Egy pápai körlevél nemrég a buddhizmus és a katolicizmus által vallott közös értékekre hívta fel a figyelmet, Thomas Merton trappista szerzetes élete végéig intenzív levelezésben állt D. T. Suzukival, a huszadik század egyik leghíresebb buddhista gondolkodójával, a nyugati világban hódít a zen filozófia, miközben Japánban épp a kereszténység számít inspiráló vallásnak. Aki elidőzik egy kalligráfia előtt, saját maga is megtapasztalhatja, világok találkoznak egyetlen ecsetvonásban.
– A kalligráfia a japán kultúra alapvető eleme, önálló művészeti ág, vallási hovatartozástól függetlenül esztétikai élményt jelenthet bárkinek. Más kategória a szerzetesek által művelt zen kalligráfia; akárcsak a haiku versforma, a pillanat megragadásáról szól, tanításról, s emellett nyújthat művészi élményt is – magyarázza Gáncs Nikolasz kalligráfus, aki nem csak gyakorolja és tanítja a japán írásművészetet, Shodo, az ecset útja címmel könyvet is írt a kalligráfiáról. – Ha egy alkotás valóban jó, tudatalatti szinten üzen, ahogy a japánok mondják, a tus chije (belső ereje) által.
Nikolasz grafikusnak tanult, évekig dolgozott a reklámszakmában. A kalligráfiával először a középiskolában találkozott; a tusképekről írt művészettörténeti dolgozatot. Később a munka is a kalligráfia felé sodorta. A forma felől közelítve egyre jobban érdekelni kezdte a kalligráfia filozófiája, a japán kultúra és az azzal szorosan összetartozó zen buddhizmus évezredes hagyománya. Belebotlott Kierke-gaard Félelem és rettegés című művébe egy antikváriumban, ennek hatására döntött úgy, elmélyed a nyugati, majd a keleti filozófiában. Innen már szinte magától értetődően vált a zen gyakorlójává is.
– A zen buddhizmus jellegzetesen japán vallás. Kevés benne az elmélet, annál több a gyakorlat, a megtapasztalás. Azt tanítja, hogy a minden emberben meglévő eredeti természet felébreszthető elcsendesüléssel, a csend pedig magasabb rendű megértéshez vezet. A megtapasztalás vallástól független, a transzcendencia felé mutató élmény, az oda vezető utat azonban a zen szerint mindenki maga járja be – fejtegeti Nikolasz, aki tanítja is a zen gyakorlásához szorosan kötődő kalligráfiát.
Grafikusként a japán írásművészet letisztultságába szeretett bele, meséli. Abba, hogy a japánok néhány tusvonással képesek az élet teljességét megfesteni. Japánban nem csak a blogvilág burjánzik, a mai napig divat naplót vezetni, a gyerekeket már óvodáskorban elkezdik oktatni a kalligráfia alapjaira, és nincs olyan iskola, ahol ne lenne szakköre a hagyományos japán írásnak.
– Zen kalligráfus mester több is akad Japánban, de Harada Sodót kiemelt tisztelet övezi. Nem csak hazájában, többek között nálunk is tart egyhetes elvonulásokat; a napot a résztvevők hajnaltól estéig zen gyakorlatokkal, meditációval töltik – folytatja Nikolasz az 1940-ben született mester történetével. Harada Sodo műveire jellemző, hogy a fekete tus súlyát megtöri „repülő fehérekkel”, olyan írásjegyekkel, ahol a tus úgymond kihagy. A repülő fehéreknek mindig megfelelő helyen és megfelelő módon kell megjelenniük ahhoz, hogy valóban értékként és ne hiányosságként jelentkezzenek.
Zen közösségek Németországtól Olaszországon át a volt szovjet területekig egész Európában és Amerikában is működnek. Számos közösséget Harada Sodo mestere, és egy koreai zen mester, Szung Szán alapított – mindketten miszsziónak tekintették, hogy a nyugati világba is eljusson a zen – magyarázza a magyar kalligráfus, hozzátéve: Harada Sodo Marghescu Mária közvetítésével jutott el először Magyarországra. Ő adta ki az író özvegyével, Dúl Erzsébettel együttműködve Hamvas Béla műveit is a rendszerváltás után. A grafikusból lett kalligráfus az általa alapított magyar zen közösséggel ismerkedett meg először, ősztől pedig tíz hónapot tölt majd a zen kalligráfia gyakorlásával Japánban, Harada Sodo kolostorában. Az elhatározás extrémnek tűnik, de nem előzmények nélküli; az első világháború után sok japán tudós érkezett Európába például Heidegger filozófiáját tanulmányozni.
– Heidegger a naplójában feljegyezte például, hogy egy zen mester művét olvasva döbbenten hallotta viszont sajátnak hitt gondolatait, amelyeket a Lét és időben fogalmazott meg. Néhány száz évvel korábban – ráadásul azonos fejezetcím alatt – egy japán zen mester már csaknem szó szerint lejegyezte őket – mutat rá a párhuzamokra Nikolasz, kiemelve: a zen és a kereszténység az emberi érzések szintjén lényegében igen hasonló dolgokról beszél. Ahogy a kalligráfus mester ecsete egyetlen tusvonással képes elvezetni a katarzisig, a zen gyakorlása is vallási hovatartozástól független, tehát nemcsak a japán írásművészek, de a keresztények számára is érvényes lehetőség az elmélyüléshez, ahogy Sunrju Suzuki fogalmaz: az örök kérdező szellem felébresztéséhez.
origo.hu
Zelenszkij szerint a magyarok támogatják Ukrajna uniós tagságát
