Gina és barátai

Hazánkban egyre elterjedtebbek az úgynevezett dizájner drogok, vagyis azok a kábítószerek, amelyek hatásukban felveszik a versenyt illegális társaikkal, de fogyasztásukat, illetve árusításukat nem tiltja törvény. Úgy tűnik, ezeknek a szereknek a behozatalára és forgalmazására már ipar épült.

Az itthon előforduló ismert dizájner drogok és hatásaik
Mefedron: Stimuláns, az amfetaminhoz hasonló intenzív hatása van. Por alakban kapható, jelenleg nem szerepel a kábítószerindexen.
BZP: Stimuláns az amfetaminéhoz hasonló hatásokkal. Tabletta formában, TFMPP-vel (szintén stimuláns) keverve hozták forgalomba 2009 elején. Szerepel az indexen.
GBL: Az ismert randidrog, a GHB előanyaga, olyan szer, amely a szervezetbe kerülve GHB-vé alakul. Pszichoaktív szer, kis mennyiségben euforikus tudatállapotot, túladagolva eszméletvesztést okoz. Nem szerepel az indexen.
2C–B: Ismertebb néven nexus. Pszichedelikum, kis mennyiségben afrodiziákumként használják. Nagy mennyiségben hallucinációt okoz. Szerepel az indexen.
Oripavin: A mák egyik opioid alkaloidja. A heroin egyik alternatívájaként használják. Szerepel az indexen.
JWH–018: Ismertebb nevén spice. Olyan hatást produkál, mint a cannabis fő pszichoaktív összetevője, a THC. Szerepel az indexen.
MDPV: Stimuláns a metamfetaminéhoz hasonló hatásokkal. Nem szerepel az indexen.

Takaros üzletben állok a Dózsa György úton. A vitrinekben pipák, mérlegek, öngyújtók és egyéb mütyürkék vannak kiállítva. Bár a marihuánafogyasztást törvény bünteti nálunk, az ehhez szükséges eszközök árusítását nem. Pazar a választék, de nem a „szíváshoz” szükséges eszközökért jöttem a boltba. Egy fiatal lány áll az eladópultnál, elmosolyodik, amikor a legújabb szintetikus tablettából, a Dove-ból kérek egy csomaggal. Lelkesen magyarázza, hogy mennyit hogyan vegyek be. Csak akkor lepődik meg, amikor áfás számlát kérek. Ez sem okoz azonban túl nagy problémát.
Az üzletbe „biodíler” irányított egy hét végi „drum and bass” (zenei stílus – A szerk.) buliból. A buli szervezői, felismerve a legálisan árusítható kábítószerekben rejlő üzleti lehetőséget, úgy döntöttek, hogy maguk veszik kezükbe a révedni vágyók kiszolgálását, erről tanúskodott a „bio-eki a pultnál” felirat. Amikor arról érdeklődtem, milyen hatásai vannak a négyezer forintra taksált tablettának, ezt a választ kaptam: „Meg fogsz lepődni, olyanok, mint az ecstasynak.”
Nem ez volt azonban a felkínált egyetlen csodaszer: különböző porok, füvek, tabletták szerepeltek a listán. Közös tulajdonságuk, hogy – szemben az ismert kábítószerfajtákkal – ezeknek a tartása, árusítása, fogyasztása nem ütközik törvénybe. Úgy tűnik, hogy ezek a szerek kezdik kiszorítani az elektronikus zenei rendezvényekről az olyan klasszikus kábítószereket, mint az amfetamin, illetve a metamfetamin. Az pedig a jelek szerint senkit sem zavar, hogy a csomagolásukra rá van írva angolul: „nem emberi fogyasztásra”.

Tervezett vegyületek

A dizájner drogok olyan vegyületek, amelyeket kifejezetten azzal a céllal hoztak létre, hogy megkerüljék a kábítószertörvényeket. Vegyészek eltérő mértékben módosítják egy már ismert kábítószer molekuláris szerkezetét, illetve ritkább esetben olyan kémiailag eltérő vegyületeket hoznak létre, amelyek hasonló hatást produkálnak, mint egy ismert, de már betiltott kábítószer.
Maga a kifejezés az 1980-as években terjedt el az Egyesült Államokban hivatkozásként azokra a szintetikus opiátvegyületekre (fentanyl, meperidin), amelyek megjelentek a heroinpiacon, több felhasználó halálát okozva. Széles körben azonban az MDMA, ismertebb nevén az ecstasy megjelenésével váltak ismertté.
Harmincéves világhódító útjuk során a dizájner drogok gyakorlatilag a kábítószerek összes létező és betiltott válfajára kínáltak alternatívát, a spektrum az anabolikus szteroidoktól kezdve a hallucinogéneken át a stimulánsokig terjed. Gyakorlatilag nincsen olyan széles körben használt vegyület (ilyen például a Viagra hatóanyagaként ismert szildenafil is), amelynek ne lenne „alternatív”, legálisan kapható változata.
A nemzetközi törvények szigorodásával pedig új vegyületek is megjelentek a piacon, ilyen a nálunk is nemrég indexre került BZP, amelyet a metamfetamin alternatívájaként hoztak forgalomba, illetve a 2C–B, ismertebb nevén a nexus. 2006-ban egy egész nexuslabort számolt fel Kelet-Magyarországon a rendőrség.
Míg az újfajta legális kábítószereket létrehozó vegyészeket hősként ünnepli a rekreációs céllal kábítószert fogyasztók közössége, a dizájner drogok bírálói elsősorban az új vegyületek ismeretlenségében látják fő veszélyüket. Ellentétben a legelterjedtebb kábítószerekkel, az alkohollal és a marihuánával, amelyeket milliók fogyasztanak, a legtöbb új vegyületről jóformán semmiféle tapasztalattal nem rendelkezünk. Ez utóbbiakról értelemszerűen csak tömeges elterjedésük után készül – ha készül egyáltalán – bármilyen kockázatbecslés.
Magyarországra az ezredforduló elején érkeztek meg a dizájner drogok, amiben óriási szerepet játszott az Európai Unió kereskedelmi szabályozása. Bár 2007-ben már felszámolt a rendőrség egy illegális kábítószerlabort Fóton, ahol nexust (2C–B) állítottak elő, a dizájner drogok jelentős része a mai napig import. Általában olyan országokból érkeznek hozzánk a vegyületek, amelyekben liberálisabbak a kábítószertörvények (például Hollandia), s a drogokat már legális módon forgalomba hozták, így szabadon importálhatók az EU-n belül.

„Hely, ami rabul ejt”

Azért mentem el a Dózsa György úti Chills Headshopba, mert arra a kérdésemre, hogy honnan szerezték a bulin árusított dizájner drogokat, a nagykereskedőhöz irányítottak. Úgy tűnik, kifizetődő üzlet nálunk a legálisan kapható kábítószerek, illetve a kábítószer-fogyasztáshoz szükséges kiegészítők árusítása: a tíz éve üzemelő cég éppen most nyitotta meg harmadik üzletét Budapesten. A cégbírósági adatok szerint az üzletet az Aliens Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. jegyzi, a céget 1997-ben alapították hárommillió forintos tőkével. Tevékenységei között a cipőárusítástól a textilforgalmazásig sok minden, például a „gyógyszer, gyógyászati termék nagykereskedelme” is szerepel.
Amikor elmondom az eladólánynak, hogy újságíró vagyok, és a legálisan kapható szintetikus kábítószerekről írok riportot, zavarba jön. Először az üzletvezetőhöz irányít. Az üzletvezető hölgy pedig megadja az egyiptomi tulajdonos, Alemsati Jehia Musztafa el-Szajed Mohamed mobilszámát. Az ő neve szerepel cégalapítóként.
Jehia úr szívélyesen válaszol kérdéseimre. Állítása szerint jelenleg „lent van az üzlet”, az utóbbi másfél évben épp csak a dolgozók bérét termelték ki a boltok. Ennek ellentmondani látszik, hogy néhány hónapja nyitott új üzletet a Mammut üzletközpontban. Termékeiket az interneten is árusítják.
A tulajtól megtudom azt is, hogy az új, az uniós kábítószerindexen nem szerepelő drogokról nyugat-európai „drogexpókon” értesül, legutóbbi felfedezését, a Dove fantázianévre keresztelt tablettát például Angliában „találta”.
Az Egyesült Királyságban növényvédő szerként hozták forgalomba kéttablettás kiszerelésben, a csomagolásán fel van tüntetve, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan. Jehiáék is így forgalmazzák, teljesen szabadon, hiszen a törvények szerint bármi, ami egy EU-s országban forgalomba került, exportálható egy másik EU-s országba.
Forgatom a kezemben lévő csomagot. Sem a hatóanyagok, sem a mennyiségük nincs feltüntetve a csomagoláson (egyébként ketonokból, dikálcium-foszforátból, valamint magnézium-sztearátból áll), még a témával foglalkozó internetes portálok is csak találgatják a tartalmát. Magyar nyelvű leírásról pedig ne is álmodjak, a pultostól kapom a használati utasítást.
Külön megtévesztő, hogy a bolt „herbál” névvel hozza forgalomba a tablettákat, azt sugallva, hogy valamilyen, a természetben szabadon előforduló anyagról van szó, holott egyértelmű, hogy a termék vegyszer. Arra a kérdésemre, nem érzik-e úgy, hogy megtévesztik a vásárlókat, az a válasz, hogy célközönségnek dolgoznak, aki vásárol, az általában tudja, mit vesz. Ebben sem vagyok biztos.
Az interneten rákeresek a „ketonokra”, elképesztően hosszú családot sorolnak fel, nem leszek sokkal okosabb, mi lehet a tablettában. Egyes ketonvegyületeknek azonban veszélyes mellékhatásai lehetnek: a ketoacidózis, más néven diabetikus kóma például olyan sürgősségi orvosi eset, amelyet az inzulin hiánya és a ketonok felhalmozódása okoz a szervezetben. A tulajdonostól nem tudom meg azt sem, kinek a felelőssége, ha valaki megbetegszik egy-egy ilyen új szertől.
Egy szórólappal felszerelkezve távozom az üzletből. Az áll rajta, hogy a „hely, ami rabul ejt”.

Mindig lépéshátrányban

Annak érdekében, hogy átfogó képet kapjak az EU-s és a hazai dizájnerdrog-helyzetről, felveszem a kapcsolatot Portörő Péterrel, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kábítószerügyi koordinációs titkárával.
Portörő elmondja, hogy az EU tagországai tavaly rekordmennyiségű, 24 új pszichoaktív anyag megjelenéséről számoltak be (EMCDDA – Europol-jelentés). Ne legyenek illúzióink, Magyarország éppúgy felvevőpiaca ezeknek a drogoknak, mint bármelyik EU-s ország. A dizájner drogok tehát a legkevésbé sem elszigetelt, ritka jelenségek az országban. A különböző forgalombahozási módok (táplálékkiegészítőként, növényvédő szerként) pedig nagyban megnehezítik a vegyületek azonosítását, a dílerek leleplezését.
Az EU az 1990-es években hozta létre az úgynevezett korai jelzőrendszert (Early Warning System). Ennek a rendszernek célja, hogy európai szinten áramoltassa az újonnan felbukkanó anyagokkal és használati módokkal kapcsolatos információkat.
Amennyiben egy új anyag potenciális fenyegetést jelent, az EU hivatalos adatgyűjtést rendel el, amelyet indokolt esetben uniós szintű kockázatbecslés és döntéshozatal kísér. Ezt követően az Európai Unió tanácsa (az Európai Tanács) elrendeli az anyag jegyzékre vételét a tagországokban. Egy másik útvonala a listára vételnek – amelyet szintén nemzetközi jog szabályoz – az, hogy az ENSZ helyezi listára az új anyagot. A nemzetközileg elfogadott kábítószerindexet pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állítja össze.
Magyarországon az új vegyületekről az EU korai jelzőrendszerének részeként a Nemzeti Drogfókuszpont gyűjt adatokat, de a lefoglalások során megjelenő új anyagokról rendszeres információkat közöl a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet is.
Egy új szer felbukkanásától a nemzeti listára kerülésig több év is eltelhet az anyag típusától, elterjedtségétől és veszélyességétől függően. Amennyiben nemzetközi döntés írja elő a listára vételt, a tagállamoknak hat hónapjuk van, hogy teljesítsék.
Nálunk egészen 2004-ig gondot okozott, hogy törvényileg nem volt megnyugtatóan szabályozva, ki és hogyan kezdeményezze az új kábítószerek és pszichotróp anyagok listára vételét. Ez év elején azonban létrejött a Kábítószerlisták Szakbizottsága, az a testület, amely kockázatelemzést végez az új szerekkel kapcsolatban, és javaslatokat fogalmaz meg a szabályozásukra vonatkozóan. Működését az országban leggyakrabban előforduló három vegyület, a mefedron (amfetaminszerű stimuláns), a GBL (a Gina, más néven randidrog előanyaga), illetve az MDPV (szintén stimuláns) kockázatbecslésével kezdte el. Mire azonban ezek a vegyületek a listára kerülnek, akár két év is eltelhet, addig pedig kint vannak a piacon.
Zacher Gábor toxikológus szerint a dizájner drogok veszélyessége pont az ismeretlenségükben rejlik. Túladagolásuk vagy bármilyen mellékhatásuk esetén nagyon kevés információ áll az orvos rendelkezésére, hogy a megfelelő kezelést alkalmazza. Zacher szerint „dzsungel van odakint”, nagyon gyakori, hogy valaki ilyen vegyületek miatt kerül a toxikológiára, igaz, a mai napig az ájulást és eszméletvesztést okozó randidrog, a GHB (becenevén Gina) vezeti a listát. Zacher Gábor megjegyzi: a nyári „buliszezon” kezdete óta naponta legalább három olyan fiatalt látnak el, akik ilyen drogok miatt kerültek súlyos állapotba.
A bolt előtt egy csoport fiatalba botlom. Dove-ért jöttek, kell az esti buliba. Kérdezem tőlük, tudják-e, mit fognak beszedni. „Bio-ekit” – jön a válasz. Arra a kérdésemre, nem félnek-e, hogy esetleg valami rosszul sülhet el, határozott nemmel felelnek. „Az lehet, hogy nem annyira ismert szer, mint az ecstasy – mondják. – De még mindig jobb, mintha dílertől kellene illegális drogot venni. Nem szeretünk bűnözők lenni.”