Nyolctól kilencig a „fészbukon” vagyok

Rejtőzködő exhibicionista vagyok, de a közösségi portál segítségével úgy tudom a velem történt dolgokat bemutatni a széles közönségnek, hogy nem kell magam közröhej tárgyává tenni – fogalmazza meg Csaba, miért kedveli a közösségi portálokat. Manapság egy bizonyos életkor alatt szinte mindannyian regisztrált tagjai vagyunk valamelyik ismerőskereső oldalnak, de hogy a világhálón tapasztalható folyamatos és interaktív információcsere milyen hatást gyakorol az egyénre vagy a társadalomra, ma még csak tippelhető. Felhasználók és kutatók is eltérő nézeteket vallanak a „fészbukolás” hatásairól.

Csaba a vele történt események naplózása mellett rendszeresen nyomon követi hét-tíz ember sorsát, akik szintén reagálnak a vele történekre – a közösségi oldalak mára mindennapjaink szerves részévé váltak. A gemius/Ipsos Audience felméréséből kiderült, hogy az elmúlt év legnagyobb nyertesei a klasszikus közösségi oldalak és videomegosztók voltak, szemben a felnőtt tartalmakat vagy az online játékokat ajánló webcímekkel.
A Facebookot például világszerte 350 millióan használják, de a portál magyarországi kereskedelmi képviselője, az Est Media Group közlése szerint az oldal regisztrált, aktív magyar felhasználóinak száma is több mint egymillió főt számlál. Ez ahhoz képest igen jelentős változás, hogy tavaly a regisztráltak száma még a 250 ezret sem érte el.
A másik nagy társkereső portálon, az Iwiwen négymilliónál is többen regisztrálták már magukat, s az oldalt tavaly naponta 1,2 millióan keresték fel. A MyVipnek közel hárommillió tagja van, és ugyancsak milliók látogatnak el Hi5-ra vagy Twitterre is.

Napi egy óra a magyar átlag
Pankucsi Márta szociológus szerint a közösségi portálok világát használók két táborra oszthatók. A pozitív szemléletűek, az athéni modellt vallók szerint eddig még soha nem volt akkora tér, hogy mindanynyian megvitathassunk egy-egy problémát, mint az ókori athéni demokráciában. A közösségi portálokkal kapcsolatos másik attitűd az orwelli, amely szerint magányosokká, elszigeteltekké válunk, még kevesebbet találkozunk ismerőseinkkel, mint eddig, és bezárkózunk egy virtuális világba. – Kicsit ambivalensek vagyunk a közösségi oldalakkal kapcsolatban, hiszen egyes civil kezdeményezések – mint a nemrég útjára indult, a tűzijáték elmaradását követelő mozgalom – elterjedését megkönnyítik a közösségi oldalak. Ugyanakkor Arisztotelész úgy tartotta: nem a demokrácia a legtökéletesebb államforma, mert a demagógok a kevés ismerettel rendelkezőket könnyebben megtéveszthetik – vélekedik Pankucsi Márta.
– A közösségi oldalaknak ugyanaz az előnye, ami a hátránya: e portálokon is szabadon és szinte ellenőrizetlenül áramlik az információ. Olyan szubjektív vélemény is felkerülhet a világhálóra, aminek kevés köze van az objektivitáshoz, vagy könnyen félrevezet – állapítja meg M. Bíró Liza kultúrantropológus.
Sok felhasználó azonban éppen azt találja érdekesnek az ismerőskeresőkön, hogy egy általa feldobott téma a reagálók asszociációs lánca folytán teljesen máshová vezet, mint a kiinduló felvetés. Problémáikra is válaszokat, segítséget kapnak. Például, ha kíváncsiak egy receptre, néhány percen belül több javaslatot is küldenek ismerőseik – igaz, ehhez szükséges, hogy a felhasználók számítógépei egész nap be legyenek kapcsolva. Egy közelmúltban készült felmérés szerint a magyarországi Facebook-felhasználók naponta átlagosan 55 percet töltenek a portálon.
Csaba azonban nem csak szórakozásra használja a rendszert. – A munkám során rengeteget használom a portált, rendszeresen olvasom az egyik elemzőház tagjainak bejegyzéseit, kommentárjait, és a kapott információk sok tipphez juttattak már – mondja. – Ha a régi falu világához hasonlítjuk a közösségi portálok miliőjét, elmondhatjuk, valóban személytelenebb ez a közeg, de felméréseink azt igazolják: azok, akiknek van internetelérhetőségük – és megtalálhatók valamelyik közösségi oldalon –, előnyt élveznek azokkal a társaikkal szemben, akiknek nincs internetelérhetőségük – világít rá Németh Erzsébet szociálpszichológus. Így számos hasznos információ mellett a munkavállalás terén is előnyöket élveznek.
Bernadett egy másik érdekes aspektusra világít rá. – Az iskolaévek alatt rengeteg információhoz jutottam a közösségi oldalon órákról, tanárokról, vizsgák hangulatáról, és még jegyzeteket is cseréltem egyetemista társaimmal. Manapság ebből az érából származó „érdekkapcsolatokat” ápolok a rendszer segítségével: mi, akik egy alma materben végeztünk, egymás munkáját tudjuk segíteni – avat be.

Minden távolságot legyőz, de…
Péter a fővárosban dolgozik, a tőle több száz kilométerre élő barátaival a Facebook segítségével tartja a kapcsolatot, azon követi nyomon mindennapjaikat. Kérdésemre, miért nem telefonon hívja a barátait, azt feleli, az internet segítségével mobiltelefonján két perc alatt átfutja, ki milyen témához szólt hozzá, míg ugyanez telefonon sokkal több időt venne igénybe, és többe is kerülne. Szerinte ezzel nem válnak sekélyesebbé kapcsolatai, hiszen külföldön élő barátjáról másképp nem is tudna semmit, és a fontosabb dolgokért továbbra is felhívja ismerőseit. – Az internet hiányában esély sem kínálkozna arra, hogy régi barátainkkal újra felvegyük a kapcsolatot, vagyis éppen hogy új kapcsolatok jönnek létre az elszemélytelenedés helyett – foglal állást a közösségi portálok létjogosultsága mellett Németh Erzsébet.
– Amire kitalálták ezeket a portálokat, arra nagyszerűek: megtalálni régi barátainkat, iskolatársainkat. De a helyzet az, hogy ezen már régen túlléptünk, noha egy kávéház teraszán limonádé mellett beszélgetni nyilvánvalóan más minőség. Összetévesztjük az emberi kapcsolatokat azzal, hogy néha levelet váltunk azokkal, akik hozzánk közel állnak – gondolja Pankucsi Márta.
Hasonlóan vélekedik M. Bíró Liza is, aki szintén a kapcsolatok színvonalát emeli ki: ma már azt is ismerőseink közé soroljuk, akivel egy házibulin összekacsintunk, holott szerinte az igazán mély, valós, objektív tartalom hiányzik ezekből a kapcsolatokból, vagyis a kötelékek átértékelődtek. – A kapcsolatrendszerek folyton formálódó világa izgalmas ugyan, de sok hasznot nem hoz a felhasználóknak. A receptpéldánál maradva: hiába kap egy regisztrált tag öt változatot is, ha nem tud főzni, miként dönti el, melyik a jó? – kérdezi a kutató.
Kata mindennap ellátogat az egyik közösségi oldalra, mégis leszögezi: az állandó „fészbukolással” elsorvadnak a személyes kapcsolatok, a felhasználók a számítógép mellett figyelnek. – Az emberek élete virtuálissá vált – jelenti ki, szerinte ugyanis sokkal könnyebb „kidobni” magunkról oldalunkra az információt – legyen az akár kép, video, zene –, mint találkozni a barátokkal. – Hol van már a borítékos levél? Lassan már az SMS és az e-mail is kimegy a divatból – teszi hozzá Kata.
Megjelent az ostobaság
Péter reggel 8–9 óra között használja legtöbbet a Facebookot, mivel úgy tapasztalta: a közösségi oldalakra látogatók ekkor a legaktívabbak. Sokaknak munkába érkezés után az az első, hogy tájékozódnak az ismerőseik hogyléte felől. Kata egész napját számítógép előtt tölti, bevallása szerint munkaideje alatt óránként néz rá a közösségi portálra. – Sokkal több időt töltünk a számítógép előtt, mint az elég lenne. De mennyi az elég? Senki nem tudja. Úgy gondolom tehát, hogy nem a mennyiség, a minőség a lényeg – vallja M. Bíró Liza. Meglátása alapján elmagányosodó társadalmunkban már nincs időnk fizikailag felkeresni barátainkat, hiszen az élet nem napi 8, hanem 10-12 órás munkaperiódusokban zajlik. Ha ezek az oldalak nem lennének, még annyit sem tudnánk ismerőseinkről, mint a segítségükkel, így még inkább elszigetelnénk magunkat.
– Érdekes, de azok, akik regisztrált tagok valamelyik portálon, arra a kérdésre, kiktől várhatnak segítséget, ha bajba kerülnek, több nevet jelöltek meg azoknál, akik sehol sem tagok – említ meg egy másik előnyt Németh Erzsébet is.
Bálint azonban közel sem ilyen derűlátó, megállapítja, csak külföldi barátaival tartja a rendszer segítségével a kapcsolatot. – A Facebook magyarított elterjedésével együtt megjelent a közösségi portálon az ostobaság is. Kit érdekel az, ha valaki köhint egyet? Miért kell megosztani ezt a nagyvilággal? Vagy ha más regisztrált virtuális csirkéket nevel – céloz az oldalakon elérhető játékra.
Kata azonban más véleményen van: a játékokkal azért a közösségi oldalon játszik, mert ingyenességük mellett kényelmesen elérhetők ugyanott, ahol több más dolgot is intéz. Ugyanakkor szerinte manapság a 20–30-as korosztály körében sikk fent lenni ezeken a portálokon, mert fontos, hogy ne maradjunk le semmiről, s mindent megosszunk ismerőseinkkel.
– A divat meghatároz minket, ahogy a stílus is az embert, de nem kell ettől félni, nem jelent akkora veszélyt. Minden társadalmi folyamat valamiért törvényszerű, teljesen hátat fordítani neki felelőtlenség – fűzi ehhez M. Bíró Liza.

Csörren a kassza,
érkezik a vélemény

Péter hasznosnak tartja, hogy képeket tölthet fel saját oldalára, ezzel egy kijelölt csoporttal megoszthatja életének fontos pillanatait. Emellett színház-, mozi-, kiállítás- és koncertajánlókat is olvas rendszeresen ismerőseitől.
Kata pedig kitér a reklámok nem elhanyagolható jelenlétére is. Mivel sokan sok időt töltenek ezeken a portálokon, az online reklám ezeken a felületeken is eléri a célközönséget. Így természetes, hogy az internetezők felhasználási szokásainak változására felfigyeltek a marketingszakemberek is. Az amerikai eMarketer egyik felmérése szerint az elmúlt egy évben az Egyesült Államok kis- és középvállalatainak körében megkétszereződött a kommunikáció e csatornáinak használata. De már itthon is rájöttek a cégek, hogy ezeken az internetes felületeken közvetlenül elérhetik ügyfeleiket.
Németh Erzsébet szerint a közösségi oldalakon olyan emberek „verődnek össze”, akiknek közös az érdeklődési körük, így nem csoda, ha már itt kopogtat a legújabb őrület, az internetes vásárlás. A Blippy, amely a Twitter elvét követő oldal, működése is ezen alapul. A résztvevők értesülnek egymás vásárlásairól, hogy ki mire, hol és mennyi pénzt költött. Eközben megvitathatnak minden vásárlással kapcsolatos mozzanatot, véleményezhetik a vásárlásokat, bírálhatják a márkákat, az üzleteket. A felhasználók költekezését a barátok is látják, amikor a hitelkártyájukat használják.

Ki, kivel, mikor, mit?
– Manapság már folyamatosan nyomon követhető az élete annak, aki regisztrált valamelyik oldalon. S hogy az adatokat ki, mire használja fel, kérdéses lehet adott esetben – osztja meg aggodalmát Pankucsi Márta. A közösségi portálok segítségével ugyanis könnyedén megtudhatjuk azt is, párunk kivel élt korábban, vagy éppen vállal-e minket, netán flörtöl-e valakivel. Rozália is rendszeresen nyomoz kapcsolatai után, ám ez gyakran vezetett problémához. – Nehezményeztem, hogy a korábbi párom nem tett fel az oldalára rólunk készült közös felvételeket, ebből számos vitánk is akadt – meséli.
Az amerikai házasságjogi ügyvédek akadémiájának (AAML) most megjelent felmérése szerint mára a bizonyítékok jelentős hányadát is a közösségi portálok nyújtják egy-egy válóper során. A kutatás rávilágít: az ügyvédek 81 százaléka használta már az elmúlt öt évben a portálok oldalain felejtett kompromittáló adatokat.
De nemcsak a jogtanácsosok használják a közösségi oldalakat, hanem a munkaadók is: ma már a munkáltatók azonnal ellenőrzik a pozíciókért jelentkezőket, hiszen néhány kattintással többet megtudhatnak egy munkakörre pályázótól, mint amennyit a jelentkező önéletrajzában vagy állásinterjún elárul magáról.