Könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy a világ összes pénzét ráköltötték, annyi száguldást, ütközést, egyedi kameraállást és bonyolult kameramozgást vonultat fel Joseph Kosinski filmje. Az F1-re elköltött 200 millió dollár minden egyes képkockán látszik. Mégsem meglepő, hogy a film technikai szempontból ennyire makulátlan, mert a rendező egy ízig-vérig technikai ember: Joseph Kosinski előbb gépészmérnöknek, majd építésznek is tanult, mielőtt a számítógépes videóbetétek és reklámok világából Hollywoodba katapultált volna a Tron: Örökség megrendezésével.
Kosinskit az egyedülálló tervezői képessége és az ebből fakadó, rendezői kézjegyének tekinthető formai letisztultság emeli ki a hollywoodi rendezők sorából, nem pedig a történetszövési vagy karakterizációs képességei. Ezért könnyen megróhatnánk, viszont amit a sematikus történetből hiányolhatnánk, azt Kosinski pótolja a képekkel, Brad Pitt pedig a karizmájával.
Mivel a stáb két éven keresztül utazott a Forma–1-es csapatokkal, a film hemzseg a rajongónak szóló kikacsintásoktól, és a mezőny versenyzőit is valódi pilóták alakítják (Lewis Hamilton neve még a producerek között is feltűnik). Ennek ellenére még csak szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne, hogy Ehren Kruger forgatókönyve fittyet hány a Forma–1 valódi szabályaira (és úgy általában a versenyetikára), és beáldozza ezeket a dramaturgia kedvéért – az alkotók ebben a tekintetben már korántsem törekedtek annyira a realizmusra. A laikusokat ez aligha zavarja, de nem létezik annyi fanservice, ami kárpótolhat ezért egy megrögzött F1-rajongót.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!