Nyilatkozat a falon

Az ellenzék fergeteges ötletgazdagsággal űz gúnyt abból a kormányzati döntésből, amely szerint a középületek falára ki kell függeszteni a nemzeti együttműködés nyilatkozatát. Az Országgyűlés által megszavazott politikai deklarációval normális körülmények között semmi baj nem lett volna, ha a kormány politikai marketingesei jól mérték volna fel a kifüggesztéséről szóló döntés várható hatását a politikai térfél túloldalán.
Szögezzük le: egy kormányváltás után, főleg, ha az új politikai hatalom kétharmados többséget szerzett, indokolt egy ilyen tartalmú deklaráció. De vajon kinek jutott eszébe, hogy ki kell függeszteni bárhova is? Ha a kihirdetésekor nem váltott ki akkora hatást, mint amekkorát reméltek tőle, ezt tudomásul kellene venni, és a nyilatkozat szellemében végezni a kormányzati munkát minden egyes nap. Attól nem vált ki nagyobb lelkesedést a nyilatkozat, ha bekeretezik és kiakasztják a falra, ezzel csak dekorációvá degradálják. Miért kell ekkora támadási felületet adni a kákán is csomót kereső ellenzéknek?
– Akinek nem tetszik a kifüggesztendő nyilatkozat, az Gyurcsány szekértolója – ezt mondta Navracsics Tibor hétfőn a nyilatkozat kapcsán kibontakozott parlamenti vita hevében. Nahát! Ki ne szeretné, hogy „Legyen béke, szabadság és egyetértés”? De attól, hogy valakinek nem tetszik, hogy nyilatkozatokkal borítják be közintézményeink falait, vagy akár nem ért egyet a deklaráció némely megállapításával, még nem válik Gyurcsány szekértolójává. Attól még otthon kaphat rétest estére… Most akkor mindenki megkapja a „Gyurcsány embere” billogot, aki nem érzi úgy, hogy „sikeres forradalmat vitt végbe” a szavazófülkében, amikor nem a Böszme pártjára szavazott, hanem éppenséggel Navracsicséra? Egyébként is, a szó szigorúan vett, hagyományos értelmében itt forradalmat egyedül Budaházy György akart véghezvinni. Ő is úgy járt, hogy terrorcselekmények előkészítésének gyanúja miatt jól becsukták a tömlöcbe. Ki akart itt ilyen forradalmat, amíg szabad választásokat lehet tartani? Azt pedig nem tudni, hogy a fülke magányában kit milyen hevület fűtött. Sok elfásult ember például bizonyosan hideg, racionális döntést hozott, melynek aztán valóban forradalminak is nevezhető következményei – lásd kétharmados többség – lettek.
A nyilatkozat szerint „az áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek”. Vajon mit is kellene érteni pontosan a csupa nagybetűkkel szedett „Nemzeti Együttműködés Rendszerén”? Talán egy új nemzetállamot, vagy magát az országot, amely a köztársasági államforma keretein belül a közös célért együttműködő polgárok közösségét jelenti?
Vélhetőleg ez utóbbit, hiszen az országgyűlési nyilatkozat szerint az „új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait”. „Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat.”
Szép és felemelő cél, de a kifüggesztése helyett inkább azon kellene munkálkodni, hogy közéletünk ebbe az irányba fejlődjön.