A Győr már felbosszantotta néhányszor a Ferencvárost. Azaz: ha szombaton este legyőzné a címvédőt, és ezzel ugrana annak a sorozatban a hetedik bajnoki aranyérme, akkor nem ez lenne az első eset. Az még 1963-ban történt, igaz, egészen más helyzetben. Annak az évnek az őszén csak egy idényes bajnokságot rendeztek, mert a pártvezetés úgy döntött, szovjet mintára át kell állni a naptári éves rendszerre. Így tizenhárom forduló alapján dőlt el az aranyérem sorsa, és ennek a rövid versenyfutásnak a Győri Vasas ETO lett a nagy nyertese, éppen a Ferencváros kárára. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
A Ferencváros és a Honvéd kedvezőbb helyzetben várhatta az utolsó fordulót, a Győr a záró napon aztán 2:0-ra legyőzte a Csepelt, a Honvéd viszont csak ikszelt Komlón, míg a Ferencváros kikapott a 12. helyen szerénykedő Szegedi EAC-tól. Így pontegyenlőség alakult ki az első három helyen, és jobb gólarányának köszönhetően az ETO állt az élre. De még hátra volt a Fradi korábbról elhalasztott dorogi meccse!
Ha egyetlen pontot is szerez, bajnok, de nem szerzett! Hiába vezetett ugyan 1:0-ra Dorogon, a hazaiak megfordították a mérkőzést, ami azt jelentette, hogy a Győri Vasas ETO lett – fennállása során először, a vidéki együttesek közül másodszor – a labdarúgó NB I bajnoka!
Ha valaki ezt csupán a szerencsének tulajdonítaná, mellékesen jegyezzük meg, hogy Hidegkuti Nándor csapata a Bajnokcsapatok Európa Kupájában az elődöntőig jutott, ahol az Eusebióval felálló portugál Benfica állította meg…
A Győr megkapta az árát a vereségnek
Öt évvel később, 1968-ban viszont hasonló volt a helyzet, mint most: az utolsó fordulóban az ETO számára már közömbös volt az eredmény, a Fradinak viszont a bajnoki cím megvédése volt a tét. A különbség annyi, hogy a Ferencváros egy ponttal vezetett az Újpest előtt, amelyről tudni lehetett, hogy simán nyer Dunaújvárosban – nyert is 2:0-ra –, és így Albert Flóriánéknak győzniük kellett Győrben. Megtették. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy a televízió párhuzamosan közvetítette a két találkozót, pedig nem kellett volna ekkora feneket kerekíteni az utolsó fordulóban, bár ezt akkor még kevesen tudták. Idézzük a Népsport tudósítását a 3:2-es ferencvárosi vezetés utáni percekről:
„Úgy tűnt, hogy egyik csapat sem tesz különösebb erőfeszítést annak érdekében, hogy az eredmény változzon.”
Majd néhány sorral lejjebb a mérkőzés egészéről: „Érthetetlen, hogy miért nem fogtak szorosan embert, miért engedték, hogy a Ferencváros kulcsjátékosai légüres térben vegyék át a labdát, s úgy indíthassanak támadásokat.”
És, ha valaki esetleg még mindig nem értené, Takács Tibor történész a magyar futball és a kommunista titkosszolgálat kapcsolatáról írt Szoros emberfogás című könyvében besúgói jelentésekre alapozva írja meg, hogy a Ferencváros lefizette a győrieket. Az ETO akkor tehát nem babrált ki a Fradival, igaz, megvolt az ára...
A Győr az Üllői úton lett bajnok
A hetvenes években is akadtak emlékezetes mérkőzései a két csapatnak, például a Ferencváros 1974. szeptember 25-én 6-1-re nyert az Üllői úton, Szabó Ferenc egymaga öt gólt szerzett, a Népsporttól pedig a maximális tízes osztályzatot kapta. Az olykor változó nevű Győr és a Fradi különböző célokért játszott, ám a nyolcvanas évek elején már sorsdöntő meccseken csaptak össze. Verebes József lett az ETO edzője 1981. nyarán, és ez óriási változást hozott a csapat életében, amely versenyt futott a Ferencvárossal a bajnoki címért, és 1982. április 28-án úgy érkezett az Üllői útra, hogy ha megszerzi a két pontot, akkor két fordulóval a vége előtt négy pontra nő az előnye, és 19 év után ismét aranyérmes lehet, hazai győzelem esetén pedig a két csapat azonos pontszámmal várta volna a folytatást. Miután minden jegy elkelt, a Magyar Televízió úgy döntött, élőben közvetíti a mérkőzést.
Így aztán nemcsak a stadionba bepréselődött harmincezer ember, valamint a szomszédos felüljárón megálló autók utasai, hanem az egész ország láthatta, hogy a hazai csapat Szabadi László révén vezetést szerzett, a második félidőben viszont a remeklő győriek Burcsa Győző, Szentes Lázár és Szijártó László góljaival fordított, 1-3-ra, Pogány László találatával felzárkózott a Ferencváros, ám Hajszán Gyula újra kettőre növelte a különbséget, és a végén Ebedli Zoltán már csak szorossá tenni tudta az eredményt – a Rába ETO 4-3-ra győzött. A Népsort szerint
Győrfi László, az egykori középcsatár, aki 12 év óta pályaedzőként tevékenykedik a Rábánál, így lelkendezett: – Verebesnek igaza lett, ugyanis már a hét elején megmondta, hogy az Üllői úton ünnepeljük majd a bajnokságot!
Verebes szeme könnybe lábadt: – Nagy boldogság ez. Azt hiszem, bajnokhoz méltóan játszott a csapat. 0-1 után teljesen átvettük az irányítást, s az Üllői úton a volt bajnokcsapat ellen bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül rúgtunk ennyi gólt.
A sportnapilap a címoldalon okkal harsogta világgá, hogy „Már bajnoknak tekinthető a Rába ETO”, ugyanis a Fradi két forduló alatt elméletileg behozhatta volna a négypontos hátrányt, ám a gólkülönbsége ekkor 30 (74-44) volt, a győrieké pedig 51 (99-48) volt, és ennek a ledolgozásának a feltételezése is nevetségesnek számított.
Ha van VAR, körberöhögték volna a játékvezetőt
És a Győr egy év múlva is kiszúrt a Fradival. Ezúttal a Bp. Honvéd is beszállt a bajnoki versenyfutásba, és a 26. forduló előtt a Rába ETO állt az élen 36 ponttal, mögötte a Ferencváros és a Honvéd 35 ponttal állt, előbbinek 3-mal volt jobb a gólkülönbsége, Verebes Józsefék ezen a téren ezúttal is kimagaslóan a legjobbak voltak. Szombaton a kispestiek 1-0-ra nyertek a Diósgyőr ellen, másnap, 1983. május 22-én vasárnap délelőtt pedig a Fradi Győrben lépett pályára, és létkérdés volt számára a két pont.
A stadion dugig megtelt, a nagy hőség ellenére 28 ezer ember szurkolt a lelátón, és remek mérkőzést láttak. Nyilasi Tibor először egy remek szóló végén, majd tizenegyesből kétgólos előnyt szerzett az első félidőben a Ferencvárosnak, Verebes József miatta már a 37. percben lecserélte Póczik Józsefet.
A szünet után viszont Szentes Lázár szépített, majd következett két vicces jelenet, ha akkor van VAR, mindenki körberöhögte volna Divinyi Béla játékvezetőt. Előbb Judik Péter klasszikus, teljesen szabályos szerelését minősítette tizenegyesnek, amelyből Hannich Péter kiegyenlített, a másik oldalon pedig a 63. percben Szabadi László mutatós homorítása után ítélt büntetőt, Nyilasi Tibor a harmadik gólját szerezte belőle.
A ferencvárosiak nagyon felháborodtak az ítéleten, sokáig nem voltak hajlandóak elvégezni a középkezdést. Végül lenyugodtak a kedélyek, és úgy tűnt, a Fradié lesznek a pontok, ám Burcsa Győző a 85. percben szép góllal kiegyenlített, és 3-3 lett a végeredmény. A Ferencváros vezetőedzője, Novák Dezső természetesen kifogásolta a csapata ellen megítélt tizenegyest, majd így fejezte be hosszú nyilatkozatát:
„A mérkőzés előtt bíztam a döntetlenben, de most a játék képe alapján azt kell mondanom, sajnos, igazam lett. Azért sajnos, mert biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből.”
Verebes József még hosszabban beszélt a mérkőzésről, ő is zokon vette a tizenegyest, de persze a másikat, kritizálta a vesztes állásnál passzív győri szurkolókat, majd ezzel zárt:
„Nagyon szerettünk volna nyerni, de most azt kell mondanom: rendkívül értékes számunkra ez a döntetlen. A bajnokság természetesen még nyíltabbá vált, de az első hely soha senkinek nem esett magától az ölébe.”
A Bp. Honvéd a hátralévő meccsein elhullajtott több pontot is, és úgy érkezett el az utolsó forduló, hogy ha az Újpest nyer Győrben, a Fradi pedig Csepelen, akkor a Ferencváros a bajnok. Az FTC a szünetben 1-0-ra vezetett, és a játékosai addig nem jöttek ki az öltözőből, amíg a rádióban nem kezdődött el a Körkapcsolás. A műsorvezető nem Győrt kapcsolta elsőnek, így csak fokozódott a feszültség, majd
bejelentkezett a tudósító, és közölte, a Rába ETO 2-0-ra vezet. Ekkor kinyílt az öltöző ajtaja, a ferencvárosi játékosok sápadtan kisétáltak a pályára, ahol a Csepel egyenlített, majd a két csapat keresztbe futballozva őrizte az 1-1-et,
a győriek pedig közben 6-1-re lemosták az Újpestet.
Ezt követően is akadtak érdekes mérkőzések a két csapat közös történelmében, de ennyire sorsdöntőek már nem. Egészen mostanáig – kérdés, ezúttal is kibabrál-e az ETO FC Győr a Ferencvárossal.
