Tisztelet Esterházynak

A XX. századi magyar történelem kiemelkedő jelentőségű alakja, a kommunista Csehszlovákia mírovi börtönében elhunyt Esterházy János (1901–1957) előtt tisztelegnek Kárpát-medencei képzőművészek festményei, grafikái, amelyek az Erdős Renée Házban láthatók. Az összeállítás a Pozsonyi Magyar Galéria gyűjteményébe tartozik, vándorkiállításként a régió több városában bemutatják.

Esterházy János volt az egyet-len politikus, aki a Tiso-féle Csehszlovákia parlamentjében 1942. május 15-én, a nácizmus tetőpontján nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68/1942-es törvényt. „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” – mondta, szembeszegülve azokkal az erőkkel, amelyek azokban az években a fasizálódó Szlovákiát vezették. Emberi nagysága már négy évvel korábban is megmutatkozott, amikor is az első bécsi döntés után – noha itt felsőházi tagság és tárca nélküli miniszteri poszt várt volna rá – megmaradt Kassa képviselőjének, hogy a határon túl rekedt magyarokkal vállalja a sorsközösséget. 1944-ben csehek, szlovákok, zsidók, lengyelek százainak segített a szökésben, a háború után mégis – vagy éppen azért, mert jelenlétében lehetetlen lett volna a történelem átírása vagy elfelejtése – a szovjet Gulagra hurcolták, miközben Csehszlovákiában halálra ítélték. Súlyos betegen tért vissza Szibériából, s mivel a halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták, tizenkét évnyi szenvedés után a mírovi börtönkórházban hunyt el 1957. március 8-án.
Halálának ötvenedik évfordulóját, 2007-et emlékévvé nyilvánították, a mártír politikus portréja alatt azt a mondatot idézték, amelyet 1939 decemberében mondott el a csehszlovák nemzetgyűlésben: „Nyíltan és bátran vallom a tételt, mely szerint nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami bennünket közelebb hoz, és nem azt, ami bennünket eltávolít.” A Pozsonyi Magyar Galéria gyűjteményének művein is vissza-visszatérnek tőle vett idézetek, „A jövő mellett kiállni, a rosszat mellőzni” – olvasható például az egyik arcképen, Jaksics Ferenc Portré magyar szívvel című alkotásán.
Az Esterházy János arcvonásait a politikus alakját megidéző művekhez a börtön rácsait, a cellafalakat megidéző, a szenvedésre utaló kompozíciók társulnak, a kereszt mint a szenvedés és megváltás együttes szimbóluma, és nem hiányoznak az olyan munkák sem, amelyek a múltbeli történések tanulságait a jelenben is igencsak érvényesnek tartják. Emlék(eztető) tábla volt besúgók és csatlósaik figyelmébe – olvasható Kalita Gábor műve alatt a cím, ami arra is utal, hogy az emlékezéshez, a tisztelgéshez nem kevés nyugtalanság társul ma is, hiszen azok egy része, akik miatt Esterházy Jánosnak és társainak mártírsors jutott, ma békésen élvezi nyugdíját, s mint „nem közszereplő”, még az esetleges felelősségére irányuló kérdéseket is sértőnek tartja.