Bár a Dunaferr 2000-ben, a Pick-Szeged pedig 2007-ben elhappolta a bajnoki címet, az elmúlt évtizedben már-már kőbe véshették volna a dobogós sorrendet: 1. Veszprém, 2. Szeged, 3. Dunaferr. A címvédő elsőségét ismét axiómaként kezelhetjük, annál is inkább, mert három magyar válogatottal, Császár Gáborral, Laluska Balázzsal és Nagy Kornéllal tovább erősítette keretét. Az ezüstérmes állománya, részben anyagi kényszer, részben koncepcióváltás miatt szinte teljesen kicserélődött, a hazai és fiatal játékosokra épülő garnitúra pedig – bár az 1996-os bajnokcsapat edzője, Skaliczky László visszatérése mindenképpen pozitívum – nem a tavalyi elsővel, sokkal inkább a harmadikkal állhat ádáz harcban. Csakhogy e második helyezést már nem a piacképes kézilabdázóit elvesztett Dunaferr fenyegeti, Csapó Tamás szakosztályelnök a szezonnyitó sajtótájékoztatón szellemesen meg is jegyezte: örül, hogy a versenykiírás értelmében két, huszonegy éven aluli játékost is nevezni kell a mérkőzésekre, akkor lennének gondban, ha két, huszonegy éven felülit kellene. A Szeged „kihívója” az idén tehát nem az Újváros, hanem a hajdani, daliás időket már a tavalyi bronzzal megidézett Tatabánya lehet.
A klub egykori világklasszisa, jelenlegi ügyvezető elnöke, Marosi László óvatos, vagy inkább rutinos derűlátással elemezte az utódok eddigi teljesítményét és további esélyeit: „Remélem, a tavalyi bronzzal még nem jutottunk fel a csúcsra, csak útban vagyunk felé. Hogy aztán lesznek-e kilengéseink, visszacsúszásaink, kiderül, de igyekszünk a minimálisra mérsékelni azokat. Egy-két éven belül irreális célul kitűzni a Veszprém megelőzését, a számunkra elkapható kategória most a Szeged. Azért is, mert szinte teljesen új csapatot épít, mi viszont támaszkodhatunk a régire, és ez mindenféleképpen előny. Persze vonzó lenne a saját utánpótlásunkra alapozva kevés pénzből a második vagy a harmadik, negyedik hely elérésére képes együttest kinevelni, de csupán ebből a forrásból talán még egy NB I-es csapatra sem futná, ezért ésszerű költekezéssel és igazolásokkal kell erre a szintre eljutnunk. Mielőtt azonban bronzról vagy ezüstről beszélnénk, legfontosabb feladatunk a legjobb négybe kerülni, mert már ezért is óriási küzdelem várható. Nagyon megerősödött a Fradi, Balatonfüredről is kedvező, mármint az ottaniak számára kedvező hírek érkeznek és a Csurgó is a négybe vágyik. Tehát a Veszprém mögött öten versenyeznek három helyért.”
Ha csak ezt az aránypárt néznénk, a Tatabánya esélyeit 60 százalékosra taksálhatnánk. A helyzet azonban ennél biztatóbbnak tűnik, a valószínűsíthető Szeged–Tatabánya elődöntő valódi tétje pedig a finálé elérése mellett a második hely lehet.
Győri fölény. A ma kezdődő női bajnokságnak is van egyértelmű favoritja, a Győri Audi ETO KC. A további erőviszonyok azonban itt is képlékenyek, mert a tavaly második Debrecen, harmadik Vác és negyedik Békéscsaba mellé bejelentkezett a nyáron új erőre kapott Ferencváros. Míg a vetélytársaknál a szinten tartás lehetett a kitűzendő cél, addig az FTC megkaparintott három magyar válogatottat (Kovacsicz Mónika, Tomori Zsuzsanna, Szamoránsky Piroska) és a kiváló fehérorosz kapust, Alena Abramovicsot.
A szezon ma a Győr szekszárdi vendégjátékával veszi kezdetét, és a tolnaiak melletti másik újonc, az Érd is kemény erőpróba elé néz a bemutatkozáson, hiszen a Fradi népligeti otthonába látogat. Ha a nyári felkészülési mérkőzések eredményei és képe alapján kellene sorrendet hirdetnünk, arra szavaznánk, hogy a Vác szorul ki a négyből, de a bajnoki meccs természetesen egészen más műfaj.

Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben