Elkerülhetetlen az eurázsiai közeledés

„Elkerülhetetlen és logikus az eurázsiai térség két pólusának, Európának és Oroszországnak a közeledése, az is nyilvánvaló azonban, hogy gazdasági értelemben erős mágnesként vonzza Moszkvát Ázsia, ezen belül is Kína. Bármilyen mély és régi kultúrával állunk is azonban szemben, Oroszországnak a kínai kapcsolat szociális-politikai értelemben nem nyújthat semmit. Két civilizáció között egyértelmű a közösség a keresztény Európával” – fogalmaz lapunknak a Valdaj Klub elnöke, az orosz kül- és védelempolitikai tanács vezetője, a sajtóban előszeretettel „orosz Brzezinskinek” is nevezett Szergej Karaganov.

Európai irány. Az elmúlt húsz évben minimum kétszer – 1991 és 1994 között, valamint a 2000-es évek elején – nyílt lehetőség a modern Európa két pólusának, Oroszországnak és az Európai Uniónak a szorosabb együttműködésére. Arra, hogy Moszkva egyenrangú partnerként részese legyen az euroatlanti katonai, politikai és gazdasági térségnek. Ez lehetővé tette volna a gazdasági és energetikai érdekek összehangolását, valamint a kül- és védelmi politika egyeztetését. A lehetőség kihasználatlanul maradt, s most újabb, talán az utolsó esély kínálkozik az eurázsiai térség e két pólusának közeledésére, áll a Valdaj Klub orosz csoportja által készített, Szergej Karaganov által jegyzett jelentésében. A dolgozat elkerülhetetlennek tartja Európa és Oroszország közeledését, s ezt ajánlja a döntéshozóknak. Az elemzők szerint a kapcsolatok elmélyítése akadályozhatja csak meg e két globális játékos marginalizálódását. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene erősíteni a gazdasági kapcsolatokat a feltörekvő és erősödő Ázsiával, politikai értelemben azonban ezt nem tartják járható útnak. A felismerés érződött a nemzetközi vitaklub vezető orosz politikusokkal folytatott beszélgetésein is. Egyértelműnek tűnik az a szándék, hogy Moszkva Európát választja fő partnereként az átrendeződő világban a pozíciókért folytatott harcban. (S. G.)

Melyik utat ajánlja Oroszországnak: arccal a feltörekvő Ázsia felé, avagy inkább a hanyatló Európával mélyíteni a kapcsolatokat?
– Ma már világosan látjuk, hogy két éve még mind Európa, mind pedig Oroszország tévesen mérte fel képességeit. Mindketten azt hitték magukról, hogy erősek, s versenytársként néztek a másikra. Ez a versengés részben ma is tart, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy talán az utolsó lehetőség nyílik a közeledésre. Kár lenne ezt a történelmi esélyt elszalasztani!
– A régi és új hatalmaknak azonban korántsem áll érdekében ez a közeledés.
– Ez így van. A kínai résztvevők itt, a Valdaj Klubban is meglepően világosan hangot adtak annak az álláspontnak, hogy Oroszország maradjon ott, ahol van, nem reális a közeledés Európához. Peking a jelenlegi helyzet megőrzésében érdekelt. Értem én e logikát, hiszen ha Oroszország megmarad független játékosként, akkor előbb-utóbb mágnesként vonzza magához, pontosabban gyűri maga alá az erősebb pólus. Úgy vélem tehát, hogy a közeledés Európához ebben a helyzetben elkerülhetetlen és sürgető. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Európa fejlődése a jövőben tovább lassul, így Oroszországnak erősítenie kell a gazdasági kapcsolatokat Ázsiával is. Nehéz és kényes kérdés ez, hiszen a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fonása politikai értelemben is közeledéssel jár, meg kell azonban érteni, hogy Oroszországnak e tekintetben semmi keresnivalója Ázsiában.
– Oroszország Ázsiában mindig is idegen hatalom lesz, ráadásul ereje eltörpül a feltörekvő Kína és India mellett. Egyetért ezzel?
– Nem egészen. Oroszország ugyanis nem kis ország, nem gyenge játékos. India például egyelőre még mögöttünk van, úgy gondolom tehát, hogy nyílna számunkra errefelé is mozgástér. A lényeg az, hogy Oroszország előtt először adódik igazi választási lehetőség. Korábban, a nyugatos-szlavofil viták idején ez nem állt fenn. Tíz éve még azt mondtam, hogy Oroszországnak el kell döntenie, hogy az európai vagy az afrikai fejlődés útját választja. Most alternatívaként megjelent Ázsia, amely öt-tíz éven belül a technológiai szintet tekintve még elmarad ugyan az amerikaitól, nagy eséllyel megelőzi azonban Európát.
– Felkészült-e mentálisan a közeledésre a két fél? Európa és Oroszország megértette-e, hogy csakis akkor van esélyük a befolyás növelésére vagy inkább a marginalizálódás megállítására, ha az eurázsiai térség e két pólusa hatékonyabban működik együtt?
– Oroszországban még tart a vita erről, egyre többen gondolják azonban, hogy az egyébként az elmúlt másfél évtizedben elhanyagolt ázsiai gazdasági kapcsolatok erősítésével párhuzamosan ki kell végre játszani az európai kártyát. Erre már csak azért is jó esély van, mert Moszkva a korábbiakkal ellentétben már nem érzi magát sértettnek Európával szemben, megjött az önbizalma, de maga mögött hagyta a három-négy évvel ezelőtti arroganciát.
– A feltételek minden eddiginél inkább adottak az együttműködésre. Olyan akadályok is elhárulni látszanak e közeledés elől, mint Közép-Európa ezzel szemben korábban erős ellenállása, aligha érdekelt azonban e folyamatban az Egyesült Államok…
– Amerika valóban nem igazán érdekelt e közeledésben, de a korábbinál kevésbé érdekelt Európa megosztásában is. Nem kizárt persze, hogy egy megerősödő republikánus vonal ismét megpróbálja kijátszani a lengyel vagy a magyar kártyát, ám ezen országok pragmatikus politikusai mind jobban megértik, hogy már nem igazán fontosak Amerikának. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Washington szemében már senkik. Elveszítve geopolitikai jelentőségüket, nincs súlyuk. Az, hogy a lengyelek konszolidálják a viszonyt Oroszországgal, ennek a felismerésnek is köszönhető. Meg kell tehát ragadni az esélyt, mielőtt még Moszkva Peking felé fordulna, a régi Európának pedig megnövekednének a problémái az újakkal. Erre van nagyjából tíz évünk, ami nem kevés.
– Az alternatívaként kirajzolódó forgatókönyvben Európa Amerika, Oroszország pedig Kína kistestvére lehet. Ez a jövőkép megerősítheti a bizonytalanokat és a kétkedőket a közeledés elfogadásában?
– Most komoly esély nyílik az egymásra találásra. Az európai elit mind jobban megérti e közeledés fontosságát, ám senki sem vállalja fel nyilvánosan, hogy Európa gyengesége miatt elkerülhetetlen a szorosabb együttműködés Oroszországgal.
– S mi a helyzet az orosz oldalon? A politikai elit felismerte, hogy nincs más választása, mint a szoros partnerség Európával?
– Igen is, meg nem is. Még sokan ringatják magukat abban, hogy kényelmesen el lehet vegetálni abból, ha eladjuk a fát, az olajat és a gázt Kínának. Ez azonban zsákutca. Ezzel szemben, ha Európa felé fordítjuk a hajót, s egymásra találunk, anélkül, hogy bármi mást tennénk, eleve erősebb játékos lesz e partnerség mindkét résztvevője.