Táncolni, gúzsba kötve

Az sem volt elég, hogy lepusztították az elmúlt nyolc évben az egymást váltó balliberális kormányok az országot, szoros béklyót is kötöttek a kezünkre-lábunkra, és eladták hitelfedezet gyanánt nemzeti függetlenségünket. Erről egy időre elfeledkeztünk a Fidesz kétharmados győzelme és az új kabinet megalakulása körüli eufóriában. A brüsszeli Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) azonban hamar tett arról, hogy eszünkbe jusson, hol is a helyünk a nagyvilágban. Rántottak egy nagyot a nyakunkra csatolt pórázon, csak hogy emlékeztessenek, nem szaladhatunk oda, ahová akarunk, mert a 2008 végén felvett gigakölcsönök foglyai vagyunk.
A hideg zuhany és az eszmélés óráiban a második Orbán-kabinet két napra visszavonult. A tanácskozás eredményeként megszületett a gazdasági akcióterv, amelynek több lényegi eleme ma kerül törvénytervezet formájában a parlament elé. A 29 pontból álló csomag a legjobb példa arra, hogy milyen választ adhat az ország a Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon neveivel fémjelezhető súlyos örökségre. A feladvány nem egyszerű: miképp tehet eleget az új kabinet úgy egy újabb megszorítási diktátumnak – vagyis az előző kormány által összetákolt, ezer sebből vérző költségvetésben szereplő irreális hiánycél teljesítésének –, hogy közben nem sérülnek a választási ígéretek sem? A megoldás az, hogy úgy kell előteremteni a fedezetét a büdzsé további lefaragásának vagy inkább valósághoz igazításának, hogy közben megteremtődjön a kilábalás biztosítéka is: a gazdasági növekedés.
Táncolnunk kell tehát, mégpedig béklyóban, gúzsba kötve. Vagy inkább egyensúlyozni egy vékony kötélen a szakadék fölött. Ez az első kormány Magyarországon, amelyik akciótervével úgy felel meg fogvatartóink elvárásainak, hogy van jobb ötlete is annál, minthogy a polgárokra hárítsa a fizetnivalót. Ez az első kabinet, amelyik nemcsak szónokol róla, hanem tényleg a nagytőke elé teszi a számlát, és azt mondja, most már a pénzintézetek is tegyenek valamit a közösbe, miután tavaly háromszázmilliárd forint feletti profittal zárták az évet, és az előrejelzések szerint idén még nagyobb lesz a nyereségük. Járuljanak hozzá a bankok is az ország adósságának törlesztéséhez, mert ügyfeleik már nem tudnak, nyögniük kell a rekordmagas törlesztőrészleteket. A pénzintézetek természetesen nem látják ezt ilyen magától értetődőnek. Súlyos nyomás alá került a kormány, a bankok az utóbbi napokban mindent megmozgattak nyugaton ellenünk, amit csak lehetett.
A második Orbán-kormány példát mutathat arra: lám, lehet megszorítani úgy is, hogy közben csökken a vállalkozások adója, nem szállnak el a rezsiszámlák, mentőövet dobnak a kilakoltatásra ítélt adósoknak, és közben természeti csapások sorozatával is meg kell küzdenie az országnak. Ilyen helyzetre korábban csak vállvonogatás volt a válasz, jobb esetben a válság és az üres kassza emlegetése. Szóba sem kerülhetett más verzió, magától értetődő volt, hogy növelni kell a terheket, és le kell építeni a közszolgáltatásokat. Csak az a kassza nem sérült, amiből még a legnagyobb bajban is osztogatni lehetett a klientúrának járó pénzeket.
Ha teljesül az akcióterv, még össze lehet hangolni a választási ígéreteket, a polgárok érdekeit és a hitelezők követeléseit. De sok ilyen mutatványra már nem biztos, hogy lesz ereje az országnak. Ezért kényszerül arra a kormány, hogy tárgyaljon a folytatásról az IMF-fel. Óriási tétje van ennek. Kulcsfontosságú, hogy lazítsunk köteleinken, mert azok idővel elszoríthatják vérkeringésünket.