Kreatívok

Május 21-én délelőtt tízkor a Döbrentei utcában egy T-Com-egyenöltözékhez hasonló munkásruhába öltözött férfit igazoltattak az I. kerületi rendőrök. Az illető közelben parkoló autójából fémlétra, fűrészek és vágószerszámok kerültek elő. Rövidesen kiderült az is, mi célra szolgáltak a nála lévő szerszámok: a rendőröket a férfi elvezette az Attila útra, ahol egy kábelalagútban két másik „telekommunikációs kolléga” éppen a rézkábelek feldarabolásával foglalatoskodott. A tetten ért szakik elmondták, hogy a Moszkva téren fogadták fel őket e munkára, tízezer forintot ígértek nekik fejenként, az autós embernek az volt a dolga, hogy időnként felemelje az akna – ponyvával letakart – fedőlapját, és italt vigyen nekik. A rendőrök százméternyi kivágott és feldarabolt kábelt találtak náluk.
A történetet nem írhatta Örkény István, nem Fehér Bélától hallottam, és nem én találtam ki. Csaknem szó szerint így olvasható a budavári önkormányzat múlt heti újságjának bűnügyi rovatában, ott bukkantam rá a magyar valóság e földön fekvő, pontosabban föld alatt lappangó csiszolatlan gyémántjára. Micsoda ötlet és micsoda szervezés, ember! Eltöprengtem: mi lett volna, ha a rendőrök nem figyelnek fel a munkásruhát viselő emberre a Döbrentei utcában? Hát manapság már az is gyanús, ha valaki munkához való öltözéket visel, pláne egy világcégére hajazó emblémával? Az sem akármilyen szerencse, hogy a peches ál-T-Com-os tüstént és ilyen előzékenyen tájékoztatta a rend kíváncsiskodó őreit, hiszen mondhatta volna azt is, hogy az alumíniumlétra nem az övé, hanem a Józsi sógortól van kölcsön, a fűrész meg a hidegvágó a hét végéről maradt a kocsiban, amikor cserébe megcsinálta neki a telek kerítését Gyálon. Én történetesen az Attila úton lakom, és nemhogy fűrészt és vésőt szoktam az autóm csomagtartójában tartani, de feszítővasat, kalapácsot és fogókat, olykor létrát is, nem beszélve a különböző villanyfúró- és fűrészelőgépekről, amiket például a profi betörők használnak a munkájukhoz. Rendőr emiatt még nem vont engem kérdőre, egyszer éppen a kerületi kapitánysággal szemközt parkoló kocsim feltört csomagtartójából loptak el ilyesféle holmikat, máig sem kerültek elő. De nézzük tovább az esetet! Tőlem – de másoktól is – nyugodtan dolgozhatnának bárkik a járda alatti kábelalagutakban, pláne céges uniformisban, az elmúlt években anynyiféle kábelt, csövet és drótot fektettek le itt különböző cégek, hogy a járókelők már rá sem hederítenek. Lényeg, hogy le legyen ponyvázva a nyitott akna, akkor megkerüli a polgár, és nem zuhan bele. A rendőrök sosem mászkálnak a járdán, a sarki étkezdébe is autóval mennek, talán ezért nem tudják azt sem, hogy ma már mindenki a gyalogjárdán biciklizik a külön kerékpárút helyett.
Amúgy május 21. előtt hatályba lépett az új törvény, miszerint a fémbegyűjtő helyeken kötelező igazoltatni a kuncsaftokat, az eladott árut egy ideig nem szabad tovább szállítani a telepről, hátha hiányzik valakinek. Tiszta rizikó az ilyen meló, sosem lehet tudni, vajon hány méter kábelt lehet kioperálni a rendszerből és darabokra fűrészelni, hogy a szolgáltató – vagy az ügyfelei – észrevegyék, hogy szünetel a telekommunikáció. Nekem még az is eszembe szokott jutni, amikor vasúti biztonsági berendezések rézkábeleinek eltűnéséről hallok, hogy Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban még a sínek és tartozékaik, a közellátási műszaki létesítmények puszta megközelítése miatt is el lehet pár évet tűnődni zárt helyen, nemhogy a fénysorompó drótjának ellopásáért. Egyébként is: a kreativitás világát éljük, a szóban forgó vállalkozók akár korunk hősei lehetnének. Az egyikük egy kicsit maflább a kelleténél.