Tegnap óta igazgatja a kaposvári színházat, de még tagja a Nemzetinek, újra indul a magyarföldi polgármesteri címért az önkormányzati választásokon is. Mindegyik feladat egész embert kíván. Nem fél, hogy elaprózódik az ereje?
– Ez bennem is mindennapi kérdés. Nem akarom, hogy azt gondolják, hogy hatalomhalmozó vagyok. Olyan élethelyzetek találtak meg, amelyben nem dönthettem másként, csak, hogy a szolgálatot magamra veszem. Színészként kicsit visszavonulót fújok, bár lesz két új bemutatóm, októberben a Nemzetiben, januárban pedig Győrben, ahol Peter Shaffer Equus című drámájában Martin Dysart pszichológust játszhatom el. Ezt a szerepéhségem miatt vállaltam el még néhány éve. A Nemzeti Színházban jó indulásom volt, de mellékvágányra kerültem. Kötöttem egy szakmailag rosszul jövedelmező alkut magammal, maradtam. Titkon bíztam abban, hogy változhat ez a helyzet, nem így lett. Nem is bánom ezt a korszakot, mert jöttek más, fontos dolgok az életemben: Háy János-estek, a Neil Young Sétány zenekar. Most egyéves szerződésem van, ha kikopnak a még műsoron lévő előadásaim, akkor pont kerül ennek az időszaknak a végére.
– Kinevezése kapcsán rögtön felmerült bennem a kérdés, mi adja meg a lökést egy színésznek, hogy igazgatói babérokra törjön?
– A kezdet Szolnok volt, ahol Schwajda György felkérésére rendezhettem. Akkor éreztem meg, hogy egy közösség vezetése komoly energiákat hoz ki belőlem. Schwajda még életében hívott Kaposvárra, szeretett volna színészként, rendezőként ott tudni maga mellett, színházigazgatásra akart tanítani. Mielőtt átadta volna a teljes tudását, az élet közbeszólt.
– Több helyen nyilatkozta, hogy elsődlegesen a társulaton belüli feszültségeket szeretné rendbe tenni. Schwajda György halála óta alakult ki ez bomlasztó helyzet?
– Sokan akarták Schwajda nyakába varrni ezeket a negatívumokat. Ezt határozottan visszautasítom. A sorozatos igazgatóváltások, a bizonytalanság miatt negatív erők feszültek a színházon belül egymásnak. Tegnap óta vagyok a színház vezetője, eddig csak egy társulati ülésen volt alkalmam találkozni a kollégákkal: ez kevés arra, hogy átlássam, milyen sértettségek lapulnak az emberekben. Most van egy évünk, amely alatt eldönthetjük, tudunk-e együtt dolgozni. Ígérhetek hangzatos dolgokat, a társulatot csak munka közben lehet megnyugtatni. Egy színész akkor érzi fontosnak, tehetségesnek magát, ha megfelelő feladatot kap. Ezt szeretném megteremteni.
– Pályázatában úgy fogalmazott, céljának tekinti, hogy visszanyúljon az úgynevezett „Kaposvár-jelenséghez”, nem nosztalgikusan, hanem élővé téve, a mai viszonyokhoz aktualizálva azt.
– Hiábavaló próbálkozásnak érezném, hogy azt a Kaposvár-jelenséget keltsem életre, amely aranybetűs lapja a magyar színháztörténetnek. Különleges politikai helyzetben jött létre az a társulat: sok olyan gondolat elhangozhatott azon a színpadon, amely akkor az országban máshol nem. Ezt a különleges akusztikát nem hozhatjuk vissza, hisz a színházak ma már nem működnek szelepként. Nem hiszek a legendák feltámasztásában, és ma már nem szeretem a politizáló színházat sem. Ennek a megkerülhetetlen örökségnek a színészegyéniségeire gondoltam a pályázatomban. Hiteles színészek kellenek Kaposvárra; igényességre akarok törekedni, arra, amitől akkor, ott olyan kiválóan tudott működni ez a színház.
– Szintén a pályázatában fogalmazta meg, hogy mára súlytalanná váltak a színházak. Igazgatóként viszont pont ez ellen kell tennie.
– Sokan a cirkusz jellegű színházakban látják a megoldást, de ez nem az én színházi elképzelésem. Egy vidéki társulatnál ez nem megengedhető. Felelőtlen lennék, ha a társulatot a szórakoztató irányba terelném: így nem lehet nagy színésszé, egyéniséggé válni. Megérlelődni csak drámai szerepekkel lehet. Most megkaptam a lehetőséget a sorstól, hogy bebizonyítsam, még mindig lehet úgy színészekben gondolkodni, ahogy Ádám Ottó, Ruszt József, Várkonyi Zoltán, Babarczy László és Schwajda György tette.
– Önre vár a színház felújításának lebonyolítása is.
– Offenzív, energikus évad előtt állunk. A tervek, építési engedélyek és a költségvetés már megvan. Csak a pénz nagy része hiányzik: az önkormányzat által előirányzott másfél milliárd forint áll csak rendelkezésünkre, a hétmilliárdos költségvetés fennmaradó részét uniós forrásból szeretnénk előteremteni. Az évad végével indulhatna a felújítás, de addig még új játszóhelyet kell találnunk: az egyik ötlet, hogy felépíthetnénk egy sátorszínházat, így a színház nem veszítene dinamikájából, az előadó-művészeti törvény által előírt kötelező nézőszámot is tudnánk teljesíteni.
– A felújításhoz kapcsolódik a pályázatában megfogalmazott kaposvári országos színházi találkozó gondolata, amely a mostani pécsi találkozót, a POSZT-ot helyettesítené. Van ennek reális alapja?
– Abból indultam ki, hogy a pécsi színházat is fel kell újítani, amely 2012-re nem biztos, hogy elkészül. Ha minden jól megy, a kaposvári színház akkor már alkalmas lesz egy ilyen volumenű fesztivál befogadására. Az ötlet a szakmán belül nagy hullámokat vert. Pécsről kissé felháborodva kerestek meg, hogy milyen konkrét lépéseket tettem az ügyben. Ez a részemről egy lehetséges ajánlat volt.
– A magyarföldi templom születésekor mondta, hogy minden építkezésnél meg kell találni a hely szentségét. Most is építkezésbe kezd. Meglelte már ezt a szentséget?
– A színpad az. Ez nem veszett el, mindenki, aki itt dolgozik, azzal az alázattal lép oda be, amely a helyet megilleti. Ezt kell erősíteni. Egymás tehetségének tiszteletben tartására kell törekedni. Csak ekkor születhet meg a közös muzsika.
origo.hu
Halálra késelt egy miskolci férfi egy 16 éves kamaszt Miskolcon
