Magyarok a globalizációban

Vajon készült-e arról közvélemény-kutatás, milyen lesújtó véleménnyel vannak a polgárok a globalizáció néven ismeretes, sokak szemében hírhedtté vált jelenségről? Úgy járhatnak vele a világszerte, mint a reform szóval Magyarországon. Hiszen nálunk a nyolc év könyörtelen, profinak álcázott balfácán balliberális kormányzásnak köszönhetően elég, ha valaki reformokról beszél, máris virtuális bicskák nyílnak a lakosság zsebében. Jó esélye van tehát a globalizációval érvelőnek, hogy melegebb éghajlatra küldjék. Az emberek lelki szemei előtt inkább a kókuszdió-puhaságú, más földrészről származó paradicsomok, egyes bevásárlóközpontok drága és gagyi választéka, a multicégek ultimátumszerű rámenőssége, a külföldi szolgáltatók ellentmondást nem tűrő árdiktatúrája és sok bank ügyfélellenes gyakorlata jelenik meg. Ezért hasznosak az olyan előadások, mint amit Klaus Dicke, a jénai egyetem rektora tartott Globalizáció, világ-belpolitika és a változó állam címmel az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen. A történész-politológus professzor referátuma tudományos alapossággal járta körül a témát. Így nem is lehetett alkalmas, hogy direkt módon oszlassa a globalizáció fogalmához tapadó kellemetlen össztársadalmi asszociációkat. Mégis szükséges lenne, hogy az objektív elemzések vegyék át a balliberális, neoliberális ájult globalizációdicsőítő himnikus hozsannázások helyét. A Konrad Adenauer Alapítvány meghívására az egyetemen vendégeskedő tudós ugyanis a világ közelebb hozatalának, kinyílásának a kommersz, populista reklámokon túlmutató oldalait, előnyeit is a hallgatóság elé tárta.
Ne feledjük, a globalizációs folyamatoknak nem csak árnyoldalai vannak. Az információk szabad áramlását, felgyorsulását talán mégsem kell a negatívumok közé sorolni. Miként azt sem, hogy a jogsértésekről hamar értesülni lehet és szükség esetén nagyobb hatásfokkal léphetünk fel – a modern informatikának is köszönhetően. A német professzor Immanuel Kantot idézte, aki szerint a világ annyira összenőtt, hogy egy igazságtalanság mindenütt igazságtalanságnak számít. Ez pedig akár egy valamikori világállam és a világalkotmány alapja is lehetne. A rektor emlékeztetett: nagyobb figyelmet keltenek a globalizációs kihívások a kirobbant válság óta, s közelebb kerültek hozzánk a pénzügyi kérdések is. A társadalmak a saját bőrükön érzik, hogy az össznemzeti problémákra nem lehet elszigetelt válaszokat adni. A türingiai tudós és Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodavezetője is méltatta Magyarország szerepét a huszadik évfordulójához érkező német újraegyesítésben. Utaltak rá: ez a gesztusunk általános határnyitáshoz vezetett, s közelebb kerültünk egymáshoz. Ha így van, ez azt is jelenti, hogy Magyarország kiemelt szerepet játszott a kelet-nyugati konfliktus feloldásában. Vagyis a globalizációs folyamatok felgyorsulásához is mi adtuk a lökést, amely csak a szovjet világrend összeroppanása után bontakozhatott ki. Márpedig mindezek ismeretében különösen méltánytalan a magyar állammal szemben, hogy végül is a globalizáció eszköztárával, s nevében próbálják lenyomni a törvényes kormányt. Érzékeltetve: aki nem áll be a sorba, s nem fogadja el szervilisen, hogy az IMF-nek és a pénzpiacoknak mindig igaza van, azzal szemben a legszélsőségesebb nyomásgyakorlástól sem riadnak vissza. Dicke professzor szerint az államot sok tekintetben korlátozni tudják az NGO – nem kormányzati – és más globalizációs szervezetek, tehát az állam nem a marxista értelemben elhal, hanem alkalmazkodik. Ez mégsem lehet azonban önfeladás egy olyan korban, ahol az állam szerepe – éppen a nemzetközi piaci mechanizmusok elfajulása és a pénzügyi szervezetek tehetetlenkedése, csődöt mondása miatt – felértékelődik. Nem lehet üdvözlendő világtrend, ha a pénzpiacok, a multinacionális érdekek erőszakosan el akarják jelentékteleníteni az államokat, s móresre tanítani azokat, akik a nemzeti érdekeket össze akarják hangolni az euroatlantiakkal. Más szavakkal: nem szabad, hogy felsőbb hatóságokként, pénzügyi karhatalmi szervekként működjön akár az IMF, akár az Európai Unió, mert éppen eredeti célkitűzéseikkel kerülnek szembe. Vigyázat! Ha a nemzeteket, államokat azok akarata ellenére, s nem velük egységben akarják boldogítani, éppen olyanokká válnak, mint az a globális hatalomra törő bolsevik rezsim, amelynek összeomlását az egész világ ünnepelte.