A dühös szerzetes és a középkori marginália üzenete
A középkori marginália egy Worcesterben másolt kódex lapján maradt fenn. A monostor névtelen szerzetese annyira felháborodott, hogy engedély nélkül írt a kézirat szélére, vállalva a büntetés kockázatát. A rövid, mégis éles mondat – „Átok reá, aki elvette a tollamat! Legyen békétlensége mindaddig, míg vissza nem hozza” – ma is megőrizte indulatait.
A feljegyzés jelentőségét az adja, hogy a korszak másolói mindössze egyetlen libatollal dolgoztak.
A kézre faragott toll elvesztése napokra megbénította a munkát, ezért a toll-lopás valódi sérelemnek számított. A panasz így több volt egyszerű morgolódásnál: a műhely működésének hiányosságára utalt.
Középkori marginália, mint ablak a mindennapokra
A worcesteri kéziratokban több hasonló feljegyzés is előkerült. Ezek apró villanások egy zárt közösség életéből, ahol a szerzetesek éppúgy vitatkoztak, megsértődtek és rivalizáltak, mint bármely más csoport. A margináliák megmutatják, hogy a kolostori fegyelem mögött nagyon is emberi viszonyok húzódtak.
A kutatók számára ezek a kis jegyzetek felbecsülhetetlen értékűek. Segítenek rekonstruálni a 12. századi scriptorium eszközeit, szabályait és hierarchiáját. A dühös átok ma már a középkor egyik legismertebb panasza: rövid, személyes és kifejezetten őszinte lenyomata egy régi konfliktusnak.
A középkori marginália mai jelentősége
A tömör bejegyzés mára a középkor társadalomtörténetének fontos forrása lett. Egyetlen mondatból rajzolódik ki, hogyan működtek a műhelyek, mennyire értékes volt egy egyszerű libatoll, és hogyan hagytak nyomot a hétköznapi indulatok a kéziratok lapjain. A szerzetes dühkitörése így lett egy egész korszak egyik legszemélyesebb üzenete – egy margóra írt, őszinte pillanatkép.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!