Japán egész Ázsiáért küzd

Önmaga sikerén felül Japán Ázsia becsületéért, Paraguay pedig Dél-Amerika vezető szerepéért játszik a mai első nyolcaddöntőben a Dél-Afrikában zajló labdarúgó-vb-n. Ám e meccsnél nagyobb érdeklődés övezi az esti európai rangadót. Bármenynyire is furcsa, így igaz, Spanyolország és Portugália először találkozik egymással a világbajnokságok története során.

Uruguay és Argentína már ott van a nyolc között, tegnap a Brazília–Chile mérkőzés után mindenképpen háromra emelkedett a negyeddöntőbe jutott dél-amerikai csapatok száma. Paraguay lehet a negyedik. Ami dél-amerikai csúcs lenne. Paraguay számára duplán, hiszen ilyen messzire még sohasem jutott vb-n. Ugyanez elmondható Japánról is, így nagy a tét a két együttes mai összecsapásán.
A múlt alapján több szempontból is Paraguay az esélyes. Egyrészt a két válogatott ezt megelőzően hatszor mérkőzött egymással, három döntetlen mellett a dél-amerikaiak kétszer, az ázsiaiak egyszer diadalmaskodtak. Másrészt – s ez sokkal vészjóslóbb – ázsiai együttes még soha sem nyert dél-amerikai riválissal szemben a vb-k történetében, nyolc vereség és két döntetlen (1966: Koreai NDK–Chile 1-1 és 1994: Koreai Köztársaság–Bolívia 0-0) a nem éppen hízelgő mérleg. Aminek a jelenlegi állását szombaton Uruguay határozta meg a Koreai Köztársasággal szemben. A japánok számára ez persze nem feltétlenül okoz keserűséget. A két kelet-ázsiai nemzet hagyományosan verseng egymással, a felkelő nap országa számára megnyugvást jelent, hogy Koreánál rosszabbul már nem szerepelhet.
Sőt, ha Okada Takesi válogatottja utolsó csoportmeccséből, a Dánia feletti könnyed, látványos gólokkal fűszerezett 3-1-es sikerből indulunk ki, akkor inkább Japánt jelölhetjük meg esélyesként. E találkozó óta Honda Kejszukét már nem csupán áthallásos neve miatt véshetjük az eszünkbe, hanem mert nemzetközi szintű klasszishoz méltóan játszott. Honda már az elmúlt idényben is Európában, a CSZKA Moszkvában futballozott, ha így folytatja, hamarosan nyugatabbra válogathat az ajánlatok között. A japán játékosok sebességét és pontrúgásait méltatva határozta meg a követendő taktitkát Gerardo Martino paraguayi szövetségi kapitány: „El kell kerülnünk a gyors ellentámadásaikat, és nem szabálytalankodhatunk a 16-os előtt.”
Carlos Queiroz, a portugálok kapitánya régi igazságot fogalmazott meg az ibériai rangadó előtt: „A győztes mindent visz, a vesztes semmit sem kap.” Érdekesség, hogy a két mester dolgozott már egy csapatnál, még ha nem is ugyanabban az időben: 2003-ban Queiroz váltotta Vicente del Bosquét a Real Madrid kispadján. Más kérdés, hogy megmelegedni se nagyon volt ideje.
„Az eddigi három meccsünkön nem voltunk elég meggyőzők, néha csak szenvedtünk a pályán – ismerte be Del Bosque. – Nehéz napokon vagyunk túl, amelyek viszont megerősítettek bennünket. Kedden is Fernando Torres fog játszani elöl David Villa mellett, mert bár ő még nem szerzett gólt a vb-n, egyre jobb formába lendül a térdműtétje után. Nagy dolognak tartom, hogy egyáltalán pályára küldhettem a csoportmérkőzéseken.”
Del Bosque megtehette, hogy a csoportkört még a csapatépítésre szánja, hiszen Fabregas is inkább felhozó jelleggel játszott, mint szükségből. Ma este viszont már nem lehet kísérletezni. Ha hozzák az elmúlt években mutatott formájukat, akkor a spanyolok az esélyesebbek, amit a statisztika is alátámaszt: 15 győzelem mellett csupán ötször kaptak ki a portugáloktól, 12 alkalommal döntetlen született.

Mai program. Nyolcaddöntő: Paraguay–Japán, Pretoria, 16.00; Spanyolország–Portugália, Fokváros, 20.30.