Lomtalanítás van a környékünkön. Napok óta kiszolgált háztartási kacatok sorjáznak az utcán, alig lehet kimenni a kapun, sok helyen még a parkolás is gondot okoz. Hervadt népünnepély ez, lelkesen matató emberek, szájtáti járókelők mindenütt, hozzák, viszik a göncöket, guberálnak, szortíroznak, lerobbant utánfutókra rámolnak. Az egyik sarkon még sátrat is állítottak a bokrok közé, nem messze szalonnát sütnek, odébb csecsemőt szoptat egy nagyméretű asszonyság, ülepe alatt törött képernyős televízió.
A kertváros lakói csendes beletörődéssel szemlélik az alkalmi bazárt, a többség a kerítésen belülről pislog kifelé, a bátrabbja kimerészkedik a rámolgató emberek közé, nézi, miket dobott ki a szomszéd, egyik-másik kipiszkál valamit a rakások közül, méregeti, gusztálja, hümmög hozzá. Más afféle kiállításnak tekinti a felfeslett utcát, párosával korzózik a romok között. Valami intimitással keveredett pőreség lepi be a tárlatot. Mutasd a kacatjaidat, s megmondom, ki vagy…
Közelmúltunk hever a kihajított lomok között. Kidobtuk, ami idejét múlta, elkopott, berozsdásodott, varázsát vesztette, vagy csak meguntuk. Emelkedettebben úgy is mondhatnánk: a lomtalanítás az élet része, amit azonban csak ésszel szabad végezni, mert nem mind lom, ami régi – az értékeket igenis meg kell őrizni, a maradandóhoz ragaszkodni kell. De ami kacat, annak szemétdombon a helye – legyen az akár matéria, akár meghaladott materializmus…
origo.hu
Orbán Viktor: Amit vállaltunk, teljesítettük! - videó
