– Miért volt szüksége Zsoltnak a szívtranszplantációra?
– A kisfiúnak szívizombetegsége volt. A gyermekkardiológia és a szívsebészet tapasztalatai azt mutatják, hogy ez olyan veleszületett és olyan típusú szívizom-betegség, amely esetében általában nem segít a műtét, s így szívtranszplantációs beavatkozásra van szükség. A szívátültetésre váró gyerekek nagy része mindenekelőtt szívizombeteg. Tehát nem valamilyen más betegség támadja meg a szívet, hanem az eltérés magában a szívben, a szíven belül jelenik meg. Ezeket az eltéréseket a szívben lévő összehúzódásra alkalmas fehérjék helytelen működése okozza.
– A transzplantációs műtétet megelőzően nagyon nehéz időszakon ment keresztül a kisfiú. Sokat kellett várnia a donorra?
– Tulajdonképpen időben nem várt túl sokat a donorra, hiszen egy éven belül megkapta a szervet. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy igen súlyos állapotban, késői stádiumban jelentkezett. A gyerekeknél gyakran előfordul, hogy szinte tünetmentes az utolsó stádium. Ez az az időszak, amikor a szív már nagyon gyengén működik. Igen rövid volt tehát az az idő, amit gyógyszeresen uralni tudtunk, s nagyon hamar kellett arra a terápiára kényszerülnünk, amelynek során nem lehet sokáig egyensúlyban tartani a beteget. Igaz ugyan, hogy Zsolti „csak” egy évet várt a donorra, de abból fél évet műszívvel élt le. Ezért volt nehéz számára a transzplantációs műtét előtti időszak.
– Mennyiben volt más ez a műtét, mint az eddigiek?
– Nehezebb típusú transzplantációt hajtottak végre Zsolti esetében, hiszen műszíves beteg volt. A műszív utáni transzplantáció összességében mindig nehezebb típusú, mint a normál szívátültetés esetében.
– Hogyan zajlik egy ilyen transzplantációs operáció?
– Maga a műtét tulajdonképpen több óráig tart, amelynek során a szívsebész csapat és a segédszemélyzet gyorsan és szakszerűen végzi el az operációt. A műtét folyamán létfontosságú tényező, hogy mennyi az az idő, ami eltelhet addig, hogy a donorból kiveszik a szervet és beültetik a betegbe. Ez a szív esetében mintegy négy óra. Ez azt jelenti, hogy miután a beültetendő szív a donorban megszűnt dobogni, négy órán belül újra dobognia kell az új testben. A műtét operatív részében tehát a lebénított szívnek van egy időszaka, amikor nem kap elég oxigént, s ennek az időszaknak a határát nem szabad túllépni, mert akkor a szív elveszti működőképességét. Zsolti esetében a szívsebészek sikeres transzplantációs műtétet hajtottak végre.
– Miként történik a donor kiválasztása?
– A donor meghatározása rendkívül nehéz és érzékeny feladat. Különösen az újszülöttek esetében. A kiválasztásnál a döntő szót a szívsebész mondja ki, természetesen komoly előzetes szakmai egyeztetést követően. A donor kiválasztásánál döntő tényező a testméret és a szív minősége.
– Melyek a rehabilitációs folyamat lényegi elemei?
– Zsolti néhány hétig marad még nálunk a kórházban. Állapota stabil, jelenleg a gyógyszerszinteket állítjuk be a feltételeknek megfelelően. A gyerekeknél beültetés után általában néhány hétig tart a kórházi rehabilitációs kezelés. Miután ez megtörtént, mindezt szívizom-biopsziával ellenőrizzük.
– Ez mit jelent?
– Az új szívből mintát veszünk, majd a szövettani vizsgálatok alapján értékeljük, megállapítjuk, hogy látszanak-e abban kilökődési jelek. Ha minden rendben van, és nincsenek ilyen jelek, akkor ez azt jelenti, hogy megfelelő a gyógyszerszintek beállítása, így hazaengedhetjük őt. E néhány hét alatt a szülőket megtanítjuk az otthoni rehabilitáció minden részletére. A szülők tehát pontosan tudják, hogy hoszszú távú kezelésről van szó, hiszen felkészítettük őket erre.
– Milyen gondok merülhetnek fel a kórházi, illetve az otthoni rehabilitáció során?
– Más jellegű problémák jelentkezhetnek közvetlenül a transzplantáció után, és más problémák merülhetnek fel a későbbi rehabilitáció során. Tudni kell, hogy a már említett kilökődés gyógyszerek nélkül folyamatos. A kilökődésnek azonban vannak különböző stádiumai. A korai időszakon, a műtét utáni stádiumon már sikeresen túl vagyunk, itt nem történtek komplikációk. A következő két-három év az erőteljes kilökődések időszaka lehet, ezt gyógyszerekkel próbáljuk ellensúlyozni. A lassú kilökődési reakciók azonban mindig jelen lesznek, de ez nem okoz különösebb problémát. Úgy gondolom, hogy Zsolti a jövőben normális életet élhet.
– A nyolcéves Lőrincz Balázs a sikeres szívtranszplantáció után több hónappal meghalt. Az ő elvesztését az erőteljes vagy a lappangó kilökődések okozták?
– Balázsnál komoly, rosszindulatú ritmuszavarral társult kilökődési reakció jelent meg. Azért hangsúlyozom a ritmuszavart, mert a kilökődési reakciók által okozott panaszoknál általában bőven van időnk arra, hogy gyógyszeres beavatkozást végezzünk, és megszüntessük a kilökődési reakciót. Balázson viszont nem lehetett segíteni.
– A közelmúltban pedig a hároméves Lara halt meg, de ő sem szívelégtelenségben.
– Larának két év alatt mindössze két enyhe kilökődése volt, igazából nem ez volt a gond. A szíve tökéletesen működött. Az ő problémái még a transzplantáció előtt kezdődtek, hiszen a műszívkezelése során volt olyan időszak, amikor neurogén károsodása keletkezett, s ez a transzplantáció után is megmaradt. Ezáltal a szervezetét nem tudtuk olyan mértékben felerősíteni, hogy ezen segítsünk. Ráadásul fizikailag sem volt olyan erős, így még inkább áldozatul esett olyan fertőzéseknek, mint a hagyományos transzplantációs betegek. Végül egy elhúzódó, nehezen kezelhető ismert fertőzés okozta a halálát. A fertőzés ellen hosszú hónapokig küzdöttünk, de nem tudtuk őt meggyógyítani.
– A kis Zsófiról viszont már volt szó, aki történelmet írt Magyarországon, hiszen 2007 őszén rajta végeztek először csecsemőszív-transzplantációs műtétet az önök jóvoltából. Maholnap négyéves lesz. Mit tudni róla?
– Zsófi nagyon jól van, nem jeleznek felőle semmilyen panaszt. Éli a kisgyerekek normális életét. Új szívet adtunk neki, s ezzel együtt új, élhető életet. Büszkék vagyunk erre az eredményre.
– Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy éppen az önök kórházában végezték az első csecsemőszív-transzplantációt Magyarországon?
– Minden sikernek örülünk. Ez a siker annál is inkább jelentős, hiszen akkor még induló programról volt szó, s máris két sikeres gyermekszív-átültetést hajtottunk végre fél éven belül. Egy induló programot hihetetlen mértékben megsegít az, ha sikeres. Az újdonság és a komoly feladat tehát az volt, hogy teljesen más életkorú betegeken kellett egy új rendszert alkalmaznunk. A sok anyagi ráfordítással működő új rendszertől, új eljárástól mindenki azt várta, hogy sikeres legyen és zavartalanul működjön. Nos, zavartalan ugyan nem volt, de sikeres és eredményes lett.
– Hány gyermek szerepel általában a transzplantációs listán?
– Általában öt és tíz között mozog a listán várakozó gyermekek száma. Ez a szám egyébként tükrözi Magyarország igényét a gyermekszív-transzplantációra. Nem is nagyon várható több, hacsak nem jelentkezik másfajta betegcsoport.
– Van-e donorhiány jelenleg?
– A donorok száma nagyjából megfelel annak, amit Magyarország igényel. Sokat javult a helyzet e tekintetben. Már javában folyik a szakmai vita arról, hogy mikor és miként lehet külföldről szervet kapni. Meggyőződésem, hogy ez ügyben jelentős előrelépés történik majd.

Horváth Csaba néha „unalomból” találkozott a zuglói parkolás főnökével, de tagadja a kenőpénz átvételét