Feldühítheti az iraki közvéleményt az a megállapodás, miszerint az Egyesült Államok 400 millió dollárnyi kártérítést kaphat Szaddám Huszein rendszerének amerikai áldozatai számára. Az iraki kormány egyhangúlag fogadta el a kártérítést, de valószínűleg nem is tehettek volna másképp. A sokak szerint felháborító megállapodást még a parlamentnek is jóvá kell hagynia, ez azonban nehézségekbe ütközhet, tekintve, hogy a törvényhozás még csak egyszer ült össze a márciusi választások óta, arról nem is beszélve, hogy Irak anyagi forrásaira is inkább a kiapadt, mint a kiapadhatatlan kút hasonlata igaz. A kártérítésre jogosult hadifoglyok és leszármazottaik pontos körét még nem határozták meg, de a követelés alapját főként a több száz amerikai fogoly „élő pajzsként” való használata, és Kuvait 1990-es iraki invázióját követő kínzások adják. A károsultak még Szaddám megbuktatása után is fenntartották igényüket, súlyos lelki sérülésekre hivatkozva.
A két évtizede folyó jogi vita kezdetekor az eredetileg követelt összeg tízmilliárd dollár volt, kívülről nézve – és Ali al-Dabbah iraki kormányszóvivő szerint – a 400 millió dollár ehhez képest már nem is tűnhet „olyan soknak”, az iraki nép viszont érthetetlenül áll a kérés előtt. Ők is szenvedtek a megbuktatott Szaddám-rezsim alatt, nem is beszélve a 2003 óta tartó amerikai megszállásról. Miért kellene tehát az ő pénzükből finanszírozni az öbölháború idején túszként tartott amerikai állampolgárok bánatpénzét?
Szintén ehhez a jogi vitához van kötve az Irak ellen életbe léptetett kereskedelmi embargó is; a kártérítés megszavazásával valószínűleg elhárulna az akadály ennek végleges feloldása elől. Az ENSZ büntetőszankcióját Irak ellen Kuvait megszállásakor léptette hatályba, és ez Washington hozzájárulása nélkül nem szüntethető meg.
origo.hu
Óriási baleset Alsónemesapátinál: 18 sérült, autóbusz és kocsi ütközött - képek, videók
