Afganisztán: a megnyerhetetlen háború

Tálib támadás áldozata lett Pappné Ábrahám Judit, Afganisztánban szolgáló katona, posztumusz hadnagy. Augusztus 29-én érkezetek meg földi maradványai a kecskeméti katonai repülőtérre. Szülőfalujában, Alacskán temették el. Eddig a tények.
A vélemény, illetve a vélemények, az persze más kérdés. Kevés olyan kérdés lehetséges, amelyben a hivatalosság ennyire egyöntetű véleményeket vár el, miközben ezek sokkal jobban megoszlanak az átlagosnál. Talán még ugyanazon politikai táboron belül is. (Tanúskodik erről többek között a Hír TV betelefonálós műsora.)
Persze, katonai kérdésekben, ahogy mondani szokták „nincs mese”. A NATO tagjai vagyunk, bár sokan inkább egy semleges övezet tagjai szerettünk volna lenni.
Meglehet, nem szerencsés a friss gyász napjaiban azt feszegetni, hogy mi lesz a háború kimenetele. De ez a halál nem úgy értelmetlen, ahogyan egy autóbaleset következménye. Ha valaki hisz valamiben (fényképét nézve elhiszem, hogy ez a katona valóban hitt, nem vagy nemcsak a pénzért, nem a zsoldért vagy a kalandért volt ott), az akkor sem értelmetlen halál, ha a hite tévhit, vagy annak bizonyul. Amit most még sokan nem hisznek el, vagy nem mernek kimondani. De vajon csakugyan sérti a kegyeletet, a gyászt, ha ezt a kérdést felvetjük? És vajon valóban ilyen szilárd a hite és ilyen eltökélt, elszánt a háborúhoz való viszonya a többi magyar és nem magyar, Afganisztánban szolgáló NATO-katonának? És eltekinthetünk-e attól, hogy a dolgok jelenlegi állását nézve számos hazai csatornán, de akár a világsajtóban is, sokak már most a „terrorellenes háború” kudarcáról beszélnek?
Kiss István
e-mail

Tisztelt Siklósi Péter!
Mint látja, a vélemények sokfélék. Egy demokráciában ez így is van rendjén. A Kádár-rendszerben az újságírónak nem is igen volt más dolga, mint a hivatalos álláspontot „megzenésíteni”. A mai polgári sajtónak azonban egészen más a feladata. Minden újságíró a saját egyénisége, tapasztalatai, stílusa és világlátása szerint formálja meg mondandóját. Torkos Matild a D–209-esről írt cikkével, ami miatt számos támadás érte, már évekkel ezelőtt egyértelművé tette eszmei hovatartozását.
Az ön levelével nem az a gondom, hogy ismertette a HM álláspontját, hanem hogy azt milyen tónusban tette. Lenézéssel és leckéztetve. Pedig vitázni sokféleképpen lehet. Ajánlom figyelmébe Lázár János érvelő, de tiszteletteljes írását, amelyet hódmezővásárhelyi polgármesterként levélben küldött el, és nem követelte a közlést; magam döntöttem, vele egyeztetve, hogy álláspontját közreadom.
Az újságíró nem szócső. Ha nincs önálló véleménye, akkor a stílusa is megfakul. Isten őrizzen minket ettől. De főleg az olvasót, aki érdekes, elemző, egyéni hangú cikkekre vágyik, és nem politikai döntések megéneklésére.
Végül szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ez az oldal véleményrovat.
Üdvözli: Körmendy Zsuzsanna