Lájkolgatok, tehát vagyok?

Jelenvalóság és jelen valóság. Szájber-én kontra hús-vér. A világ jelentős része kettős életet él, s hasznára lavíroz, vagy időzavarban tipródik a kettő között. Hol élsz te? Kivel, hogyan alkotsz közösséget? – kiabálja be szélről az Ötvenhatosok terén tegnap nyílt ARC kiállítás idei közkérdése. Az alkotók fantáziáját a család fogalmánál, a személyes történeteknél sokkal jobban megmozgatta a virtuális tér.

Élünk online, és néha off. Nem kötelező, de mégis. A jövő lába jócskán a jelenbe lóg, és hát igen, ez itt bőven a szájberkor. A történet már rég nem arról szól, szeressük-e, ami adott. A legnagyobb közösségi portál, a Facebook magyar felhasználóinak száma is rég meghaladta a másfél milliót; kapcsolódunk, kommentálunk, és a lassan alapszókincsbe épülő szép magyar kifejezéssel élve – lájkolunk (internetes oldalon tetszést nyilvánítunk – a szerk.). Jogos a kérdés: akkor mik is vogymuk?
Az ARC idei anyagát – hetvenöt kiállított plakátot – mustrálgatva elgondolkodik az ember, amin a szociálpszichológia már évek óta csámcsog. Meddig aprózható a morzsakor, van-e beépített fék a szájberboomban, végtelenségig halmozhatók-e a virtuális kapcsolatok, vagy akkor most – ahogy az egyik alkotás is megfogalmazza – a számítógépbe zuhanva utazunk, sportolunk, szerelmeskedünk és szakítunk. A behálózott – lassacskán – többség közérzetéről mindenesetre sokat elárul, hogy a közösségi önmeghatározás dilemmáját a kiállítás előtt tartott sajtótájékoztatón elhangzottak szerint a virtuális térhez kötötte a legtöbb pályázó. Isten, lájkold a magyart! Az egyik plakátüzenet csak ennyi, például.
Az első díjat az idén Nagygyörgy Zoltán plakátja kapta, aki a család engedélyével a tatárszentgyörgyi gyermekgyilkosság áldozatának állított emléket. A gyermekrajzzal ábrázolt házikó fölött rövid felirat áll: „Ez az a ház ahol éltem”. A zsűri a második és a harmadik díjat is egy-egy személyes történetet feldolgozó alkotásnak ítélte. Széplaki Imre Otthon, édes otthon című pályaművén csak ennyi áll a csillagrendszer látképébe pöttyözve: Dorog. A Borz-díjas alkotás valóban kicsapja a biztosítékot. Az alkotó egy illatosító Wunderbaum stílusában lógatta egy visszapillantóra a történelmi Magyarországot. A család mint közösség elvétve jutott csak a pályázók eszébe, bár akadnak cinizmustól mentes, a közösséget hús-vér emberek valós egységeként értelmező plakátok is.
Az ARC az idén több társpályázatot is befogadott. A „bEUgrottunk” jeligére érkezett anyagok a magyarok EU-hoz fűződő viszonyát vizslatják, a „Leszokásvonal” mottójú pályázati anyag dohányzás elleni kampányplakáttervekből szemezget, és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéhez kapcsolódóan is születtek pályázati anyagok.