Az EBESZ kettős mércéje

Hollós nem adta át feladatait Szíjártónak, ezért Gellért-Kis úgy döntött, visszatartja azt az 580 millió forintot, amely a kincstárból járt a rádiónak. A nyomásgyakorlás finoman szólva is a tisztességtelenség határát súrolta. Lapunknak akkor szó szerint azt mondta: „megzsaroltam a rádiót”

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a minap újabb közleményben kelt ki a még csak készülőben lévő hazai médiacsomag ellen. Az EBESZ-ről tudni illik, hogy az égvilágon semmi köze nincs az Európai Unióhoz, mindenesetre elég hosszú és hivatalos neve van ahhoz, hogy a magyarországi szocialisták sápadozva lobogtathassák az intézmény sajtószabadság-biztosa által megfogalmazott kritikákat. Hogy a Martonyi János külügyminiszternek címzett megrovást valamennyire helyén tudjuk kezelni, érdemes visszakanyarodni a múltba, és felidézni néhány esetet, amikor az EBESZ sajtószabadság-biztosának bizony lehetett volna mondandója. Továbbá az is hasznos lesz, ha megkapargatjuk a felszínt, és utánajárunk, milyen kapcsolatok állhatnak a Magyarország kapcsán az elmúlt nyolc évben igencsak passzív EBESZ jelenlegi aktivitása mögött.
Itt egy történet azokból az időkből, amikor Kondor Katalin már, Such György pedig még nem volt a Magyar Rádió elnöke. A leköszönő elnök asszony 2006-ban Hollós Jánost, az egyik alelnököt bízta meg az ügyvezetői feladatokkal. Hollós megbízatása addig szólt, ameddig a rádiókuratórium nem talál új vezetőt az intézmény élére. A kuratórium szocialista elnöke, Gellért-Kis Gábor viszont azt szerette volna, hogy a másik alelnök, Szíjártó István lássa el az ügyvezetői teendőket. Hollós nem adta át feladatait Szíjártónak, ezért Gellért-Kis úgy döntött, visszatartja azt az 580 millió forintot, amely a kincstárból járt a rádiónak. Hogy a nyomásgyakorlás finoman szólva is a tisztességtelenség határát súrolta, azzal vélhetően maga a kuratóriumi elnök is tisztában volt. A Magyar Nemzetnek akkor szó szerint azt mondta: „megzsaroltam a rádiót”.
Lapunk akkor kikérte az EBESZ akkori sajtószabadság-biztosának, az ős-SZDSZ-es Haraszti Miklósnak a véleményét. A kérdés így hangzott: ha egy kormányoldalhoz tartozó, pártdelegált rádiókurátor visszatartja a közmédiumnak járó pénzt, csak azért, mert az intézményt egy neki nem tetsző ember vezeti, sérül-e a sajtószabadság? Haraszti válasza megdöbbentő volt. Azt mondta, az eset „jelen formájában még nem tartozik a sajtószabadság megsértésének témakörébe”.
A laikus szemlélő számára sajtószabadság-kérdés lehetett volna a Medgyessy-kabinet azon első intézkedéseinek egyike is, amely a központi költségvetés terhére átvállalta az emberektől az előfizetési díjakat, megteremtve annak lehetőségét, hogy a kormány kézből etethesse vagy kiéheztesse a közmédiát. Tavaly év végén, élve a lehetőséggel, az MSZP-s Jánosi György javaslatára a kormány mögött álló parlamenti többség milliárdokat vont el az MTV-től, mert Medveczky Balázs ügyvezető felmondta a szocialistáknak oly kedves Nap-kelte szerződését. Björn Erichsen, az Európai Műsorszolgáltatók Egyesületének elnöke – látva a visszaélés lehetőségét – az üzemben tartási díjjal kapcsolatos kormányzati intézkedést úgy jellemezte, hogy az Lukasenko Fehéroroszországához hasonlít. Az EBESZ viszont, amelynek múlt heti, leplezetlenül egyoldalú nyilatkozatát a szocialisták úgy hordozzák körbe, mint a véres kardot, akkor is hallgatott.
Dunja Mijatovics az egyensúlyokra épülő liberális demokráciát félti a parlament előtt lévő médiacsomagtól. Azt állítja, hogy ha változatlanul hagynák a tervezetet, „akkor az erőteljesen korlátozná a médiapluralizmust, a sajtó függetlenségét, megszüntetné a közszolgálati média függetlenségét és bénító hatással lenne a demokráciában alapvető fontosságú szabad véleménynyilvánításra és nyilvános vitára”. A kommünikében egyébként egyetlen konkrét példa sincs, amely az EBESZ-biztos igen súlyos állításait alátámasztaná. A Fidesz azt mondta a levélről, hogy az egy az egyben az MSZP érveit tartalmazza. Mijatovicsot nem a jogszabálytervezetek közvetlen és alapos ismerete, hanem egy rendelésre készült tanulmány sarkallta az elmarasztaló hangvételű nyilatkozatra. Arra ugyanakkor nem sok figyelmet fordított, hogy mielőtt sommás megállapításait papírra veti, meghallgassa a jogszabálytervezetek benyújtóinak álláspontját is. Az ítélet alapjául szolgáló elemzést Karol Jakubowicz lengyel médiaszakértő készítette a nemzetközi szervezet részére. A szélsőségesen balliberális Vasárnapi Hírek természetesen azonnal fontosnak érezte, hogy megszólaltassa a tanulmány szerzőjét. Jakubowicz – anélkül, hogy példákkal szolgált volna – azt mondta a lapnak, hogy a születőben lévő magyar médiaszabályozás bizonyos elemeiben Kazahsztánéra hasonlít. Tagadta ugyanakkor, hogy a szocialisták álláspontja befolyásolta volna akkor, amikor az EBESZ részére elkészítette az elemzést. Hogy volt-e szocialista telefon vagy sem, azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a szakértő otthonosan mozog hazánk bizonyos szellemi köreiben.
Jakubowicz több publikációt is együtt jegyez Sükösd Miklóssal, a magyarországi balliberális elit egyik jól ismert alakjával. A nacionalizmus, a média és az európai identitások ügyét boncolgató közös munkájukért idén a Soros György-féle Közép-európai Egyetem (Central European University – CEU) fizetett honoráriumot; az a CEU, amely Sükösdöt docensként foglalkoztatja. Ő egyébként még a „hőskorban”, a Magyar Narancs szerkesztőjeként és főmunkatársaként, jelentős szerepet vállalt a liberális oldal szellemi táplálékának előállításában. Ennyit tehát a Dunja Mijatovics munkáját segítő háttéranyagról, illetve annak szerzőjéről. Azonban Harasztiról se feledkezzünk meg teljesen, hiszen a biztonság kedvéért az Élet és Irodalomban, már „civilként” ugyan, de maga is aggályoskodott egy sort a formálódó sajtószabályozás miatt.
A fentiek tükrében tehát már nem is olyan érthetetlen, hogy az MSZP–SZDSZ-kurzusok idején miért olyan visszafogott az EBESZ, és miért élesíti azonnal a célkövetőjét, ha a nemzeti, konzervatív, polgári és nem utolsósorban keresztény értékeket képviselő jobboldal kerül hatalomra. A Magyarországot érintő ügyekben rendre a pesti belváros balliberális köreinek sirámait visszhangzó EBESZ azonban jó, ha tudja: az általa oly nagyon féltett közmédia – a kétharmados MSZP–SZDSZ-koalíció médiatörvénye jóvoltából – lényegében a működésképtelenség határára jutott. Az Országos Rádió és Televízió Testületnek tavaly október óta nincs elnöke, a Magyar Rádió első emberének mandátuma nyáron lejárt, a Magyar Televíziónak évek óta nincs választott vezetője, a közszolgálati adókat felügyelő kuratóriumokban ugyanakkor mind a mai napig ott ülhetnek olyan pártok képviselői, amelyek már kibuktak a parlamentből. Boldogabb vidékeken talán ez is sajtószabadság-kérdés lehetne.
Hogy miért kellett ennyit foglalkozni az EBESZ-szel? Azért, hogy tudjuk: számunkra nem lehet mérvadó annak szervezetnek a véleménye, amely ennyire arcátlan módon kettős mércével mér, legyen bármennyire is nemzetközi és legyen bármilyen hosszú is a neve. A valamivel több odafigyelést érdemlő Európai Unió és az Európai Bizottság viszont – szocialista, liberális ügybuzgalom ide vagy oda – úgy tűnik, csak nem akarja elmarasztalni Magyarországot a sajtó működését szabályozó törvényi keretek átalakítása miatt.
A szocialisták persze beszélhetnek antidemokratikus, az „európai trendekkel szembe menő” kormányzásról, és minderről akár lehetne is elvi vitákat folytatni, de a gyakorlatban mégis úgy áll a dolog, hogy a kérdést a választók döntik el. Akik egyébként a sajtót érintő jogalkotási munkát is osztályozhatják majd, amikor néhány hét múlva kiosztják a kormánynak a bizonyítványt. Az MSZP azután már csak a bizonyítványt kiállító emberekkel vitázhat. Egy demokráciában azonban talán nem kellene ilyet tenni.