Megszokott, de megunt pofonok

Ma este nyolckor a stockholmi Rasunda-stadionban kezdi meg szereplését a magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnoki selejtezőkön. A végső tét nem csak a szokásos (a csoport hányadik helyén végezve hagyja ki csapatunk az aktuális világversenyt), hiszen az esetleges (rész)sikerek – mondjuk már most Svédország ellen – megerősíthetik a sportág hazai reformtörekvéseit is.

Deák Zsigmond
2010. 09. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Orbán: fel a csúcsra. Orbán Viktor szerint van esélye a magyar futballnak arra, hogy újra a nemzetközi élvonalba tartozzon. A miniszterelnök úgy látja, lesz olyan korosztály, „amely felrepít minket a focivilág csúcsaira”. Mindehhez tudatos nevelőmunkára, elkötelezett kormányzatra és felelős sportszövetségre van szükség – hangsúlyozta a kormányfő a Sport TV-nek adott interjúban, amely ma 18 órától kerül adásba, s írásos kivonata olvasható a www.
orbanviktor.hu honlapon. A miniszterelnök kiemelte, kormánya sportbarát kormány; ha egy megbecsült hazai sportág letesz az asztalra egy 5-10 éves fejlesztési tervet, akkor a kabinet oda fog állni mellé, és támogatni fogja.


Ha az MLSZ vezetésében történt közelmúltbeli személyi változásokon múlna, akkor a magyar labdarúgás záros határidőn belül bizonyosan elindulna végre a felfelé vezető úton. Nincs az a megveszekedett ellendrukker, aki vitatná, hogy sikeres és ambiciózus üzletemberként régen várt jó megoldás az MLSZ élére Csányi Sándor. A válogatott vezetését momentán nehéz lenne avatottabb kezekben tudni, mint Egervári Sándoréban, aki még sosem dolgozott szövetségi kapitányként, így távolabbi és közelmúltbeli eredményei – például a tavalyi U20-as vb-bronz – mellé komoly elhivatottság párosul. Nyilasi Tibor (sportigazgató), Róth Antal (U21-es szövetségi edző) vagy Both József (szakmai és képzési igazgató) visszatérése az MLSZ-be olyannyira magától értetődő, hogy szinte csodálkozunk a megvalósulásán. Ráadásul megvan a sportág „nagypolitikai” támogatottsága is.
Ebben az ihletett lélektani pillanatban kezdődnek az Eb-selejtezők. S bár sokan nem csak a nemzeti tizenegy eredményei minősítik egy ország futballját – ez a kirakat, amit mindenki megnéz. Most éppen átrendezés folyik az üveg mögött, kérdés, mikor, mennyire s meddig növekszik majd hatására az üzlet forgalma. Ha növekszik egyáltalán, mert a magyar futball posványa már több kiváló kezdeményezést rántott vissza a mélybe.
Aktuális ellenfeleinket persze nem érdeklik a mi évtizedek óta tartó belterjes gondjaink, hamvába holt kilábalási terveink, csak az, hogy legyőzzenek minket. Mint például mai stockholmi riválisainkat, a svédeket. Velük, bár nem vagyunk szoros szomszédi, rokoni vagy baráti kapcsolatban, érdekes módon már 42-szer találkoztunk az 1912-es kezdetek óta. A 17 győzelmes, 10 döntetlenes, 15 vereséges mérleg elsőre nem hangzik rosszul, a tétmérkőzéses 3-3-7 annál inkább. Hát még az, hogy a magyar csapat legutóbb bő másfél évtizede, 1995 áprilisában múlta felül a skandinávot (Halmai találata is Eb-selejtezőn esett), idegenben pedig 55 esztendeje, 1955 novemberében, igaz, akkor alaposan, 7-3-ra, de csak barátságos derbin. Pontot szerezni eleddig utoljára 2002 októberében, szintén Eb-kvalifikáción sikerült, Kenesei vezető találatát Ibrahimovic egyenlítette ki.
A ma esti meccsnek is kétségtelenül ő a főszereplője. A párharc egyetlen világklasszisa a nyáron tért vissza a háromkoronás válogatottba – amit Erik Hamrén szakvezető csapatkapitányi karszalaggal és kötetlen szerepkörrel hálált meg –, ráadásul pár napja váltott klubot, s került a Barcelonától a Milanhoz. A bosnyák származású csatár igazi „magyarspecialista”, hiszen három találkozón is bevette nemzeti gárdánk kapuját, legutóbb egy éve, a Puskás-stadionbeli vb-selejtező hosszabbításában, amikor a sípcsontjáról pattant a hálónkba a labda… Svédországgal az utóbbi időben sokszor összefutottak a mieink az aktuális világversenyes kvalifikáció során, 1994 novembere óta négy selejtezősorozatban összesen nyolc alkalommal. Ezeken 1-1-6 a magyar mérleg, ám az első nagy csalódást még az 1973. júniusi hazai 3-3 okozta, ami miatt távol maradtunk a németországi vb-től. Azóta, ahogy az LGT énekli, a többi pofont lassan megszoktuk…
Éppen itt lenne az ideje a viszszaütésnek, bár a papírforma nem mellettünk szól. Kulcsszereplőnek szánt légiósaink zöme – például az Ibrahimovichoz hasonlóan csapatkapitányként visszatért Gera Zoltán – nem kap állandó játéklehetőséget a klubjában. Többek ezért a kedden véget ért átigazolási szezon utolsó pillanatáig izgulhattak sorsuk alakulásán. Azóta viszont már mindenképpen első a válogatott! Amely tegnap délelőtt elutazott Stockholmba. Érdekesség, hogy Egervári Sándor kérésére a küldöttséggel tartott Herczeg András, a DVSC és Mezey György, a Videoton vezetőedzője is.
Ami a várható kezdőcsapat érdekességeit illeti, a kapuban Király Gábor 1998. márciusi debütálása óta a jubileumi 75. alkalommal húzhatja fel a címeres mezt, így olyan klasszisokat érhet utol, mint Albert Flórián vagy Sándor Károly. A védelem közepén az angolok ellen bevált Juhász, Lipták duó áll majd, általánosságban az augusztus 11-i, Wembley-beli csapat gerincére támaszkodik majd a szakvezetés.
S ha ez a gerinc nem roppan meg ma, az az egész sorozatra, s a már vázolt általános megújulási törekvésekre is jótékony hatással lehet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.