Megszokott, de megunt pofonok

Ma este nyolckor a stockholmi Rasunda-stadionban kezdi meg szereplését a magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnoki selejtezőkön. A végső tét nem csak a szokásos (a csoport hányadik helyén végezve hagyja ki csapatunk az aktuális világversenyt), hiszen az esetleges (rész)sikerek – mondjuk már most Svédország ellen – megerősíthetik a sportág hazai reformtörekvéseit is.

Orbán: fel a csúcsra. Orbán Viktor szerint van esélye a magyar futballnak arra, hogy újra a nemzetközi élvonalba tartozzon. A miniszterelnök úgy látja, lesz olyan korosztály, „amely felrepít minket a focivilág csúcsaira”. Mindehhez tudatos nevelőmunkára, elkötelezett kormányzatra és felelős sportszövetségre van szükség – hangsúlyozta a kormányfő a Sport TV-nek adott interjúban, amely ma 18 órától kerül adásba, s írásos kivonata olvasható a www.
orbanviktor.hu honlapon. A miniszterelnök kiemelte, kormánya sportbarát kormány; ha egy megbecsült hazai sportág letesz az asztalra egy 5-10 éves fejlesztési tervet, akkor a kabinet oda fog állni mellé, és támogatni fogja.

Ha az MLSZ vezetésében történt közelmúltbeli személyi változásokon múlna, akkor a magyar labdarúgás záros határidőn belül bizonyosan elindulna végre a felfelé vezető úton. Nincs az a megveszekedett ellendrukker, aki vitatná, hogy sikeres és ambiciózus üzletemberként régen várt jó megoldás az MLSZ élére Csányi Sándor. A válogatott vezetését momentán nehéz lenne avatottabb kezekben tudni, mint Egervári Sándoréban, aki még sosem dolgozott szövetségi kapitányként, így távolabbi és közelmúltbeli eredményei – például a tavalyi U20-as vb-bronz – mellé komoly elhivatottság párosul. Nyilasi Tibor (sportigazgató), Róth Antal (U21-es szövetségi edző) vagy Both József (szakmai és képzési igazgató) visszatérése az MLSZ-be olyannyira magától értetődő, hogy szinte csodálkozunk a megvalósulásán. Ráadásul megvan a sportág „nagypolitikai” támogatottsága is.
Ebben az ihletett lélektani pillanatban kezdődnek az Eb-selejtezők. S bár sokan nem csak a nemzeti tizenegy eredményei minősítik egy ország futballját – ez a kirakat, amit mindenki megnéz. Most éppen átrendezés folyik az üveg mögött, kérdés, mikor, mennyire s meddig növekszik majd hatására az üzlet forgalma. Ha növekszik egyáltalán, mert a magyar futball posványa már több kiváló kezdeményezést rántott vissza a mélybe.
Aktuális ellenfeleinket persze nem érdeklik a mi évtizedek óta tartó belterjes gondjaink, hamvába holt kilábalási terveink, csak az, hogy legyőzzenek minket. Mint például mai stockholmi riválisainkat, a svédeket. Velük, bár nem vagyunk szoros szomszédi, rokoni vagy baráti kapcsolatban, érdekes módon már 42-szer találkoztunk az 1912-es kezdetek óta. A 17 győzelmes, 10 döntetlenes, 15 vereséges mérleg elsőre nem hangzik rosszul, a tétmérkőzéses 3-3-7 annál inkább. Hát még az, hogy a magyar csapat legutóbb bő másfél évtizede, 1995 áprilisában múlta felül a skandinávot (Halmai találata is Eb-selejtezőn esett), idegenben pedig 55 esztendeje, 1955 novemberében, igaz, akkor alaposan, 7-3-ra, de csak barátságos derbin. Pontot szerezni eleddig utoljára 2002 októberében, szintén Eb-kvalifikáción sikerült, Kenesei vezető találatát Ibrahimovic egyenlítette ki.
A ma esti meccsnek is kétségtelenül ő a főszereplője. A párharc egyetlen világklasszisa a nyáron tért vissza a háromkoronás válogatottba – amit Erik Hamrén szakvezető csapatkapitányi karszalaggal és kötetlen szerepkörrel hálált meg –, ráadásul pár napja váltott klubot, s került a Barcelonától a Milanhoz. A bosnyák származású csatár igazi „magyarspecialista”, hiszen három találkozón is bevette nemzeti gárdánk kapuját, legutóbb egy éve, a Puskás-stadionbeli vb-selejtező hosszabbításában, amikor a sípcsontjáról pattant a hálónkba a labda… Svédországgal az utóbbi időben sokszor összefutottak a mieink az aktuális világversenyes kvalifikáció során, 1994 novembere óta négy selejtezősorozatban összesen nyolc alkalommal. Ezeken 1-1-6 a magyar mérleg, ám az első nagy csalódást még az 1973. júniusi hazai 3-3 okozta, ami miatt távol maradtunk a németországi vb-től. Azóta, ahogy az LGT énekli, a többi pofont lassan megszoktuk…
Éppen itt lenne az ideje a viszszaütésnek, bár a papírforma nem mellettünk szól. Kulcsszereplőnek szánt légiósaink zöme – például az Ibrahimovichoz hasonlóan csapatkapitányként visszatért Gera Zoltán – nem kap állandó játéklehetőséget a klubjában. Többek ezért a kedden véget ért átigazolási szezon utolsó pillanatáig izgulhattak sorsuk alakulásán. Azóta viszont már mindenképpen első a válogatott! Amely tegnap délelőtt elutazott Stockholmba. Érdekesség, hogy Egervári Sándor kérésére a küldöttséggel tartott Herczeg András, a DVSC és Mezey György, a Videoton vezetőedzője is.
Ami a várható kezdőcsapat érdekességeit illeti, a kapuban Király Gábor 1998. márciusi debütálása óta a jubileumi 75. alkalommal húzhatja fel a címeres mezt, így olyan klasszisokat érhet utol, mint Albert Flórián vagy Sándor Károly. A védelem közepén az angolok ellen bevált Juhász, Lipták duó áll majd, általánosságban az augusztus 11-i, Wembley-beli csapat gerincére támaszkodik majd a szakvezetés.
S ha ez a gerinc nem roppan meg ma, az az egész sorozatra, s a már vázolt általános megújulási törekvésekre is jótékony hatással lehet.