Hol szorít a cipő?

Társadalmi és humán mutatóink visszaesése egy évtized alatt

(a számok a versenyképességi listán lévő helyünket mutatják)

2010 2009 2006 2001

Az oktatási rendszer színvonala segíti-e a versenyképességet? 48. 31 27 10

A természettudományi tárgyak oktatása
kellő hangsúlyt kap-e az iskolákban? 42. 23. 11. 2.

Az egyetemi oktatás hozzájárul-e
a gazdasági versenyképesség növeléséhez? 48. 32. 29. 10.

Nyelvi képességek szintje 51. 41. 43. –

Jól felkészült mérnökök rendelkezésre állása 42. 35. 11. 5.

A műszaki fejlesztésre rendelkezésre áll-e a szükséges pénz? 42. 37. 31. 31.

Információtechnológiai képességek szintje 38. 23. 19. 6.

A cégek innovációs képességi szintje 42. – – –

Ahhoz, hogy jó úton induljunk el, világos képre van szükségünk jelen helyzetünkről. Hiszen korrekt diagnózis nélkül nincs sikeres terápia.
Az objektív diagnózis elkészítését segítik a nemzetközi országelemzések. Az egyik ilyen országelemzés az IMD svájci gazdaságkutató évente megjelenő tanulmánya. A legfrissebb kiadvány június végén látott napvilágot. A kutatók összeállították a vizsgált országok versenyképességi sorrendjét, amelyhez négy szakmai terület részletes vizsgálatával jutottak el. Ezek a területek a gazdasági helyzet alakulása, a kormányzás minősége és hatékonysága, a cégek működésének eredményessége és a nemzeti infrastruktúra állapota. Ezt a négy területet különböző mutatók segítségével értékelték. A 2010. évi tanulmány 58 ország helyzetét mutatja be, összesen 245 mutató segítségével. A kutatók szerint hazánkat a versenyképességet befolyásoló mutatók többsége tekintetében 2009-ről 2010-re drámai romlás jellemzi. Helyzetünket legjobban úgy jellemezhetjük, ha a változások irányát is bemutatjuk. Vizsgáljuk meg ezért néhány fontos mutató esetére a 2001, 2006 és a 2010. évi helyezéseinket! 2001-ben általános versenyképesség tekintetében még a 27. helyen voltunk. 2006-ban a 35.-ek lettünk. Mára pedig a 42. helyre kerültünk. A gazdaság állapotát tekintve a 18.-ról a 37.-re, majd mostanra a 40. helyre csúsztunk vissza. A kormányzás minősége és hatékonysága vonatkozásában 2001-ben a 22.-ek voltunk. Majd 2006-ra a 35.-ek lettünk, és innen zuhantunk le 2010-re az 51. helyre. Nem kedvező a helyzetünk a cégek teljesítményét illetően sem: eszerint a 2001. évi 29. helyről 2006-ra a 33., 2010-re pedig a 47. helyre kerültünk. A nemzeti infrastruktúra állapota alapján 2001-ben még a 27.-ek voltunk. Mára a 35. helyre szorultunk vissza. A négy tényezőcsoport közül vitathatatlanul a kormányzás minősége rontotta a leginkább a gazdaság általános versenyképességét. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert világossá kell tenni mindenki számára, hogy a jelenlegi lepusztult állapotunkat elsősorban a rossz kormányzásnak és nem a gazdasági válságnak köszönhetjük. Ezt bizonyítja az is, hogy a válság ellenére más országok előre tudtak lépni a versenyképességi listán. Lengyelország például egy év alatt, 2009-ről 2010-re, 12 helynyit javított versenyképességi pozícióján. Ráadásul – velünk ellentétben – folyamatosan fejlődik. 2001-ben még csak a 47. volt a versenyképességi listán, és innen ért el mára a 32. helyre. Nézzük a további mutatókat, amelyek hazánk mélyrepülését mérik!
A gazdaság állapota
A gazdaság esetén stratégiai probléma a rossz szerkezet. Ez jelenti egyrészt az egysíkúságot: azt, hogy szűk választékú a gazdaságot uraló cégek tevékenységi köre. Előnytelen továbbá a globális cégek túlhatalma, ami sérülékennyé teszi a gazdaságot. A sérülékeny gazdaság kevéssé képes ellenállni a gazdasági ciklusok hatásainak, illetve a válságoknak. A magyar gazdaság egysíkúságát a kicsi és nagy cégek gazdasági szerepének egészségtelen aránya is bizonyítja. Gyenge a magyar vásárlóerő, és így a hazai piac is. Ezt mutatja 51. helyünk. A gazdaság erőtlenségét fokozza a magas eladósodottság. E tekintetben az 50. helyen vagyunk. Rontják a gazdasági fejlődés esélyeit a magas adók. A személyi jövedelemadó nagysága tekintetében az utolsók vagyunk a listán. A magas munkanélküliség egyik okaként a tanulmány szerzői a foglalkoztatást terhelő kiugróan magas adókat és járulékokat említik: a munkaadók terhei tekintetében az 51.-ek vagyunk. A magas adók és egyéb terhek agyonnyomják a gazdaság szereplőit, és lehetetlenné teszik a kibontakozást. A gazdaság lélegzethez jutását gátolja továbbá a tőkéhez jutás nehézsége. A gazdaság erőre kapását nem segíti a bankok hitelezési politikája sem. A hitelhez jutás könnyűsége tekintetében az 50. vagyunk a listán. Nehéz továbbá kockázati tőkére szert tenni. A kockázati tőke hiánya az induló új vállalkozásokat lehetetleníti el. Pedig a válságból való kilábalás egyik fontos útja lehetne a sok új, sikeres kisvállalkozás. A kutatók szerint a gazdasági fejlődést gátolja a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája, ami miatt az 53. helyre szorultunk. Ugyancsak az 53. helyen vagyunk a kormányzás tisztasága, átláthatósága és a korrupció vonatkozásában. A bürokrácia eluralkodásának mértéke alapján pedig az 50. hely jutott nekünk. Ezek a mutatók a kormányzati munka eredményességét minősítik.
Társadalmi és humán mutatók
A társadalmi kohézió, a társadalmi tőke erőssége alapján az 54. hely a mienk. 2001-ben még a 46.-ok voltunk. A mienknél gyengébb társadalmi kohéziót csak négy országban: Ukrajnában, Argentínában, Bulgáriában és Venezuelában találtak a kutatók. A kohézió gyengülése is kormányzati bűnökre vezethető vissza. Gondoljunk csak a kettős állampolgársággal szembeni demagóg kormánykampányra! A társadalmi tőke gyengülése társadalmi bizalomvesztéssel jár. De a csalások, körbetartozások és a csalárd csődök számának növekedése sem függetleníthető tőle. A rossz kormányzás, a válsághelyzet eredménytelen kezelése nemcsak gazdasági, de társadalmi leépüléshez is vezetett. Ezt a nemzeti infrastruktúra területén bekövetkezett erózió bizonyítja a leginkább. Vizsgáljuk meg a következő táblázat adatait!
A táblázatban néhány kiemelkedően fontos humán mutató alakulását látjuk. Az oktatási rendszerünk színvonala, a gazdasági versenyképesség javulásához való hozzájárulása alapján 2001-ben még a dicséretes 10. helyen voltunk. Mára azonban a 48. helyre szorultunk. Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is. Itt a lezuhanásunk szintén 38 helynyi. A természettudományos tárgyak megfelelő hangsúlyú oktatása alapján 2001-ben csak Szingapúr előzött meg bennünket. 2010-ben pedig már a lista végéhez közelítünk. Hasonló a helyzet a jól felkészült mérnökök száma tekintetében is. Itt az 5. helyről a 42.-re kerültünk. A műszaki fejlesztésre fordított pénz tekintetében 11 helynyit zuhantunk.
Baj van a nyelvi és az információtechnológiai képességeinkkel is. A nyelvi képességek szintjét az IMD először 2006-ban mérte. Akkor sem voltunk nagyon előkelő helyen, de 2010-re tovább romlott a helyezésünk: az 51.-ek lettünk. Az információtechnológiai képességek tekintetében a pozícióvesztésünk 32 hely. Ez is drámai romlás akkor, amikor az információtechnológia nélkül modern gazdaság nem képzelhető el. A cégek innovációs képességeit az IMD először 2010-ben vizsgálta. A 42. hely nagyon rossz ahhoz képest, hogy korábban valamennyi innovációs vizsgálat esetén sokkal jobb volt a pozíciónk. Az oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció területén tapasztalható lemaradásunkat a rossz gazdaság- és társadalompolitikai prioritások, az ezen területekről elvont összegek, a megmerevedett szervezeti és vezetési rendszerek, a gyenge hatékonyság, továbbá a színvonal és a minőség alapján való teljesítményértékelés hiánya együttesen okozza. Az e területeken való lecsúszásunk hosszú távon akadályozza fejlődésünket. Hiszen hogyan is lehetne a XXI. században kiváló, nagy tudású, nyelveket beszélő műszaki és természettudományos szakemberek és állandóan megújulni, innoválni képes cégek nélkül korszerű, fejlett gazdaságot építeni?
Összefoglaló gondolatok
Magyarországon a gazdaság és a társadalom leromlása minden területen tetten érhető. Ezért lecsúszásunk megállítása érdekében nagyon fontos, hogy az új kormány a versenyképesség-javítás kulcsterületein gyors eredményeket érjen el. Az első terület, ahol már némi javulás érezhető, a társadalmi kohézió erősítése. Azonban itt további teendők vannak. Bizalomra, együttműködni akaró és tudó társadalomra van szükség a gazdasági sikerek eléréséhez. A tervezett bürokráciacsökkentés és a korrupció elleni radikális fellépés is jó és fontos irány. Sürgető feladat azonban az innováció bátorítása, amit a hazai kis és közepes cégek helyzetbe hozásával lehet elérni. A munkát terhelő adók és járulékok lefaragása nélkül a kis és közepes cégek munkahelyteremtését nem lehet ösztönözni. Pedig nemzetközi tapasztalat, hogy az új munkahelyek legalább kétharmadát ezek a vállalkozások teremtik. Végül elképzelhetetlen a gazdaság korszerűsítése az oktatási színvonal és minőség jelentős javítása nélkül. Ez pedig beruházást és szerkezeti átalakítást egyaránt igényel. A mérnökképzés iránti érdektelenséget nem oldja meg a hallgatók ösztönzése arra, hogy többen menjenek műszaki és természettudományos pályára. Ezzel csak azt érjük el, hogy gyengébb minőségű hallgatókkal töltik fel a helyeket a műszaki felsőoktatási intézmények. Akkor tanul majd ismét szívesen több jó képességű diák mérnöknek, természettudományos szakembernek és informatikusnak, ha lesz számukra a magyar iparban elegendő számú, vonzó és jól fizető munkahely. Ehhez pedig diverzifikáltabb, sokszínűbb iparra, virágzó termelő vállalatokra, közöttük több innováló kis és közepes cégre: azaz egészségesebb szerkezetű gazdaságra van szükség. Továbbá az MNB politikáját is a gazdasági fejlődés szolgálatába kell állítani.
Az IMD-tanulmány kiváló diagnózis, amely utat mutat a terápiához is. A lefelé menő trendeket azonban csak tudatos versenyképesség-javító stratégiával lehet megfordítani. Ezek középpontjába a minőségi és tudásalapú fejlődést, a teljesítményorientáltságot, az értelmes munkahelyek teremtését és az innovatív energiák felszabadítását kell állítani. A kezdetek biztatók. Az átfogó stratégiát azonban még várja az egész társadalom, és különösképpen a fejlődéshez fontos kisvállalkozások.

A szerző közgazdász

(A teljes cikk a www.mno.hu-n olvasható.)