely társadalmi konszenzuson nyugszik, megvalósítását pedig megfelelő források és hatósági intézkedések segítik. A fogyasztók az elmúlt időkben tömegesen panaszkodtak: nem képesek felfogni, mit tartalmaznak a közüzemi számlák. A válasz persze erre eleinte az volt, hogy a szolgáltatók éppen az érthetőség kedvéért tüntettek fel a dokumentumon különféle tételeket. Ők arról nem tehetnek, hogy az állampolgárok ezen nem tudtak eligazodni. A szabályozás – a 2008-as gáztörvény, s a 2007. évi villamosenergia-törvény a hozzájuk kapcsolódó miniszteri rendeletekkel együtt – mostanára olyan kaotikus helyzetet teremtett, amely alaposan megkeserítette a megrendelők mindennapjait. Megingatta a biztonságérzetüket. Ennek csak egyik tényezője, hogy az elmúlt években a fogyasztói árak folyamatosan növekedtek, és a háztartások egy része képtelen volt kifizetni a rezsit. A nyugdíjak és a keresetek nagy része a közüzemek kasszájába vándorol.
További hátrányos tényező, hogy a befizetések időpontjai semmiféle ésszerűséget nem mutatnak. A víz, a telefon, a gáz, az áram árát más-más alkalmakkor kell postára adni. Minden másnap sorban állhat, aki nem banki átutalással teljesíti kötelességét. Ugyanakkor legtöbben azért nem utalják át az összegeket, mert a számlát – bonyolultságuk ellenére is – megpróbálják ellenőrizni. A tévedések így mégis jobban felfedezhetők, habár kijavításukhoz bizonyos utánjárásra van szükség.
A szabályozási, ügyintézési, fizetési anomáliák a szakértői kormány elmúlt egy éve alatt botrányosnak minősíthető új fejleménynyel egészültek ki. A pártpolitika megengedhetetlenül és mélyen beleavatkozott a szolgáltatók és ügyfeleik, üzletfeleik szerződéses kapcsolatába. Ezzel megsértette a jogbiztonságot. Tavaly március 31-én a Magyar Energia Hivatal még úgy határozott: a négy hazai áramszolgáltató vállalat köteles a fogyasztóknak visszafizetni annak az ötmilliárd forintos árréstöbbletnek a hatvan százalékát, amelyet 2008-ban számláztak címükre. A túlfizetés negyven százalékát a hivatal döntése alapján karitatív alapítványok kapták meg, hogy szétosszák a fizetésképtelen, nehéz helyzetű családok között.
A hatvan százaléknak megfelelő, összesen hárommilliárd forintot azonban mégsem írták jóvá a fogyasztók áramszámláin. A Bajnai-kormány ugyanis a választásokra készülve, tavaly június 24-én létrehozta a krízisalapot. Kiss Péter társadalmi egyeztetésért felelős miniszter július 1-jén bejelentette: a kormány megállapodást kötött az áramszolgáltatókkal, hogy a hárommilliárd forintnyi túlfizetést utalják át a kríziskasszába. Ugyanezen a napon, vagyis július 1-jén az Országgyűlés egy salátatörvényben módosította a villamos energiáról szóló jogszabályt, eszerint a fogyasztóknak visszajáró pénz – az energia hivatal határozata nyomán – a kríziskasszába is befizethető. Talán mondani sem kellene, hogy ezek után a Magyar Energia Hivatal július 13-án megváltoztatta március 31-i döntését: elrendelte, hogy a négy hazai áramszolgáltató az ötmilliárdos többlet hatvan százalékát a krízisalapnak küldje meg. A Bajnai-kormány a választást megelőző időkben ebből és még néhány más befizetésből finanszírozta a rászoruló családok rezsijét. A Fidesz rejtett szocialista pártpénztárnak, kampányfogásnak nevezte a kormány eljárását. Maga a kabinet több szocialista vezetővel együtt azt közölte a nyilvánossággal, az áramszolgáltató cégek extraprofitja került be a kríziskasszába. Túlfizetés, túlszámlázás történt, a pénz most a szegény családokhoz jut el.
Az energia hivatal július 13-i, második határozatáról, a fogyasztók pénzének elvételéről lapunk számolt be először. Eredetileg, a március 31-ei első határozat nyomán arról próbáltunk tájékozódni: milyen szabályok és ügyintézési mechanizmusok teszik lehetővé, hogy az áramcégek többet számlázzanak, mint amennyi a szolgáltatás alapján megilletné őket. Miként hagyhat jóvá a hivatal – a vállalatok javaslatára – olyan árképzési tervet, amely egy év múltán nem igazolódik? A fogyasztók nincsenek abban a helyzetben, hogy hónapokig hitelezzenek a szolgáltatónak. Mondhatni, véletlenül derült ki, hogy az energia hivatal új határozatot készít elő, s a kormányzat a kríziskassza létrehozását tervezi.
Azt senki sem vitatja, hogy a fizetési gondokkal küszködő családokon segíteni kell. Ennek azonban megvan a maga menete. Adakozni vagy közvetlenül lehet, vagy segélyszervezet beiktatásával. Emellett mindenki csak a saját pénzéből jótékonykodhat. Amennyiben a többletszámlázással megkárosított fogyasztók úgy látták volna jónak, hogy a visszajáró pénzt nem veszik át, rábízhatták volna valamelyik alapítványra. Az állam a közkasszából javíthat a nehéz helyzetbe kerülők sorsán. Ez megfelelő társadalompolitika keretei közt történhet meg. A kormány a magánszemélyek pénzét hatalmi szóval – jogszabály-módosítással és hivatali határozattal – nem veheti el és nem teheti át mások zsebébe. Több szeretetszolgálat is így ítélte ezt meg és amellett foglalt állást, hogy nem az államkincstárnál vezetett krízisszámla hivatott a karitatív feladat ellátására. A túlfizetések negyven százalékát amúgy is eleve segélyszervezetek továbbíthatták azokhoz, akiknek már a villanyóráját is leszerelték a sok tartozás miatt. Ezzel az áramcégek hozzájutottak követelésük egy részéhez.
A kríziskassza körüli állami intézkedéseknek voltak bizonyos utózöngéi. A Budapesti Elektromos Művek például lapunk ellen fordult: helyreigazítási pert indított a kormányzat által elrendelt kötelező adakozásról szóló cikkeink miatt. A cég úgy vélte, nem volt szó túlfizetésről, árréstöbbletről, extraprofitról. A különbözet abból adódott, hogy 2008-ban kedvezőbben szerezték be az energiát, mint az előző periódusban. A Fővárosi Bíróság tavaly szeptemberben, a Fővárosi Ítélőtábla pedig idén márciusban rögzítette: írásainkban az energiahivatal eljárásáról és ennek kormányzati kommunikációjáról tudósítottunk. A kormányzati döntést ismertettük kritikai felhanggal, de szóhasználatunk visszatükrözte a kabinet megnyilatkozásait. A szerkesztőség nem felel a hivatalos személyek, így a kormányszóvivő közléseiért. A napokban kézhez vett jogerős ítélet szerint helyreigazítást nem kell közölnünk.
A végjáték része, hogy Kiss Péter, a krízisalap felelőse a kormánnyal együtt távozott posztjáról, igaz, több mint hatmillió forint végkielégítés illette meg. Arról nincs hírünk, vajon jótékony célokra fordította-e az összeget. A Magyar Energia Hivatal vezetője úgyszintén leköszönt, a tisztségre új pályázatot hirdet a minisztérium. A közszolgáltatások helyzete a maga egészében felülvizsgálatra vár. A gáz és az áram hatósági árának bevezetése csak az első lépés ezen az úton.