Magyar kreativitás

Élénk visszhangot váltott ki Kelen Rudolf lapunk augusztus 26-i számában megjelent írása. A gépészmérnök arról írt, hogy külföldi megrendelések helyett azon kellene gondolkodni, hogy magyar gyártású kocsik járjanak a metróvonalakon. Meglepően sok reflexió érkezett, két levélből bővebben is érdemes idézni:
„Kelen Rudolf írásának címét azonnal át is fogalmaztam kijelentő módba, miszerint a pesti metróvonalhoz a metrókocsikat idehaza kell gyártani. Ha akármilyen és akárki által kiírt pályázat nem ennek a mondatnak van alárendelve, azt a kiírást el kell vetni, teljesen mindegy, milyen sztaniolpapírba van csomagolva. Tehát a mai helyzetünkben nekünk csak és kizárólag a saját metrókocsink kelljen.
A magyar gazdaságnak meg kell teremtenie a nemzeti ipart, amelynek feltétlen előnyt kell élveznie bárkivel szemben. A pesti metrókocsi gyártása hazánkban nem lehet probléma, mikor lépten-nyomon hivatkozunk a kiművelt emberfők sokaságára. Ideje volna abbahagynunk a siránkozást és sebeink nyalogatását, miszerint ezt szétvertük, amazt szétvertük, a dolgot visszacsinálni már nem lehet. Abból kell kiindulni, ami van, és olyan metrókocsit kell gyártanunk, ami tehetségünkből és adottságainkból telik.
Amennyiben ezt és az ehhez hasonló dolgokat nem ebben az irányban fogjuk meg, akkor marad a leépülés, a kilátástalanság, amit örökül hagyhatunk a jövő sarjai számára.” (Szolnoki László, e-mail)
A másik levél tartalma kritikai, de megérdemli az átgondolást ez is:
„Kelen Rudolf A metrókocsikat idehaza is le lehetne gyártani című cikkéhez egy-két hozzáfűznivalóm van, noha mondanivalójával tökéletesen egyet lehet érteni. A szerző jól tudja: a Ganz-MÁVAG a nyolcvanas években valóban készített egy új metrószerelvényt, amivel ki akarták váltani a szovjet kocsikat. A magyar metró hiába tűnt modernebbnek, jobbnak a régieknél, sajnos nem felelt meg az adott metróhálózatnak. Nem mondom, hogy konstrukciós hibája volt a szerelvénynek, de az adott szovjet rendszerekhez nem volt illeszthető. Ahogy említették: a metró túl modern volt a rendszerhez. És hogy mi volt a hiba? Az áramvezető sínen az áramszedők rendszeresen eltörtek. Persze felmerül a kérdés: miért nem javították ki ezt a hibát?
A másik pontatlanság: a menetre kész szerelvény már jelenleg darabokban van. Félek, nincs is meg minden kocsija. Konkrétan a 400-as pályaszámú motorkocsi a szentendrei BKV-telepen áll.” (Farkas István, e-mail)
Nekem a legnagyobb tanulság ezekből a reagálásokból az volt, hogy ha van érdemes és értelmes ügy, akkor belőlünk, magyarokból egyáltalán nem a negatív, fitymáló, elutasító érzések jönnek elő. Nem az a lényege a világviszonyunknak, hogy reggeltől estig szidjuk azokat, akik elherdáltak egy csomó pénzt, aztán nem teszünk semmit. Tudunk örülni azoknak – és ha a válságból ki akarunk lábalni, legelsősorban őrájuk kell figyelni, őket kell megkeresni, őnekik kell lehetőséget adni! –, akiknek megvalósítható elképzeléseik, javaslataik vannak. A téma messze vezet. Nem csak közgazdászok vallják, hogy a magyar ipar azért nem tud magához térni, mert túlságosan is beállt arra, hogy mamutcégeknek szolgai munkát végzünk, beszállítók vagyunk, összerakunk alkatrészeket, és közben a külföldi multikat teletömjük adókedvezményekkel a hazai kis- és középvállalkozó rovására. Úgy teszünk, mintha idehaza nem volna elég „ész, erő, akarat” arra, hogy bizonyos gyártási profilokat mi munkáljunk ki teljes egészében, hogy a haszon idehaza maradjon. S mintha az innovációs erő, a fejekben lévő tudás és kreativitás csak arra kellene, hogy gyors tempóban kidolgozzunk olyan megoldásokat, amelyekkel a külföldről, hatalmas összegekért vásárolt gépeket, műszaki szerelvényeket hozzáigazítjuk a helyi viszonyokhoz. Ékes példa erre a Combino villamosok előtti és utáni jelentős ráfordítással kialakított megoldások tömege, hogy a szerelvények egyáltalán közlekedhessenek, s például a Margit hídon a lámpaoszlopok ne dőljenek rá a járókelőkre.
Gondolkodjunk csak el azon: egy gépészmérnök műszaki megoldásokról szóló cikke több telefont és olvasói levelet eredményezett, mint mondjuk Szanyi Tibor kommunikációs stílusának mégoly eredeti elemzése.
Ez pedig arra utal, hogy idehaza többen vannak, mintsem gondolnánk, azok, akik nemcsak a sültgalamb-projektben bíznak, hanem önmagukban és a magyar kreativitásban. S nem utolsósorban abban, hogy ez a kormány a kreatív erőket végre be fogja csatornázni az ország működtetésébe. Az innováció, a kreativitás, a kis- és középvállalkozások támogatása nem maradhat választási jelszó.