Olvasóinktól

Dr. Séllyei Gábor (volt New York-i, majd budapesti polgárőr): Nagyon egyetértek az Egy New York-i főrendőr példája (Magyar Nemzet, július 8.) című írásban foglaltakkal, amelyet Békési Tihamér nyugalmazott rendőr ezredes úr összegzett. Mivel 1991–96 között magam is New Yorkban éltem és dolgoztam, szemtanúja, sőt részese voltam a történéseknek. Két dologgal szeretném kiegészíteni a New York-i rendcsinálás történetét. Egy: kellett még egy szellemiségében együtt gondolkodó és igen markáns főpolgármester partner. Ez meg is volt Rudolf Giuliani személyében. Kettő: kellett hozzá a lakossági önszerveződéssel működő, a hivatásos rendőrökhöz hasonló megjelenésű Auxiliary Police, azaz támogató rendőrség, a magyar polgárőr mozgalom amerikai megfelelője. Plusz a zérótolerancia keménysége, amely meghozta az eredményét, a lakosság osztatlan elismerése és aktív közreműködése mellett. A ma feladata világos: csak követni kell a New York-i példát!

Borsodi Oláh Gyula (zenekutató, Budapest): Július 3-án megjelent Pilhál György tollából a Hol van a Kossuth-nóta? című írás, huszonkét és fél sorban. A szerző hiányolja a Magyar Rádió, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók csatorna szignálját. A Kossuth adónak Balkányi Szabó Lajos és Egressy Béni szerzeményének az utolsó sora: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza”. Igaza van Pilhál úrnak. Itt mindent elprivatizáltak, mindent tönkretettek. Nemcsak anyagilag, de lelkileg is tönkretettek minket. Bízom abban, hogy aki kitalálta az MR1, MR2 stb. kifejezéseket, annak megmutatják, merre van a kijárat. Nekem ez az elnevezés nem sármos, hanem egyszerűen idegesítő! Ténylegesen a hagyományokra kellene támaszkodni, mert a felhalmozott értékeket be is kellene mutatni. Az itt maradt SZDSZ-es szellemiséget ki kell seprűzni a rádióból. Sajnos más jellegű nóta sem szól, azt is száműzték. Pedig ideje lenne észrevenni, hogy a népzene egyedül nem képes pótolni a vészesen hiányos nemzeti öntudatot. Ráadásul romlik az anyanyelvünk is. Holott „A nóta is vers, a költők is daloltak”. Mellesleg jó lenne reggelente is nótaszóra ébrednünk, lelkileg kiegyensúlyozottabbak lennénk egész nap, nem beszélve arról, hogy örökségeink elhagyásával színtelenek leszünk, sőt a nemzeti sajátosságok nélkül nemzetként jelölhetetlenek leszünk, lehetünk. Jó lenne, ha nem olyan vehemensen majmolnánk az idegent. Már régebben is jeleztem, hogy vigyázzunk, folyik az átgyúrás. Még egyszer mondom, bízom abban, hogy visszaáll a rend a rádióban, és megszólal a rég várt szignál, s később a magyar népdal, a magyar nóta. Ideje a nemes törekvéseket és becsületes elképzeléseket megvalósítani.

Molnár Judit (ny. egy. docens): Örömmel tapasztalom, mint több évtizedig fordítástechnikát oktató germanista, hogy az utóbbi időben egyre több újságírónak tűnik fel, milyen mértékben lehet fordítás helyett ferdítéseket „produkálni” a különböző tv-csatornák műsoraiban. Erről ír Megyeri Dávid is a július 13-i számban. Megyeri Dávid példatárát szeretném néhány „ferdítéssel” kiegészíteni, amelyek olyan sorozatokban fordultak elő, amelyeket már az állampárti tv is leadott, s most az újravetítésnél a régi hibákkal ismét találkozhatunk több csatornán. Tehát: német nyelvterületen a Land nemcsak országot jelent, hanem tartományt is. Helyi önkormányzati ülésen tehát nem az állam, hanem a tartomány pénzét osztják el. A két jelentés ismerete németből fordítóknál alapkövetelmény. Paracelsusról se a fordító, se a szinkronrendező nem hallott, csak „Parcel-sius”-ról. Az ügyvédnő fia veszi fel egy jelenetben anyja telefonját, amelyen a kijelzés: Kanzlei. Ez tehát nem lehet kancellária, csakis az ügyvédi iroda. (Ezt hívjuk egyébklént aktuális jelentésnek = az adott szituációba illő szót kell megkeresni a szótárcikkből.) A Geschäftsführung egy kórház esetében nem lehet üzletvezetés, hanem csakis kórházvezetés. (Lásd aktuális jelentés.) Állapotos nő esetében a Nachwuchs erwarten szókapcsolat nem utánpótlásvárást, hanem gyermekvárást jelent. A Leb wohl! nem Élj jól!, hanem Isten veled!. A Mutprobe nem vakmerőpróba (sic!), hanem bátorságpróba. De a „legszebb” példa a következő volt: egy apácakolostor főnöknője és a polgármester közötti indulatos beszélgetésben elhangzik egy kifejezés, amely a bizonytalanságot fejezi ki és a Schoss=öl szó is előfordul benne. Így hallhattam vissza: „Az apáca a férfi ölében ül.” Ez ugye nemcsak kommunikatív értékkel nem bír, hanem egy apáca esetében enyhén szólva is furcsa…