Kacifántos ügy. A francia média is külön ismertetőt közöl, mielőtt ezzel kapcsolatos napi híreknek, új fejleményeknek, állításoknak, cáfolatoknak helyt adna. Az azonban biztos, hogy Nicolas Sarkozy elnökségi idejének legnagyobb francia politikai botránya érik, mégpedig bizonytalan végkifejlettel.
De lássuk a tényeket. A 87 esztendős Liliane Bettencourt-t, a francia kozmetikai cég, a L’Oréal egyetlen örökösét – 17 milliárd eurós (!) magánvagyonról van szó – a lánya az idős hölgy elmeállapota miatt gondnokság alá akarja helyeztetni, hogy ne osztogassa szét a vagyonát. Az ez ügyben indított per a héten folytatódott Párizsban.
A közelmúltban ennek részeként érkezett egy újabb feljelentés, amelyben egy szolgáló magnófelvételeket adott át a nanterre-i ügyészségnek. Ezeken Madame Bettencourt eléggé összefüggéstelenül beszél – egyebek közt – a svájci betétszámláiról és a Seychelle-szigeteknél lévő Arros szigetéről, amelyről eddig sohasem számolt be a francia pénzügyi hatóságoknak.
Bizony van ilyen: Franciaország legnagyobb adózója is megpróbál néha kibúvót keresni a fináncok majd mindenre kiterjedő figyelme elől. A be nem jelentett két svájci bankszámlán alig pár tíz millió eurós összeg szerepel, öszszesen 78 millió, míg a szigetéről mindenki tudhatott, hiszen nem egy francia lap beszámolt róla – így a védőügyvédek. A milliárdos nő az adóelkerülés miatt kap néhány milliós büntetést, hogy máskor jobban emlékezzen.
Itt lép be a képbe Éric Woerth volt költségvetési miniszter, aki jelenleg a munkaügyeket irányítja, mégpedig azzal a céllal, hogy elfogadtassa Sarkozy „utolsó” reformját, amely a nyugdíjrendszert szabályozza újra. Kétségkívül nagy a feladat, már-már megoldhatatlan, hiszen úgysem tudnak olyan változatot kiötleni, amely mindenkinek megfelelő lenne. Sarkozy értékelése szerint a „könyvelő” jól áll. Mégpedig olyannyira, hogy párizsi mendemondák szerint jó esélye van arra, hogy az őszi kormányátalakításkor ő váltja majd a miniszterelnöki székben Francois Fillont.
Két hete legalábbis ez volt a helyzet. Azóta azonban változtak a dolgok. Woerth-ről tudni kell, hogy költségvetési miniszterként az adóelkerülés elleni harc bajnoka volt. Ő szerezte meg épp Svájcból a 3000 francia adózás alól kibúvó adatait. Felesége, Florence a Clymene cég vezető alkalmazottja, amelynek egyetlen feladata a Bettencourt-vagyon kezelése.
Számtalan kérdés merül fel, amelyekre a helyi sajtó türelmetlenül keresi a választ. Florence-nak, aki férje költségvetési miniszterré válása után kapta meg az igen busásan jövedelmező állást, tudnia kellett az adóelkerülésről. Bár ez idáig semmilyen szabály nem tiltotta, de vajon erkölcsileg összeegyeztethető-e, hogy a férj az adózás betartatásán fáradozik, miközben felesége annak minimalizálására tör? Talán nem adnak egymásnak tanácsokat? „Mindig kínai fal választotta el munkánkat egymástól” – állítja Woerth, de azért a múlt héten Florence mégis megvált állásától.
Nyilván nem az öreg hölgy ötletére „menekítették ki” az országból ezt a vagyon egészéhez képest nevetséges összeget. Vajon miért nem indult pénzügyi vizsgálat Bettencourt asszony ellen? – Nem adhattam utasítást sem pénzügyi vizsgálat megkezdésére, sem pedig leállítására – mondja védekezésképpen a miniszter.
Az ügynek koránt sincs vége, ugyanis a nagy munkabírású Woerth 2002 óta a kormánypárt, az UMP pénztárosa is. Állítja, hogy a párt Liliane Bettencourt-tól csak az évenként megengedett 50 ezer eurós adományt kapta. Vélhetőleg a sajtó ennek alaposabban utánajár, mert ha ennek ellentmondó adatokkal áll elő, az lenne az igazi botrány. Ugyanis, ha megkérdőjelezhető szellemi állapotú személytől furfanggal valaki pénzt csal ki, az bűncselekmény.
A Bettencourt-perben Francois-Marie Banier fotográfus ellen pont ez a vád, hogy megtévesztéssel szedett ki több száz millió euróra rúgó „ajándékot” az idős milliárdos nőtől. Barnier már korábban azt ígérte, hogy a tárgyaláson majd előáll azzal a listával, amelyen azoknak a nevei szerepelnek, akik éppen ilyen módon férkőztek az öreg hölgy bizalmába.
Napról napra jönnek az „új leleplezések”: a Journal de Dimanche hét végi számában megszellőztette azt a tavaly decemberi közös ebédet, amelyen Robert Peugeot, az autógyár örököse és Woerth vett részt. Az újság állítása szerint Peugeot, akit pár nappal ezelőtt raboltak ki, az akkor még költségvetési miniszternek elpanaszolta, hogy a betörők egyebek közt aranyrudakat vittek el, amelyeknek ő a becsült értékét félmillió euróra taksálta. Később jutott eszébe, hogy ezzel felkeltheti a pénzügyi szervek érdeklődését. Mit tesz Isten, „rendőrségi hibára” hivatkozva már ki is javították 150 ezer euróra a becsült értéket.
A hét végén Nicolas Sarkozy elnök Torontóból üzent haza: minden áron meg kell menteni Éric Woerth-öt. A kormánypárt tagjai „beásták magukat”, de különösebb mentőakciót nem tudnak indítani a miniszterért. Lehet, hogy bármilyen elszántak is, le kell mondaniuk Sarkozy egyik legjobb katonájáról.
origo.hu
Ez a százforintos akár 2000 eurót is érhet – nézd meg a sajátodat!
