Feldühítheti az iraki közvéleményt az a megállapodás, miszerint az Egyesült Államok 400 millió dollárnyi kártérítést kaphat Szaddám Huszein rendszerének amerikai áldozatai számára. Az iraki kormány egyhangúlag fogadta el a kártérítést, de valószínűleg nem is tehettek volna másképp. A sokak szerint felháborító megállapodást még a parlamentnek is jóvá kell hagynia, ez azonban nehézségekbe ütközhet, tekintve, hogy a törvényhozás még csak egyszer ült össze a márciusi választások óta, arról nem is beszélve, hogy Irak anyagi forrásaira is inkább a kiapadt, mint a kiapadhatatlan kút hasonlata igaz. A kártérítésre jogosult hadifoglyok és leszármazottaik pontos körét még nem határozták meg, de a követelés alapját főként a több száz amerikai fogoly „élő pajzsként” való használata, és Kuvait 1990-es iraki invázióját követő kínzások adják. A károsultak még Szaddám megbuktatása után is fenntartották igényüket, súlyos lelki sérülésekre hivatkozva.
A két évtizede folyó jogi vita kezdetekor az eredetileg követelt összeg tízmilliárd dollár volt, kívülről nézve – és Ali al-Dabbah iraki kormányszóvivő szerint – a 400 millió dollár ehhez képest már nem is tűnhet „olyan soknak”, az iraki nép viszont érthetetlenül áll a kérés előtt. Ők is szenvedtek a megbuktatott Szaddám-rezsim alatt, nem is beszélve a 2003 óta tartó amerikai megszállásról. Miért kellene tehát az ő pénzükből finanszírozni az öbölháború idején túszként tartott amerikai állampolgárok bánatpénzét?
Szintén ehhez a jogi vitához van kötve az Irak ellen életbe léptetett kereskedelmi embargó is; a kártérítés megszavazásával valószínűleg elhárulna az akadály ennek végleges feloldása elől. Az ENSZ büntetőszankcióját Irak ellen Kuvait megszállásakor léptette hatályba, és ez Washington hozzájárulása nélkül nem szüntethető meg.
origo.hu
TEK-akció a belvárosban – videón mutatjuk a kitoloncolt ukrán kém elfogását
