Különleges, színes programkavalkád várja az érdeklődőket a mai református egységnapon Debrecenben. Ott, ahol tizenhat éve,
2009. május 22-én a Nagytemplomban, az úrasztalán álló nyitott Károli-biblia előtt a Kárpát-medencei református püspökök aláírták a Magyar Református Egyház alkotmányát. Ezzel újraegyesült a trianoni diktátum által darabokra szakított, kilenc évtizeden át csonka családban élő többmilliós református magyarság.
Azóta minden évben megünneplik a magyar református egység napját, amely az idén már péntek délután elkezdődött.
Miért kell évről évre ünnepelni az egységet? Nem kétséges, hogy a református magyarok – éppúgy, mint a nem reformátusok – sokfélék származásukat, észjárásukat, életmódjukat, nézeteiket, ilyen-olyan (például politikai) irányultságaikat, vonzódásaikat illetően is. Mégis, minden különbség ellenére
összeköti őket a századokon átívelő, ma is élő és ható református identitás, ami nemcsak az újkori magyar kultúrára, oktatásra, tudományokra és művészetekre gyakorolt nagy hatást, de jelentősen formálta nemzettudatunkat, nemzeti jellemünket is, erősítette a nemzeti összetartozás érzését és a közösségcentrikus, patrióta magatartást.
A rendületlen, „bibliás” istenhit és a hazaszeretet volt az a közös szellemi alap, amelyen bátran állva és hűségesen kitartva a magyar reformátusok kibírtak minden megpróbáltatást és katasztrófát – túlélték a török hódoltságot és harácsolást éppúgy, mint a Habsburg-birodalmi germanizálást és protestánsüldözést, a trianoni szétszóratást és az ellenséges szomszédállamok sovinizmusát, majd az Isten-, egyház- és emberellenes kommunista/szocialista diktatúrákat is.
Miután a szocialista–balliberális kormány a 2004. december 5-i népszavazáson gyalázatosan meghiúsította a trianoni határok által elszakított külhoni magyarok kedvezményes honosítását (kettős állampolgárságát), erre válaszul a Kárpát-medencei magyar református részegyházak – amelyek lelkileg mindig egységesek maradtak – megerősítették összetartozásukat és kimondták alkotmányjogi egységüket. Akkor, 2009. május 22-én a Kárpát-medencei református püspökök és főgondnokok kinyilvánították: úgy kell szolgálnunk az egységet, hogy az mintául lehessen az egész nemzet számára. Az akkori (egyébként római katolikus) köztársasági elnök,
Sólyom László a Nagytemplomban felolvasott üzenetében hangsúlyozta, hogy a reformátusok egyesítő aktusa „nagy erejű szimbolikus lépés, és egyben valóságos és jelentős következményekkel járó tett a nemzet egysége szolgálatában”.
A legjelentősebb következmény az volt, hogy éppen egy évvel később az újonnan megválasztott – kétharmados Fidesz–KDNP többségű – Országgyűlés egyik első döntésével elfogadta azt a törvényt, amely a trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Emellett
a parlament majdnem egyhangúlag elfogadta az egyszerű honosításról szóló törvénymódosítást is, amelynek eredményeként eddig már jóval több mint egymillió külhoni magyar nemzettársunk kapta meg a magyar állampolgárságot.
A nemzeti összetartozás és a református magyarok példamutató egysége – nem kétséges! – szorosan összefügg és erősíti egymást. Ezért nem „belügy”, hanem valóban közös nemzeti ünnepünk a mai református egységnap Debrecenben.
