Két évet töltött a Washington Post két oknyomozó újságírója azzal, hogy bebizonyítsa, a hatalmassá duzzasztott szervezet teljesen áttekinthetetlen, s azt sem tudni, eredményes-e a rendszer. Az Egyesült Államokon belül lehetetlen a belbiztonsági rendszer teljes feltérképezése, néhány tény azonban napvilágot látott. A hírszerzés és az ehhez kapcsolódó munkák körübelül 1270 kormányszervezet (és kétezer magáncég) között oszlanak meg, melyek különböző aktivitással vesznek részt a terrorcselekmények megelőzésében. A Fehér Ház, a kongresszus, a nemzeti felderítési hivatal (NRO) kevesebb területen aktív, mint például a vám- és határvédelmi hivatal (CBP) vagy akár a kábítószer-ellenőrzési hivatal (DEA). A legszélesebb körű feladatokat ellátó szervek között kap helyet a tengerészet és a légierő hírszerzése, ők már haditechnológiával is hozzájárulnak az állampolgárok védelméhez.
Amit két ember tud, az már nem titok. Ez alapján komoly aggodalomra adhat okot az a közel 854 ezer állampolgár, akik hozzáférési engedéllyel rendelkeznek a legtitkosabb adatokhoz is. Nagy szám, az azonban még megdöbbentőbb, hogy – lévén, a szövetségi állam különböző szervezetei „alvállalkozókkal” dolgoztatnak – ezekből 265 ezer fő magánszemély. A „titkosszolgálat” 2010-re teljesen új értelmet nyert.
A Nemzeti Hírszerzés igazgatója, David C. Gompert hivatalos közleménye szerint az, hogy az egész világot behálózó pénznyelő rendszer működésre képtelen lenne, minden igazságot mellőző állítás, hiszen olyan titkosan és eredményesen végzi munkáját a több tízezer ügynök, hogy még sikereik sem derülhetnek ki a nyilvánosság számára. Azt azonban elismerte, hogy a kiterjedt ügynöki kör valóban aggodalmat szülhet a magánéletük tiszteletben tartását féltő állampolgárok körében.
Amennyiben valakinek megjönne a kedve a titkos ügynökök izgalmas életéhez, annak nem nehéz bekerülnie a körbe. Amerika-szerte közel húszezer nyilvánosan meghirdetett és betöltetlen állás vár az informátorokra, „célpontelemzőkre” és civil ruhás testőrökre.

Eljárás indult Hadházy Ákos ellen