Vámpírok bálja

Most, hogy egy újabb tájfun söpört végig a Balaton környékén, néhány napig nyugtunk volt tőlük, de nyilván visszatérnek, mint megannyi virgonc kis terminátor. A szúnyog ugyanis igen eltökélt állat, ha nem irtják, fürtökben támad, pedig alapvetően magányos lélek. Most meg úgy alakult, hogy állítólag irtják (mi nem vettük észre), de akkor is jön, családostól. Immár a százhúszas értéknél tartunk, ami azt jelenti, hogy ha valaki a fejébe venné, hogy egy dolgos nap után kiül a teraszra a balzsamos éjszakába, egy perc alatt százhúsz csípést tudna felmutatni, ami új országos csúcsnak felel meg. Kész szerencse, hogy hematofágiával (vérszívás) csak a nőivarú egyedek foglalkoznak, a hímek beérik növényi nedvekkel is. Magányos farkasként védekezni ellenük szinte lehetetlen, legalábbis az alábbi módszerek csak olajat jelentenek a tűzre, és még jobban felidegesítjük őket: hisztérikus csapkodás fenyegetőzéssel kísérve, spray, füstölő spirál, elektronika, láncdohányzás, tábortűz, B-vitamin, karkötő, valamint ecetes gesztenye és diófalevél-főzet szegfűszeggel, pálinkával és citrommal. Az új generációs kis rohadékokat mindezek teljesen hidegen hagyják, marad az ipari szórás, ha lenne. De ha már minden kötél szakad, esetleg kipróbálhatjuk, hogy befogadunk néhány korán árvaságra jutott denevért az otthonunkba. Ők valószínűleg konkurenciának tekintik a szúnyogokat, mivel egyetlen éjszaka alatt fejenként úgy háromezer darabot fogyasztanak el belőlük. Igazi természetbarát megoldás, és munkahelyeket teremt, mert az nem úgy megy, hogy becsalogatjuk egy kis hagymás vérrel a denevért, aztán rázárjuk az ajtót, dobozt kell neki vásárolni és falra, fára kiakasztani, abban érzi jól magát. Velencében például már beindult a denevérlakás-építési program, a város vezetői kampányban ösztönzik a szúnyogok miatt egyre ingerültebb lakosságot. Ott ráadásul nem is akármilyen szúnyoggal küzdenek (mintegy 3500 fajuk létezik a földön), a Lidón megjelent a tigrisszúnyog. Ezzel meg az a baj, hogy eredetileg ugyan Ázsia trópusi mocsaraiban garázdálkodott, de ma már az egész világon elterjedt, és szorgalmasan terjeszti a ronda nevű, chikungunya lázként ismert betegséget. Nyilván hamarosan nálunk is fogja, mert a szúnyog olyan, mint a spanyol csiga, nem áll meg a határon. Ez a chikungunya meg még egy jó kis malária aztán már tényleg annyira hiányozna ide, a Kárpát-medencébe, mint üveges tótnak a hanyatt esés az özönvizek és a tornádók mellé. A környezetvédők már jó ideje mantrázzák, hogy nagy baj lesz, tessenek már végre egy ökológiai forradalmat végrehajtani és szemléletet váltani, de úgy tűnik, a baj nem lesz, hanem már van. Azoknak, akik szerint klímaváltozás pedig nincsen, a chikungunya viszont egy tradicionális olasz népbetegség, azt javaslom, nézzenek a naptárra és a térképre. Júniust írunk, nem novembert, ez pedig itt nem Honduras, hanem Magyarország. Derékig vízben.