Ázsiai típusú modernizáció Oroszországban?

Oroszország modernizációja akár a jelenlegi rendszer keretei között is sikeres lehet. Ilyen, úgynevezett autoriter úton haladt s ért el sikereket Dél-Korea, Tajvan és mások is. A fő probléma nem magával a rendszerrel van, hanem azzal, hogy a bürokratikus terhek és a korrupció miatt nem működik hatékonyan. Hiába születtek az elmúlt hat évben a legkülönbözőbb tervek a gazdaság átalakítására, ha azoknak nagyjából húsz százaléka valósult meg – fogalmaz lapunknak az orosz elnök által kezdeményezett vitafórum, a világ Oroszországgal foglalkozó szakértőit tömörítő Valdaj Klub most zajló ülésén is a fő témák között szereplő modernizációs tervek kapcsán Vlagyiszlav Inozemcev közgazdász, a moszkvai posztindusztriális társadalmat kutató központ igazgatója.

Olyan országban, mint Oroszország, a modernizációt igazi, a gazdaságtól a politikáig az élet minden területét átható forradalomként lehet csak elképzelni. Ilyen volt az I. Péterhez, II. Sándorhoz vagy a bolsevikokhoz köthető modernizáció. Máskor, így a peresztrojka idején inkább csak beszéltek az átalakulás szükségességéről különösebb eredmény nélkül.
„Mindenki egyetért ma abban, hogy Oroszország modernizációs kényszerben van, nem nagyon halogathatja tovább a konkrét lépéseket, ennek ellenére kétséges, mi lesz az utóbbi időben legerőteljesebben Dmitrij Medvegyev által hangoztatott tervek sorsa” – állítja Vlagyiszlav Inozemcev, megjegyezve, személy szerint arra számít, hogy a következő két évben még mindenképpen a propaganda, a szavak szintjén marad minden, s a valóságban kevés dolog változik. Ezzel a közgazdászprofesszor szerint maga az elnök is tisztában van, ezért az innováció terén próbál lépéseket tenni, így tartva napirenden a témát. Már azt is nagy eredménynek tartja, hogy az elit bizonyos köreiben egyáltalán elkezdtek beszélnek erről, de attól még messze van az ország, hogy a társadalmat áthassa ez a gondolkodás.
Oroszország számára jelen pillanatban a legfontosabbnak az elemző az ipari fejlődés felgyorsítását tartja, amelyhez alapvetően a technológiai szintet kell javítani. Ezt az utat követte Dél-Korea, Tajvan, és követi Brazília vagy Kína is. Inozemcev tehát nem ért egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a demokratizálás elengedhetetlen feltétele a modernizációnak. A szakértő a fenti példák alapján igazolva látja azt a tézist, hogy autoriter rezsimek irányítása alatt is lehet liberalizálni a gazdaságot, s megnyitni a külvilág előtt. Nagy politikai változásokat Oroszországban jelenleg az ellenzék szinte teljes hiánya, s a gazdasági válság miatt sem tud elképzelni. Ilyen helyzetben ráadásul kockázatosnak is tartana bármiféle „földrengésszerű” átalakulást. Az elkövetkező tíz évet nézve egyébként is elégségesnek tart Oroszországban egyfajta koreai típusú modernizációt. Ez is nagyon komoly, nem a személyes meggazdagodást szem előtt tartó, felelős magatartást feltételez az elit részéről, s Inozemcev szerint az ország számára a fejlődés ilyen iránya, a gazdaság szabadsága mellett már egyszerűen a törvények betartása is jelentős előrelépést hozna, megindítaná a nem kizárólag az energiatartalékokra és az ásványkincsekre alapozott fejlődést. Mert így bizonyos periódusokban bővülni ugyan lehet, de organikusan fejlődni már nem. Ezt mások sikerrel megtették, így a gazdaságuk fejlődésnek indult, ezért a következő időszakban a nagy szavak hangoztatása helyett e reális célok kitűzése mellett is komoly eredményt lehet elérni.
A professzor szerint ma a legnagyobb baj, hogy a szócséplés mellett szinte nem történik semmi a modernizáció terén. „A rendszer mozgásba hozása nem kis feladat, soha nem késő, s mint Vietnam példája is mutatja, lehetséges a társadalmi, politikai fejlődés szinte bármelyik fokán” – fogalmaz Vlagyiszlav Inozemcev, megjegyezve, hogy összeomlás Oroszország hatalmas potenciálja miatt ennek elmaradása esetén sem fenyegetne, „csak” egyre hátrébb csúszna az ország a világ befolyásos hatalmainak a sorában.