A hárommillió euró értékűre becsült gyűjteményt – amely a Zsolnay-gyár történetének legfényesebb negyven esztendejét (1870–1910) átölelő időszakából származó műtárgyakat foglalja magában – másfél millió euróért vásárolta meg a pécsi városvezetés 2009-ben. A magyar származású, Pittsburghben élő Gyugyi Lászlóval még két évvel ezelőtt vette fel az előző pécsi vezetés a kapcsolatot. Bár korábban a magántulajdonba vétel lehetősége is felmerült, végül a fideszes városvezetés úgy döntött, hogy a város birtokába kerüljenek a kincsek. Az eredeti végzettségét tekintve villamosmérnök budapesti születésű műkedvelő a filozófia doktorátust is megszerezte, s csaknem 80 szabadalmát jegyzik az Egyesült Államokban. Gyugyi László négy évtized alatt gyűjtötte össze a műtárgyakat.
A ma még félkész Zsolnay kulturális negyedben varázslatos helyszínt találtak a daraboknak, hiszen a szecessziós stílusú, pirogránittal díszített (Zsolnay Vilmos lányának, Júliának férjéről, az építész Sikorski Tádéról elnevezett) Sikorski-házat nyitották meg a műtárgyegyüttes előtt. Az utóbbi hónapokban felújított épület termeiben most lámpatestek, plasztikák, kerámiafestmények és természetesen Zsolnay-vázák, -tálak sorakoznak a historizmus, a millennium és a szecesszió világából. A historizmus korszaka (1878–1885) alatt keletkezett tárgyakra a természet motívumai mellett a régészeti és néprajzi gyűjtőmunka „sajátos és nemzeti” forrásai jellemzők. A Zsolnay kisaszszonyok, Teréz és Júlia részfeladata volt az ornamensek gyűjtése. A gyűjtemény különlegessége, hogy mindkettőjüktől saját festésű, szignált, datált korai tárgyat is láthatunk a kiállításon. E térben látható a korszak egyik legmeghatározóbb, a „nyugati orientációt” képviselő tervezőjének, Klein Árminnak a munkái is. Az egy személyben festő, szobrász, forma- és dekortervezőként is dolgozó művész munkájára jellemző témák a klasszicizáló, görög mitológiai alakok, a kora reneszánsz öltözékű figurák, az ónémet típusú portrék és a magyar népélet jelenetei.
A következő korszak az 1896-os millenniumi évhez kapcsolódik. Ekkor új máztechnikát fejlesztett ki Zsolnay Vilmos, amelyet az ünnep tiszteletére millenniumi technikának nevezett el. A későbbiekben eozin néven csodált, színjátszó mázféleségekkel jelent meg, amelyeken nemesfémek és drágakövek színe csillog. Ez a technika tette a gyárat világhírűvé, amely egybeforrt Zsolnay Vilmos nevével. Ehhez a periódushoz tartoznak az indiai, japán és kínai mintázatú műtárgyak is, amelyet a magyarság ázsiai eredetének kutatása motivált. Az alapító halála után fia, Miklós vette át a gyárat, s 1900–1921 között vezérszerepet töltött be annak történetében. Ő hívta Pécsre Rippl-Rónai Józsefet, Apáti Abt Sándort, s a fiatal szecessziós gárda további tagjait. Apáti Abt Sándor kiemelkedő szerepet játszott a szecessziós periódus művészeti munkájában, hiszen tíz évig dolgozott Pécsett. Termékeny alkotó volt, a Sikorski-házban megjelenő munkái mellett a Zsolnay-mauzóleum szobrászati elemeit is ő mintázta az eozinszarkofág domborműveivel együtt.
A tárlat tegnapi ünnepélyes megnyitóján Schmitt Pál államfő elmondta, az igénytelenségre hajlamos világban a szépség kultuszát hirdetik e művek, s a Zsolnay a pécsiek szíve csücske, ezért is kiemelendő a város által elindított közadakozás. A köztársasági elnök megjegyezte, az EKF-programon keresztül Pécs hozzájárul az ország nemzetközi jó hírnevéhez, s a város jól sáfárkodik talentumaival, hiszen egyre többen tudják: érdemes a határtalan városba látogatni egy-egy művészeti eseményre.
Páva Zsolt polgármester és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár beszéde után a Sikorski-házban felavatták Sikorski Tádé emléktábláját, amelyet a pécsi lengyel önkormányzat készíttetett el.
A gyűjtemény bemutatásával Pécsett persze nem áll meg a Zsolnay-értékekkel kapcsolatos munka. A városvezetés a kollekció megvásárlása kapcsán Értékmentők címmel – jelenleg is futó – közadakozást is szervezett. A program igencsak népszerűnek mondható, hiszen a június végi indulást követően már több mint ezren áldoztak erre a nemes célra.
origo.hu
Mikor lesz az óraátállítás?
