Gyertyafény, keringő

S Z Ó L Ó

Amikor híre ment, hogy az unió rendelkezett a hagyományos izzók, magyarul villanykörték gyártásának fokozatos leállításáról (2009. március 18.), a család nagy szatyor hagyományos izzót vásárolt. Mindenféle erősségűt. Nem volt ez kimondottan nosztalgiatúra, inkább aggodalom a meleg fény kihalása miatt, amely hatásában még idézi a gyertyalángot, szemben a műtőhidegségű fehér fényözönnel. Na meg élt bennünk a vízió, hogy a bronzcsillár foglalataiba hamarosan kompakt fénycsöveket kell csavarnunk, amelyekre viszont nem passzol a hagyományos csillárégő ernyője. Meg nem is illik rá. Elképzeltük a csillárt ezekkel a plafonnak meredő neonokkal, és nem örültünk a jövőnek.
Az uniós döntés végül is nem kifogásolható, hiszen az ember gigantikus ökológiai lábnyomán kíván néhány milliméternyit csökkenteni. Valahol el kell kezdeni. Ha már nem sikerül kötelezően bevezettetni Európában sem a betétdíjas műanyagpalack-rendszert, sem az üveg- (sörösdoboz-) visszaváltást, és nem lehet betiltani a víz- és vegyszerfaló golfpályákat, mutassunk föl eredményeket legalább a villanykörtével. Itt lehet a legkisebb az ellenállás. A hagyományos izzó tényleg nagyon bután működik, fogalma sincs a XXI. századi elvárásokról. A belevezetett energiának mindössze 2–5 százalékát hasznosítja, a többit elpocsékolja hőre. Ezzel szemben viszont olcsó, meleg fényű, nem villog, és nem rontja a szemet. Mindennek azonban nemsokára búcsút intünk.
És talán nem tévedünk, ha a háttérben némi lobbiérdeket is felsejleni vélünk.
Az 1980-ban kifejlesztett kompakt fénycsövek élettartama tíz-tizenötször hosszabb, energiaigénye húsz százalékkal alacsonyabb, mint a hagyományos izzóké. Ennél is lenyűgözőbb adatokat produkálnak a LED-lámpák, melyek élettartama a régi villanykörték ötvenszerese, fényhasznosítása azok nyolcszorosa. Meg persze sokkal drágábbak is. A hagyományos izzó ára száz forint, a korszerűé meg ezernél kezdődik. Becslések szerint az unióban 3,5 milliárd darab a hagyományos villanykörte. Ha ezeket a lakosság kicseréli, több mint harminc százalékkal csökken a világítás energiafelhasználása, évi 15 millió tonnával pedig az üvegházhatású gázok kibocsátása. Örülünk ezeknek az adatoknak. Főként a 15 millió tonna gáz tetszik, mert azt nem lehet ellenőrizni. Ugyanakkor! Nem becsülik meg, mennyi bevételük keletkezik a termékcseréből a villanykörtegyártóknak, s kevés szó esik arról is, hogy a váltás több ezer magyar munkahely megszűnésével is jár. Hiszen ha valami tartós, abból kevesebbet veszünk, így kevesebbet is kell gyártani. Villanykörtét meg divatváltozás okán nem cserél az ember. A General Electric már tavaly ősszel bejelentette, hogy elbocsát kétezer-ötszáz embert, és 2011-ben bezárja a váci gyárát. Az utolsó lekapcsolja a villanyt.
Az uniós rendelkezés következtében 2009. szeptember 1-je után eltűntek a boltok polcairól a 100 wattos és az annál erősebb izzók, az idén szeptember 1-jétől megszűnik a 75 wattos égők gyártása, jövő szeptembertől a 60-as égőké. Ez lesz a csillárok halálának éve. Adunk nekik majd csillárégősre dizájnolt LED-et. 2012-től már sehol sem lehet hagyományos villanykörtéket vásárolni. Ezzel véget is ér 134 éves történetük. Edison 1879-ben találta fel a szénszálas izzólámpát, persze nem minden előzmény nélkül, mert Joseph Wilson Swan 1860-ban már bemutatta működő lámpáját, csak az nem világított hosszan. Edison után is voltak még sokan, akik tökéletesítették a művet, közöttük szép számban magyarok: Just Sándor, Hanaman Ferenc, Millner Tivadar és Túry Pál, végül, de nem utolsósorban Bródy Imre, aki 1930-ban jegyeztette be a kriptonlámpa szabadalmát.
Vajon tanulni fogja-e a jövő ifjúsága, hogy kinek köszönhetjük a kompakt fénycsövet?