Végre egy olyan kiállítás Magyarországon, amely nem- csak, hogy a huszadik századi magyar és egyetemes művészet fontos kérdéseivel, összefüggéseivel foglalkozik, de valóban európai színvonalon teszi azt. A Janus Pannonius Múzeum Káptalan utca 4. szám alatti épületében bemutatott majd félezer alkotás, dokumentum, amelyeket együttesen négymilliárd forintra biztosítottak, ebben a formában, összeállításban csak itt látható. A pécsi kiállítás rendezője Várkonyi György művészettörténész, a berlinié Annemarie Jaeggi és Christian Wolsdorff lesz majd. A koncepció kidolgozója, a pécsi kiállítás társkurátora, Bajkay Éva hároméves munkával hozta létre a kiállítás 420 oldalas katalógusát, amelyben 12 magyar és 11 külföldi szakember írása szerepel, s amely a szövegek mellett 470 képet is közöl. Megjelenése is reprezentatív, az összhatást csak némileg rontják az főként a kötet elején megfigyelhető öncélú tervezői ötletek vagy éppen a meglehetősen halványan, kis betűvel, ráadásul nem vízszintesen a képek alá, hanem függőlegesen az oldalszélre került képaláírások. Ha Czakó Zsolt és az Articsók Stúdió vizuális koncepcióját vitatni is lehet egy-egy helyen (a gerincen miért nem alulról fölfelé olvasható a szöveg, ahogyan magyar kiadványoknál megszokott, vagy a cím miért nem a borítóra, hanem – tökéletesen elrejtve – a lapélekre került?), vannak telitalálatok is, mint Moholy-Nagy közismert kézfotójának adaptálása a pixelek nyelvére, a szöveg és a képanyag tördelését végző Kecskés Barbara grafikai és képszerkesztői munkája pedig valóban szinte tökéletesnek mondható. A katalógust a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező Non-profit Kft. jelentette meg.
A katalógus európai színvonalú tartalmi, formai szempontból egyaránt. Mindezek után meglehetősen furcsa, hogy egyes híradások nem ezt a kiadványt népszerűsítik, kapcsolják a tárlathoz, hanem egy másikat, amely a Bauhaus-kiállítás megnyitójára időzítve jelent ugyan meg, amelynek azonban sem a tárlathoz, sem az EKF programhoz nincs semmi köze. Forgács Éva Bauhaus című könyvéről van szó, pontosabban annak második kiadásáról. Az elsőt 1991-ben jelentette meg a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó, a második színes borítót kapott, de a lényeg tizenkilenc év után sem változott. Ez annál is meglepőbb, mert a kiváló szerző él, és jó egészségnek örvend – olyannyira, hogy a kiállítás katalógusába is írt egy tanulmányt. Tizenkilenc év eltelte után kutatói lelkiismeretére hallgatva nyilvánvalóan maga is számos ponton kiegészítette volna korábbi munkáját, ha kérik, hiszen aligha hagyhatja figyelmen kívül valaki is például a tavalyi nagy berlini és New York-i Bauhaus-kiállítások tudományos hozadékát. Könyve persze még frissítve is csak közvetve kapcsolódna a kiállításhoz, hiszen nem a magyar és főként nem a pécsi bauhauslerekről szól, hanem a műhelyről, a nagy mesterekről általában.
A Jelenkor munkatársai időzítésben maguk is mesterek, hiszen a könyv bemutatójára alig egy órával a tárlat megnyitása előtt került sor a pécsi Művészetek és Irodalom Házában, a meghívóban utalva is a megnyitóra, mintha csak a két dolog valóban összetartozna. Más jelek viszont arra utalnak, hogy a Jelenkor műhelyében megállt az idő, hiszen a kötetet ma is Balassa Péter 1991-es szövegével népszerűsítik különböző fórumokon. A Bauhaus pécsi mestereiről egyébként jelentek meg olyan könyvek, amelyek szervesen kötődnek a Bauhaus-kiállításhoz és a katalógushoz: a Pro Pannonia Kiadó négy kötete Weininger Andor, Forbát Alfréd, Breuer Marcell és Molnár Farkas munkásságát mutatja be magyar és angol nyelven. Ahogyan a katalógus, ezek is kaphatók a kiállítás könyvesboltjában. A tárlat megnyitója után egy úr mégsem ezeket követelte az eladótól a jelenlévők szerint minősíthetetlen hangon, hanem, gondolhatják, a Forgács-kötetet. Azt is gondolhatják, ki volt ez az úr: a Jelenkor egyik vezetője.
origo.hu
Mohács, Berlin, Szent István – Évszámok, amiket illene tudni
