Varsói főpróba

Időben hazaért a hétvégi telkekről s még elment szavazni a nagyvárosi középosztály. Némi túlzással ezen múlt a lengyel jobbközép jelöltjének győzelme. A végül rendkívül szorossá vált versenyben Bronislaw Komorowski csak egy paraszthajszállal előzte meg a néhány hónapja még nagyjából 25 százalékos népszerűségi mutatókkal bíró nemzeti konzervatív erők által ikertestvérének tragikus halála után csatába küldött Jaroslaw Kaczynskit. Túl egyszerű lenne azonban az időjárással s ehhez hasonló véletlenekkel magyarázni az eredményt. A nagyvárosok és a fiatalok ugyanis tudatosan mentek el nagyobb számban szavazni a mérsékelt, EU-párti, piacbarát Komorowskira. Mint ahogy a vidék, a kisvárosok és falvak egyébként kevésbé tehetős lakóit is mozgósította az unióval szemben szkeptikusabb, a lengyel érdekek határozott védelmét és a szociális igazságosságot zászlajára tűző jelöltje előtt megnyílt győzelmi esély.
S bár a programokban valójában nagy különbségek nem mutatkoztak, mégis két stílus, két jövőkép versengett egymással. Az egyik például inkább alakítaná az uniót, s nem harcolni akar vele. Az egyik már inkább a jelen és a jövő lehetőségeire, ha úgy tetszik, az anyagi javakra összpontosítana, míg a másik számára emellett megkerülhetetlenek bizonyos morális kérdések is. Így például érzékenyebb a nemzeti tradíciókra vagy éppen a kommunista múlt vagy a véleményük szerint sok tekintetben kisiklott rendszerváltás felelőseinek legalább erkölcsi értelemben vett elszámoltatására. Annak ellenére így van ez, hogy érezve a pártjával szembeni túl erős elutasítottságot, Kaczynski meglepte ellenfelét, és a tőle megszokottnál finomabbra hangolta mondandóját. Némiképp korrigálva, jobban a társadalmi elvárásokhoz igazítva pártja irányvonalát, felhagyott a rendszerváltás erkölcsi értelemben megkérdőjelezhetetlen, ám sokszor túlságosan is ideologikus megközelítésű bírálatával, levette zászlajáról a negyedik köztársaság jelszavát, s több hangsúlyt fektetett a reformokra, a modernizációra, egyszóval a jelenre és a jövő kihívásaira. A választók azonban még nem tartották elég hitelesnek ezt a váltást, így valamivel többen voltak azok, akik az Európai Unióban tavaly egyedüliként az általános válság közepette is gazdasági növekedést felmutatni tudó, így pragmatizmusát már bizonyító erő jelöltje mellett tették le voksukat.
E választás talán fő tanulsága éppen ebben rejlik. Egyetlen politikai párt sem viselkedhet úgy, mint az igazság és a szakértelem egyedüli letéteményese. Hiába akár a morális elkötelezettség vagy éppen a több diploma, ha az szembemenve az elvárásokkal, elszakad a társadalom többségének preferenciáitól. Kaczynski feltámadása éppen azzal magyarázható, hogy a személyét és pártját ért csapásból erőt merítve kiváló politikai érzékkel tudott váltani. Ezután már „csak” azt kell elérnie, hogy ezt a váltást ne csak testvére megrázó halála, hanem a párt konkrét lépései is hitelesítsék. A másik oldal fő stratégája, Donald Tusk sem dőlhet hátra e szűk győzelem után, hiszen pártja az év elején még jó húsz százalékkal vezetett fő vetélytársa előtt. S itt nem csak arról van szó, hogy el lehet képzelni Komorowskinál karizmatikusabb politikust is. A kampány rávilágított arra is, hogy a Polgári Platform a kétségkívül elismerésre méltó eredmények ellenére is mintha kissé elnehezedne. S különösen szembetűnő lehet ez akkor, ha a hatalom lényegében minden ágát uraló, ezzel a teljes felelősséget is vállalni kénytelen párttal szemben egy eredményességét, tartását eddig is bizonyító, s immár stílusában is elfogadhatóbb erő áll szemben. Ilyen tekintetben a mostani megmérettetés csak főpróba volt a jövő évi nagy összecsapáshoz, a parlamenti választásokhoz, amelyen Lengyelország nyerhet, ha két fő politikai ereje is jól méri fel az előtte és az ország előtt álló kihívásokat.