Visszatérés a népautó-recepthez – Opel Frontera menetpróba (top5)

Kedvező árral, lágy hibrid, hibrid vagy elektromos hajtással, üdítően logikus kezelhetőséggel, puritán berendezéssel és kompakt mérete dacára tágas, akár hétüléses utastérrel érkezik Magyarországra az új Frontera, hogy megismételje a márka régi sikereit. Vajon sikerülhet?

Vizor-maszk uralja masszív orrát, nincsenek krómok – a körbe zárt villám embléma ezüst vagy (szinte láthatatlan) fekete színű lehet Fotó: AutoWallis

Alaphelyzetben is tágas a csomagtér (legalábbis az ötülésesben), bővítve 1,6 köbméterre nő
Fotó: Stellantis

3. Részben vagy teljesen legyen villamosítva? 

Hiába a terepjárós név, az új Frontera – egyelőre – nem kapható összkerekes változatban, tisztán elektromos hajtással viszont igen, ennek fő sarokszámai a 113 LE teljesítmény, a 44 kWh-s akku és a 305 km WLTP-hatótáv. Nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot a 48 voltos lágy hibrid modellek: ezek 1,2-es, háromhengeres, Szentgotthárdon készülő turbómotorjához hatfokozatú duplakuplungos váltó és azzal közös házban egy villanymotor kapcsolódik. Érdekes, hogy a tavalyi premier után pár hónappal emeltek a teljesítményen (110 vagy 145 lóerő), miként az is, hogy a Citroen C3 Aircross testvérmodellel ellentétben ebből nincs hibrid nélküli alap benzines.

Ismerős a Stellantis-féle előválasztókar (kézi váltó nincs), vicces a Frontera-sziluettes gumi rögzítőpánt 
Fotó: Stellantis

4. Sorhármas morgás és néma csordogálás

Amikor először helyezkedtem el a Frontera vezetőülésében, nem nyűgözött le ajtócsukódás-hangjával és hibridektől szokatlan, régimódi kulcsos indításával, viszont a spórolási trükkök mellett sok átgondolt részlete is akad: ilyen a sok tárolóhely (a középkonzolra még gumiszíjas kacatrögzítő is jutott), a négy USB-csatlakozó, vagy a menütúrás helyett egy-egy fizikai gombbal kiiktatható sávelhagyásra és sebességtúllépésre figyelmeztetés – utóbbiak ugye kötelező elemek az EU-ban. Ezúttal a 145 lóerős lágy hibriddel indultunk próbakörre, mely műfajának legtöbb képviselőjével ellentétben sokszor tud (röviden) tisztán elektromosan haladni, főleg városban. 

Átlagos hosszúságú ülőlap, átlag feletti ergonómia és párnázás. Kár az olcsó műanyagokért
Fotó: Stellantis

Maga a hajtás amúgy ismerős a Stellantis nagyobb modelljeiből, hozzájuk képest a Frontera hátránya a kevésbé hatékony zajszigetelés, előnye pedig a szerényebb (üresen 1,34 tonnás) saját tömeg, ami nemcsak a fogyasztásra van jó hatással, hanem a menetteljesítményekre is. Lakott területen kívül és belül egyaránt elég fürge az üzemmódok közt ügyesen váltogató crossover, de sportosnak nem mondanánk. Menetteljesítményei összhangban állnak az átlagosan pontos irányíthatóságot adó, kényelemre hangolt futómű képességeivel. Utóbbit – talán a 17-es kerekek miatt – keresztbordákon olykor zavarba lehet hozni, amúgy magas szintű a rugózási komfort. 

Ez a modell tölti be a Mokka és az új Grandland közötti űrt az Opel SUV-kínálatában
Fotó: Stellantis

5. Még a Daciával is árversenyre kel

Összességében egy könnyed, funkcionális autót ismertünk meg a Fronterában, ami a régi idők Opel népautóira emlékeztet – reméljük, ez majd a „sosem kop’ el” szlogen teljesülésére is igaz lesz. Annyi mindenesetre már most látszik, hogy az árazása korrekt: a 110 lóerős lágy hibrid alapmodell akciósan 8,79, a kipróbált erősebb 9,22, míg az elektromos változat 10,59 millió forinttól vihető haza Edition felszereltéggel. Felette áll a jóval több extrát tartalmazó GS szint, és csavar a történetben, hogy kizárólag ahhoz rendelhető a hétüléses kialakítás 330 ezer forintos felárért. Ha ezt az opciót, és a 145 lóerős hajtást is beikszeljük a konfigurátorban, 10,3 milliós végösszeg jön ki – ami kevesebb annál, mint amit a hétüléses, full hibrid Dacia Joggerért kérnek.