Aranyváltó itthon, vb után Eb-n

Debrecenben az öttusa Eb-nek helyet adó sportcentrum tőszomszédságában található a helyi állatkert és a vidámpark, nagyon reméltük, hogy a tegnapi női váltó során utóbbi hangulata ragad rá a lelkes publikumra a múlt vasárnapi hagyományos férfi verseny magyar csalódása után. Hölgyeink egy csapatezüsttel és értékes egyéni helyezésekkel a hátuk mögött vágtak neki a küzdelemnek. Vívásban a negyedik helyen végeztek, Kovács Sarolta gyengélkedett kicsit, bár az utolsó két hazai tust ő adta be az első számot nyert lengyeleknek. Úszásban a mieink, ahogy vártuk, az élre álltak, a lovaglás során Kovács és Gyenesei Leila egyszer vert, Tóth Adrienn lova pedig ellenszegült, az 1074 pont pedig visszacsúszást jelentett a cseh csapat mögé a kombinált zárószám előtt.
Amely viszont jellegéből adódóan alapvetően átrendezheti az erőviszonyokat. A rajtoló Kovács például már a kezdő lövősorozatot követően lehagyta Syilvie Cernát, majd még egyszer jól célozva nagy előnyt adott át Gyeneseinek. Szerencsére második emberünk is pontosan lőtt, s növelte az előnyt a rohamozó riválisok előtt. Tóthot olyan klasszisok üldözték, mint az itteni egyénit megnyert, vb- és Eb-aranyérmes francia Amelie Cazé, vagy az olimpiai bajnok német Lena Schöneborn, de ő el tudta viselni a nyomást, szintén nagyszerűen kezelte a pisztolyt, így gyakorlatilag félstadionnyi előnnyel érkezett be a célba a német és a lengyel befutó versenyző előtt, a közönség ovációjától kisérve.
A magyar női váltó ugyanebben az összeállításban nyerte meg két éve Budapesten a vb-t, ám azt még az előző szabályrendszerben, így adódott a kérdés, hogy melyik volt a nehezebb. „Bár két évvel fiatalabbak voltunk, nekem ez tűnt keményebbnek, mert a kombinált szám rengeteg bizonytalanságot hordoz, nagyon kellett koncentrálnunk. S éppen ezért értünk igazi csapattá” – fogalmazott Gyenesei. Tóth kissé ellentmondott neki: „Az első sikerünk váratlanabbul jött, senki sem számított rá. Most viszont kissé megkavarta a sorrendet a szakvezetés, de ez a taktika is bejött, hála a jó lövészetünknek.” Kovács befutó ember volt Budapesten, most viszont kezdő: „Nagyon boldog vagyok, hogy megint nyertünk, s örülök, hogy Adri is megtapasztalhatta azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amit én két éve: átszakítani a célszalagot.”
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány arcán kissé kisimultak a ráncok, egyrészt az arany, másrészt a kezében szorongatott Dom Perignon pezsgő miatt. „Nagyszerűen szerepeltek a lányok, elbírták a nyomást a végén is, maximálisan elégedett vagyok velük. Szinte hozták az Eb-n, amit a fiúknak kellett volna, úgyhogy szólok a srácoknak, ők sem adhatják alább a váltósikernél.”
A szakvezető helyében én megkérdezném az érem titkáról Gyenesei Leilát: „Szombaton és most is fennhagytam a melegítőmet a szobámban, így szegény Pataki Vikinek kellett elszaladnia érte az eredményhirdetés előtt…” Ha ezen múlik, ma Marosiék mackójának szükséges a szállóban maradnia.