A Hatvaniak a Nemzetért Közhasznú Egyesületet a 2004. december 5-i népszavazás után hozta létre egy baráti társaság, hogy a város történelmi, kulturális értékeire felhívják a köz figyelmét. Ma már sokan támogatják, ismerik őket, hiszen számos, a környezetet óvó tevékenységet vállaltak önzetlenül, szabadidejükben. Öt évig gondozták az említett emlékhelyet. Az egyesület alapító tagjai között van Sós Gábor és felesége, Andrea, akik így idézik vissza az elmúlt hónapok eseményeit.
– Egy reggelen, 2009. november 4-én egyesületünk vezetőségi tagja vette észre, hogy az éjszaka folyamán eltűnt a kőoszlop, elbontották az emlékhelyet övező kerítést is. Csak az üres gödör maradt. Nem értettük az eljárást és a sietséget a városvezetők részéről. Hisz amikor az új buszpályaudvar létesítése kiderült, kértük, folyamatosan tájékoztassanak minket, mi lesz az emlékhely sorsa, hova kívánják áthelyezni. Ezt megígérték, de nem tartották be. Nemcsak minket háborított fel az eljárás, hanem a közvéleményt is. Miért nem lehetett körültekintően és méltón eljárni az ügyben? Nem kaptunk tájékoztatást a kötelező régészeti feltárásról sem. Ezért intéztünk nyílt levelet a polgármesterhez, amelynek nagy visszhangja lett. Az indulatokat csak táplálta, hogy 2010. május 25-én az emlékmű helyén, a földmunkák közepette, tíz emberi maradványt találtak. A helyi emlékezet mindig úgy tartotta, hogy itt temethettek el néhány, az 1849. április 2-i, hatvani csatában elhunyt honvédet. Önkormányzati képviselők, civilek, szakértők segítségét kértük, hogy tisztán lássunk az ügyben – magyarázza Gábor és Andrea.
Blogban tudósít a történész
Nagy Nándor történész tavaly novemberben fogott hozzá az emlékhellyel kapcsolatos kutatómunkához. Internetes blogjában azóta is részletesen beszámol a fejleményekről. Ő szorgalmazta az önkormányzatnál, hogy hívjanak össze lakossági fórumot. Ez meg is történt 2010 februárjában a főépítész, Bognár Endre (képünkön) jelenlétében. A vita ekkor két szálon futott: hol lesz az emlékmű új helye, és lehetnek-e emberi maradványok a sírhely alatt? Elhangzott, hogy az önkormányzat előzőleg már elvégeztetett egy próbaásást. Emberi maradványokat ugyan nem találtak, de – a kételyek eloszlatása végett – a főépítész egy újabb, földradarral végzett vizsgálatot ígért, amely ugyanazzal az eredménnyel zárult, mint az előző. Ezután, 2010 májusában történt a váratlan esemény, amely mégiscsak igazolta a feltevéseket.
Nem rejti véka alá felháborodását Szabó Zsolt országgyűlési képviselő (Fidesz) amiatt, hogy egy – szerinte – gigantománnak tartott presztízsberuházás miatt egyszerűen útban volt a nemzeti megemlékezések helyszíneként is szolgáló emlékmű. – Az egyházi halotti iratok alapján tizenegy honvéd és osztrák katona holttestét temették az emlékmű környékére. A Hatvan körüli csaták hőseiről a helyi polgárság 1905 óta minden évben tartott ott megemlékezést. Nincs magyarázat arra, hogy miért kellett éjszaka, tolvaj módra elszállíttatni az emlékművet, és szinte építési törmelékként a polgármesteri hivatal hátsó udvarára letenni. A legutóbbi fejlemény, hogy az iratokban jelzett tizenegy maradványból csak tízet találtak meg. Mivel a területet nem tárták fel megfelelően, további halottak is lehetnek az építkezés területén – mondja lapunknak a képviselő.
Szabó Zsolt az eset kapcsán többszörös mulasztásról és annak büntető törvénykönyvi vonzatáról is említést tesz. Információi szerint 2008-ban az egri elsőfokú építési hatóság azzal a kikötéssel adta ki az építési engedélyt, hogy a terület kötelező kulturális és régészeti feltárását a beruházásért felelő városnak el kell végeznie. Ezt viszont elmulasztották. Mindezt utólagosan 2010 nyarán, az építkezés kellős közepén rendelték meg, nyilván a lakossági felháborodás és a holttestek előkerülése miatt. Ám ekkor is csak a kötelező feltárási munkálatok egy részéről volt szó. Úgy látja, hogy Érsek Zsolt polgármester alárendelte a választási kampányának a törvényes kötelezettséget. A „rohanás” oka, hogy még az önkormányzati választás előtti héten fel szeretné avatni az új létesítményt, ami Szabó Zsolt szerint egy „pénztemető”, hiszen – mint megjegyzi – az eredetileg becsült 650 millió forintnyi érték az utolsó hírek szerint csaknem a kétszeresére növekedett.
Helyszínválasztás: így volt logikus
Lássuk hát a helyszínt, az építkezést, s próbáljuk rekonstruálni azt, aminek már csak hűlt helye van! A főépítész, Bognár Endre dokumentációval, fényképekkel érkezik a helyszínre. Megemlíti, hogy Hatvan városa mindig fontos közlekedési csomópont volt, ahol a vasúti személy- és teherforgalom mellett évtizedek óta fontos szerep jut a távolságibusz-közlekedésnek. A város központjában, a főtéren lévő autóbusz-végállomást rég kinőtték. A forgalommal járó zajon és rendezetlenségen már húsz éve szerettek volna változtatni. Ezért tartották logikusnak, hogy ide, a vasútállomás közelébe tervezzék az új pályaudvart. Anyagi fedezetének nyolcvan százaléka európai uniós forrás. Önerőből hozzák helyre a pályaudvar területén lévő víztornyot, amely ipari műemlék. Az emlékmű azért nem maradhatott itt, mert a szűk hely miatt csak az áthelyezésével lehetett megoldani az építkezést. „Elsikkasztásáról szó sem volt”, úgy képzelték, hogy az eredeti helyéhez közel, felújítva helyezik majd el. – Rögtön oda is mehetünk – javasolja. Így is történik. Néhány tíz méterre, egy park közepén kell elképzelnünk, ahol egyelőre egy közlekedési tábla áll. Az oszlopot és a kerítést valóban az önkormányzat őrizteti.
Senki nem tudott a halottakról
– Megmondaná, miért lett ebből a kegyeleti témából ilyen gubancos ügy? – kérdezem Bognár Endrét, aki nyilván hivatalból is meg szakemberként igyekszik az érem másik oldalát megmutatni.
Azt mondja, a tervezett építkezéssel kapcsolatban már 2005-ben megkeresték a Hadtörténeti Intézetet és Múzeumot, amely nem kifogásolta az emlékmű áthelyezését. A Dobó István Vármúzeum régész-kutatója, Fodor László 2008 áprilisában megállapította, hogy az érintett területen nincs régészeti feltárási kötelezettségük. Ő ellenőrizte a területet 2009 novemberében is, állítván, hogy az emlékmű alól nem kerültek elő földi maradványok. Megkeresték még a Honvédelmi Minisztériumot és Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. Egyetlen szervezetnek sem volt tudomása arról, hogy az emlékmű alatt halottak nyugszanak.
– Két alkalommal végeztünk feltárási vizsgálatot, mindkettő negatív eredménynyel járt. Ennek ellenére abban állapodtunk meg a kivitelezővel, hogy a további munkálatoknál az emlékmű közelében lévő területen különös gondossággal emeljék ki és kutassák át a földet. Ezúttal ötven négyzetmétert bolygattak meg, s ez az előírt két méternél mélyebben, két és fél méternyire történt. Így találtak rá az emberi csontokra, valamint egy rézgomb maradványaira – idézi fel Bognár Endre.
A leletek ezt követően az egri Dobó István Vármúzeum régészeihez kerültek, s miután meghatározásuk megtörtént, a város az újratemetésüket tervezi. A sír fölé a felújított emlékoszlop kerül, a kerítést újjávarázsolják. – Méltó ünnepséget szeretnénk, talán ebben mindenki egyetért – mondja búcsúzóul a főépítész.
origo.hu
Ennyi a belépő a 200. Anna-bálra – brutális jegyárak
