Sokan nyugtázták elégedetten a hírt, hogy az új polgári kormány egyik első döntéseként bevezeti az általános iskolai tanításban a mindennapos testnevelésórákat. Az eddigi gyakorlat ugyanis felemás volt. Elvileg a mindennapos testmozgást előírta a Nemzeti alaptanterv, ám annyi kibúvót tartalmazott, hogy a tantervi változtatásoknak mindig a testnevelésre szánt idő megkurtítása lett a vége. Az iskolák az óraközi szünetekben, a más óráktól elcsípett percekkel szinte „kipipálták” a testnevelés terhét. Nem a tanintézményeket kell bűnbaknak kikiáltani a gyerekek egészségi mutatóinak ijesztő romlása miatt, ám kétségtelen tény: inkább más, a továbbtanulásnál nagyobb súllyal latba eső tárgyak miatt csökkent a testedzésre szánt időkeret.
A kormányzati megszorító elvonó-prés is kedvezőtlenül hatott a testedzés lehetőségeire. 1998 és 2002 között EU-pénzek felhasználásával és a Széchenyi-terv keretében sok tornatermet, -csarnokot, tanuszodát, edző- és fitnesztermet, sportpályát építhettek az önkormányzatok és a tanintézmények. A második polgári kormány lényegében folytatta, kiteljesítette az Antall-kormány nemzeti megújhodási programját, amely szintén nagy súlyt fektetett a testnevelés és sport területén a fejlesztésekre, egyebek mellett külön tornacsarnok-építési programmal. A támogatáscsapok 2002 után nagyrészt elzárultak. Az iskolák jelentős részét különböző okokra – csökkenő gyereklétszám, iskolai összevonások, körzetesítés stb. – való hivatkozással bezárták, így a testedzésre szolgáló helyiségek, létesítmények egy részére is lakat került. Ugyanilyen szomorú tendencia volt, hogy sok helyütt a futball- és sportpályákat is beszántották, lerombolták, hogy más létesítmények, bevásárlóközpontok épülhessenek helyettük. A sport megbecsülését szolgáló törvényeknek, ezen belül a mindennapos testnevelés-oktatás bevezetésének így olyan üzenet értéke van, ami sorsfordító hatással lehet a nemzet megújulására.
Közös érdek a pályaelhagyókat visszacsábítani
Hamar Pál, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) torna, ritmikus gimnasztika, tánc és aerobik tanszékének vezetője már évek óta tanulmányok egész sorában szorgalmazza a mindennapos testnevelésóra bevezetését. Lapunk kérdésére a tamáskodó hangokkal kapcsolatban elmondta: nem megalapozottak azok az ellenvetések, amelyek a többi tantárgyat féltik a testnevelésóra „túlhatalmától”, vagy éppen a megfelelő számú szakember hiányát prognosztizálják. Mint mondta, évente hatszáz olyan tanár kerül ki a felsőoktatásból, aki diplomája szerint taníthat testnevelést a közoktatásban. Pontosan fogalmazva: a testkulturális felsőoktatásban, a tanítóképzésben az úgynevezett testnevelés műveltségi területen hallgatók nemhogy bevonhatók, hanem most is részesei ennek a tevékenységi körnek. A tanszékvezető úgy véli, a tanítóképző főiskolát végzett kollégák kompetenciáját megkérdőjelezni szakmaiatlan és inkorrekt eljárás. Szerinte azok az aggodalmak sem valósak, amelyek a tanárok létszámát, felkészültségét illetik. Az egyetemi docens megjegyzi: az oktatási tárca adatai alapján 2007-ben még tízezer-ötszáz testnevelő tanár volt a magyar közoktatásban, mára ez a szám nyolcezer-háromszázra csökkent. Ebben szerepet játszottak az iskolabezárások, a testnevelés kisebb megbecsültsége, illetve a pedagógusbérek gyors elértéktelenedése. Közös érdek, hogy a kényszerű pályaelhagyókat vissza lehessen csábítani eredeti hivatásukhoz. A nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréssel ez sem jelenthet komoly akadályt.
A vágyak korlátai
Kétségtelenül megválaszolandó kérdés azonban sok településen: hol legyen megtartva a testnevelésóra? A több osztály, a tornatermek befogadóképessége, az iskolaudvar mérete ugyanis határt szabhat a vágyaknak, s nehéz feladat elé állíthatja a mindennapos testgyakorlásban gondolkodókat. Hamar Pál arra emlékeztet, hogy ha a kormányzati szándék és a mellérendelt pénz megvan, minden megoldható. Jövő szeptembertől ugyanis – felmenő rendszerben – csak az alsó és a felső tagozat első évfolyamaiban kezdik bevezetni a napi testnevelésórát. Így kellő idő jut a sorok rendezésére, az infrastrukturális feltételek megteremtésére. A 2014/15-ös tanév az első, amikor mind a nyolc évfolyamon naponta lesz testnevelés. Ez természetesen nem zárja ki, hogy amelyik iskolában erre van igény és adottak a feltételek, már akár jövő szeptembertől minden évfolyamon naponta lehessen testnevelésórát tartani. A szakember még egy szempontot ajánlott megfontolásra: olaszországi és angliai tapasztalatai is azt mondatják vele, hogy nagyobb teret kell kapnia az úgynevezett outdoor testnevelésnek, amelynek keretében az iskolai színterekről kiviszik a tanórákat. Sokan megfeledkeznek róla, hogy az úszás oktatása már most is része a Nemzeti alaptantervnek, így uszodákban is lehet órát tartani. Ugyanígy lehetőség van a kerékpározásra, futásra a természetben vagy az iskola jobb levegőjű környezetében, folyópartokon, parkokban. A „sportos” kirándulások a természettel való elevenebb, mindennapos kapcsolat egészségerősítő hatását is megszerettethetik.
Ép testben…
A tanszékvezető felhívja a figyelmet: nem véletlen az a rendelkezés, hogy ha nem tudják minden egyes tanítási napra elosztani a tornaórákat, a kieső hétköznapokon is kell harmincperces játékos, egészségfejlesztő foglalkozásokat tartani. Korábban volt rá precedens, hogy két nap alatt zavarták le az összes testnevelés foglalkozást. Ennek az abszurditásnak a jellemzésére Hamar Pál idézi Szent-Györgyi Albertet. A Nobel-díjas tudós ahhoz hasonlította 1930-ban ezt a hozzáállást, mintha valakinek három napra előre kellene a megfelelő mennyiséget aludnia, a kellő ételmennyiséget megennie.
Nem önző, holmi szakbarbár szempontok vezetik sem a kormányzatot, sem pedig a testnevelő tanári kart – derül ki Hamar Pál elemzéséből. Tudományos felmérések, kutatások igazolják, hogy az a diák, aki testnevelésórán vett részt, sportolt, utána sokkal jobb teljesítményre képes szellemi téren is. És ha csupán rideg, pénzügyi szempontok szerint ítélnek egyesek, akkor is több van a bevételi oldalon, mint a kiadásin. Az egészséges fizikumú és lelkű gyerekek nem lesznek később a drog rabjai, nem válnak aluljárói csellengőkké. Ezért is támogatják a testnevelő tanárok azt a hallgatói kezdeményezést, hogy újra vezessék be az egyetemeken, főiskolákon a testnevelésórákat.
De vajon honnan lesz minderre a fejlesztésre elegendő pénz? – kerül minduntalan elő a kötelező kérdés. A szakember szerint ez álprobléma. Az elhatározás fontos, ami az új kormány részéről megvan. A kabinet eldöntötte, hogy kiemelt, preferált területként kezeli a népegészséget, a sportot, s ennek megfelelő költségvetési eszközöket, támogatási rendszert rendel hozzá.
Sikerélmény és önbizalom
Az egyetemi docens felvetésünkre kitért az osztályozás kérdéskörére. Nem rejtette véka alá, hogy osztályozáspárti, mert meggyőződése: ez szolgálja a gyerekek érdekeit. A testnevelés az egyetlen olyan tantárgy, ahol közvetlen lehetőség nyílik arra, hogy az önmagukhoz mért teljesítményüket folyamatosan követni tudják a diákok. Ezért is üdvözli, hogy a tervek szerint ismét lehet az alsó tagozatban másodiktól osztályozni a szöveges értékelés mellett. Ez utóbbiról az a véleménye, hogy jól kiegészíti az érdemjegyet, mivel átfogóbb jellemzésre is módot nyújt. Az osztályozást azonban nem pótolhatja. Az élet is a teljesítményre épül, a sport, a testnevelés lehet az, ahol erre felkészülhetnek a fiatalok. El tudják magukat helyezni egy skálán, ami segíti az önértékelést. Erre pedig nagyon nagy szükségük lesz, hiszen a felsőoktatásba majd felvételizniük kell. S hogy sokan azt mondják, különbözők a testi adottságai a gyerekeknek, így igazságtalan a testnevelés osztályozása. Ugyanez elmondható az értelmi képességekről is. Másrészt egy tanulónál mindig a saját tehetségéhez mért teljesítményt, igyekezetet kell díjazni. Olyan sikerélmények szerzésére is alkalmas a testnevelés, ami jelentős önbizalmat ad. Így más tantárgyakban, s az élet más területein is nagyobb eredményeket, sikereket érhet el a tanuló.
A sokoldalú embereszmény a közoktatás célja, amit mintegy háromezer évvel ezelőtt az ókori görögök is megfogalmaztak az ép testben ép a lélek mondással, a test, lélek és szellem egységének jegyében. Ez az, amit az első világháború után Klebelsberg Kunó, a legendás vallás- és közoktatásügyi miniszter – nem mellékesen a TF jogelődjének megalapítója – sikerre vitt, és aminek a folytatására most lehetőség nyílik – hangsúlyozza a tanszékvezető egyetemi docens.
origo.hu
Lezuhant egy gyerek az esztergomi vár faláról, mentőhelikopter vitte el – videó
