A Tisza Brüsszelt és a pénzpiacokat kiszolgálva sanyargatná a magyar nyugdíjasokat a baloldali megszorítócsomaggal

Magyar Péterék terve megint egybecseng az Európai Bizottság akaratával.

Fotó: Facebook

A Tisza Párt tervei azonban mégis építenének a chilei éhínséget okozó rendszerre, így fogalmaznak: „a chilei modellből érdemes átvenni az egyéni tőkefedezeti logikát, ami erősíti a tulajdonérzetet és a pénzügyi piacokat”.

Vagyis Magyar Péterék tervezetének készítői a nyugdíjasok helyett a pénzügyi piacokért aggódnak.

Ezzel a nyugdíjhoz és egészségügyi ellátáshoz már nem az állam biztosítaná a hátteret, hanem kizárólag magánnyugdíjpénztárak és biztosítók, méghozzá jóval drágábban. De egy úgynevezett „szolidaritási nyugdíjjárulék” bevezetését is kilátásba helyezte a tervezet, amelyet mind a munka-, mind a tőkejövedelmekből vonnának. Előbbi esetében a járulék mértéke 2,5 százalékot, utóbbi esetben a hozam 3-5-8 százalékát kellene többletteherként befizetni.

Visszatérne a rossz emlékű múlt

Volt már kötelező magánnyugdíjpénztár Magyarországon, amelyet még a Horn-kormány idején három törvénnyel hozták létre. A tervezetet a Bokros Lajos vezette pénzügyminisztérium dolgozta ki, a törvény elfogadásakor pedig már Medgyessy Péter volt a pénzügyminiszter. 1998-tól kezdődően ennek értelmében a munkavállalók nyugdíjjárulékának hat százaléka – később már nyolc százaléka – magánpénztárba, 18 százaléka az állami pillérbe ment tovább.

A problémák már 2001-ben jelentkeztek, hiszen a vártnál alacsonyabb mértékű lett a vagyongyarapodás, aminek két oka is volt: Az egyik a tőzsde – vagyis a Tisza-csomag által ajnározott pénzpiacok – tartós visszaesése, a másik pedig a költségek jelentős megemelkedése.

Viszont a magánnyugdíjpénztári befizetések miatt, az állami költségvetésből kieső összeg 1998-ban 20,1 milliárd forintra (az akkori GDP 0,2 százalékára) rúgott. Ezért kivezették a pályakezdők kötelező belépését, 

azonban a baloldali kormányok ezt újra kötelezővé tették 2003-tól.

Később, 2009-re már hárommillió ember, a dolgozók több mint hetven százaléka csatlakozott a rendszerhez, a pénztári vagyon folyamatosan nőtt, ekkorra meghaladta az ezermilliárd forintot, azonban ennek következtében a költségvetésből kieső összeg 2009-re elérte a 354,1 milliárd forintos éves hiányt, ami már a GDP 1,4 százaléka volt. Ez pedig a bevezetésekor tervezett maximumnak szánt egyszázalékos GDP hiányt jelentősen túlszárnyalta, ráadásul a jövő sem kecsegtetett kedvezőbb trendekkel, így a magánnyugdíjpénztárak rendszerében újabb, jelentősebb változtatásokra volt szükség.

Azt is látni, hogy kik voltak a fő nyertesei a magánnyugdíjaknak: 

az MSZP–SZDSZ-kormányhoz közeli emberek.

Ezért 2010 utána a kormányzat úgy döntött, hogy leépíti a kötelező magánnyugdíj intézményét.

A Tisza Párt mégis durván belenyúlna a nyugdíjrendszerbe

A Tisza Párt és a régi-új szakértői nagyon belenyúlnának a nyugdíjrendszerbe, erre nem csak a „gazdasági konvergencia programból” lehet következtetni, de utaltak rá már azok a jelek is, amelyek a tanácsadóik nyilatkozataiból kivehetők voltak.

• Simonovits András 10-20 százalékos nyugdíjadó bevezetéséről értekezett, és azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer most túl bőkezű.
• Petschnig Mária Zita a 13 havi nyugdíj megvágását helyezte kilátásba, Surányi György pedig elmondta, hogy nincs semmilyen alapja a 13 havi nyugdíjnak. Ebből értelemszerűen következik, hogy a 14. havi nyugdíj bevezetését sem támogatják a Tisza Párt szakértői.
• Simonovits András a Nők40 programot is kritizálta, elmebetegségnek tartja, amit azonnal meg kell szüntetni.

Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Tisza-csomag részeként másfél-kétszer annyi adót kellene a tervek szerint fizetniük a nyugdíj mellett dolgozó időseknek, mint amennyit most fizettek. 

Vagyis, akik úgy döntenek, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után a nyugdíj mellett is munkát vállalnak, nagyon rosszul járnának a Tisza-adóval.

Mivel a nyugdíjasok bruttó és nettó keresete közötti különbözetet kizárólag az szja mértéke határozza meg, így az ő esetükben az adóteher növekménye 46 százalék lenne a Tisza adótanácsadói által javasolt 22 százalékos szja-kulcs esetén, illetve 120 százalékos többletterhet kellene fizetniük a 33 százalékos adókulcs esetén. Ez azt jelenti, hogy arányaiban másfélszer vagy akár több mint kétszer annyi adót kellene fizetniük a nyugdíjasoknak keresetük után.

Ránk erőltetnék a kötelező magánnyugdíj bevezetését

Szinte egyszerre a Tisza megszorítócsomagjának kiszivárgásával került nyilvánosságra az Európai Bizottság legújabb terve, amelynek a lényege, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó, társadalombiztosítás alapú nyugdíjrendszer mellett belekényszerítené a tagállamokat egy kötelező magánnyugdíjpénztári csomagba.

A javaslat lényege, hogy a munkavállalók jövedelmének egy része levonásra és a magánnyugdíjpénztár „zsebbe” kerülne.

A javaslatot „kiegészítő nyugdíjnak” nevezik, amelynek a célja, hogy „segítse a polgárokat a megfelelő nyugdíjjövedelmet biztosítani”. A nyugat-európai demográfiai helyzet ugyanis általában annyira aggasztó, hogy a dolgozó generációk már nehezen tudják eltartani az időseket. Ez a javaslat magában foglalja az automatikus belépést, azaz a munkavállalók automatikus bevonását a kiegészítő nyugdíjrendszerekbe, ami azt jelenti, hogy külön kérésre ki is lehet lépni a rendszerből, de nyilván plusz adminisztrációval járna, amíg a beléptetés automatikusan történik. 

Itt előjön egy brüsszeli hátsó szándékkal is, hiszen az Európai Unió saját termékének minősülő páneurópai személyes nyugdíjterméket (PEPP) tenné a tagállamok beléptetésével vonzóbbá, elérhetőbbé és költséghatékonyabbá. A PEPP egy EU-szabványos önkéntes, nem állami nyugdíj-megtakarítási forma, amelyet az Európai Unió hozott létre azért, hogy hordozható nyugdíjterméket biztosítson minden uniós polgárnak. 

További feltétel, hogy a fenti EU-s befektetési terméket csak az a biztosító és nyugdíjszolgáltató adhat az Európai Unióban, akinek erre a szervezet engedélyt ad.

Vagyis az Európai Unió igyekszik a saját magánnyugdíj termékének értékesítésére rávezetni az uniós polgárokat, és azt is ő mondja meg majd, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek biztosíthatják azt a tagállamokban.

Először csak ajánlják, később kötelezővé válik

A már említett kezdeményezés számos rizikót hordoz magában a magyar nyugdíjrendszert illetően is. Az Európai Bizottság jelenlegi ajánlása ugyanis szépen beleillik a 2028–2034 költségvetési időszakra előirányzott a National and Regional Partnership Plans (NRPP) programba. Brüsszel terve ugyanis, hogy a kohéziós pénzekért cserébe a „bizottsággal közösen kell kidolgoznia a feltételeket” a tagállamoknak. 

Vagyis az az ország, amelyik nem felel meg ezeknek a többletfeltételeknek, az nem kap uniós támogatást.

Ez pedig több dolog miatt is problémás. Egyrészt a nyugdíjrendszer alakítása nem tartozik az Európai Unió számára átengedett hatáskörök, sőt még a megosztott hatáskörök közé sem. Ezzel mégis durván beavatkozna az országok nyugdíjrendszerébe, amihez semmilyen felhatalmazása nincs az Európai Uniónak az alapszerződések értelmében. Másrészt felsejlik egy olyan uniós szintű magánnyugdíjüzlet lehetősége, amelyet vélhetően a Brüsszelnek megfelelő szereplők uralnának.

Az Európai Bizottság és a Tisza mostani javaslata ugyanúgy a magánnyugdíjrendszer visszavezetése irányába megy, pluszterhet róna a munkavállalókra és erőszakosan belenyúlna a magyar nyugdíjrendszerbe is.

Ez is egyértelműsíti, hogy a Tisza Párt baloldali megszorításokat akar végrehajtani, amelynek lényege: csökkenteni kell a nyugdíjakat és emelni a nyugdíjasok terheit. Ehhez ugyanazokat a baloldali szakpolitikusokat alkalmazza, akik a baloldali kormányok alatt egyszer már közreműködtek a nyugdíjasok megszorításában, és akik most ismét az emberek megsarcolásában látják a nyugdíjrendszer jövőjét.

További játékainkhoz kattintson ide!

Borítókép: Magyar Péter és Dálnoki Áron (Fotó: Facebook)