A parlagfűszezon könnyes keservei

Szezon van. Milliónyi ember tüsszög, köhög, könnyezik ezekben a hónapokban. Az allergia népbetegség. Az allergiához alapvetően két dolog szükséges: az egyik a kellően fogadókész emberi szervezet, amelyet az elfogyasztott egészségtelen, vegyszerekkel szennyezett élelmiszerek, italok, káros szenvedélyek, a sport, a mozgás hiánya stb. „hoznak létre”, és természetesen valamilyen irritáló anyag: pollen, kigőzölgés, por, állatszőr stb.
Egész évben találkozhatunk allergiával; ki erre, ki arra érzékeny, de a csúcs most, nyár végén, a parlagfű virágzásának idején van, ami hozzávetőlegesen augusztus közepétől, október közepéig tart. A legtöbben ettől szenvednek. A parlagfű teljes kiirtásával temérdek ember szabadulna meg ettől a gyötrelemtől, ami jelentős egészségügyi, gazdasági haszonnal is járna. Ezen haszon mellett elhanyagolható a méregdrága orrcseppek, tabletták, csodaszerek visszaeső forgalmából következő gyógyszergyári bevételkiesés.
Érdekes, hogy például a szomszédos Ausztriában, ha az ember 10-20 kilométert beautózik az országba, csökkennek, majd teljesen megszűnnek a tünetei, pedig ott is megteremne ez a növény – ha hagynák. Véleményem szerint az eredményes irtáshoz csak néhány dologra lenne szükség: erős központi akaratra, fegyelmezett és határozott végrehajtásra, ellenőrzésre és kemény szankciókra. Egyszóval egy – Magyarországon még gyermekcipőben járó – hatékony szabályozásra.
Ki kellene jelölni egy felelős szervezetet (minisztérium vagy más állami szerv) felelős vezetővel, amelynek feladatául szabnák e káros gyom irtásának megszervezését, koordinálását. A felelősség, a számonkérhetőség a legfontosabb! Végezetül szükség van még a tevékenység hatékony ellenőrzésére és szankcionálására. És nemcsak úgy általában, hanem lemenve a konkrét felelős személyig, annak megnevezéséig és megbüntetéséig. A földtulajdonosok, kerttulajdonosok, önkormányzatok, bizonyos szervezetek felelőssége könnyen megállapítható és számon kérhető.
Van azonban néhány nem kellően felderített terület, amelyen a kampányszerű irtás ellenére továbbra is láthatunk parlagfüvet. Néhányat vettem csak észre: utak mentén az útpadkát és az út melletti árkot (jobbára persze csak az árok út felé eső oldalát) az útkezelő lekaszálja (már ahol…), ám az árok túlsó oldala, túlsó partja egészen a mellette húzódó szántóföldig (erdőig stb.) kettő-öt méter széles sávban úgy marad méteres gazzal benőve. Vannak azután olyan látszólag gazdátlan területek, mint erdőszélek, erdei tisztások, vizek partjai, művelésből kivont, elhanyagolt, régi mezőgazdasági vagy ipari telephelyek, lakótelepek hátsó részei stb., ahol szinte soha semmilyen művelés nem folyik, virágoznak a gyomok és a pollenek, vagy a gyommagvak szétterjednek akár több kilométeres körzetben is.
Ezeknek a területeknek a rendben tartása komoly haszonnal járna. Túl az allergiások megkönnyebbülésén, ezek az elvadult helyek forrásai a gyommagvak terjedésének is. Tehát a mezőgazdaság is profitálna a megtisztításukból. Egy katasztert kellene készíteni első feladatként, amelyen az ország területét feltérképezve, annak minden négyzetméteréhez hozzárendelni vagy egy tulajdonos személyt, egy adott szervezet kijelölt felelősét, és rendszeres ellenőrzéssel és számonkéréssel, ha kell, kemény büntetéssel megmutatni végre a világnak, hogy egy eddig teljes csődöt mutató, egyszerű feladat megoldására végre képesek vagyunk akár egy év alatt is.
Az eddig történtek, a kampányszerű tessék-lássék akciók még fél sikert sem hoztak. Újságok ugyan beszámoltak néhány jó hírről, ám ettől még a parlagfű-allergiások tovább tüsszögnek és szipognak.

Zsakay Kálmán
nyugalmazott tanár,
Székesfehérvár