Bár a síita teokrácia látszólag szilárdan őrzi hatalmát Iránban, egyre több kutatás és társadalmi jelzés mutat arra, hogy a népesség belső sokszínűsége – etnikai, vallási és politikai értelemben egyaránt – olyan feszültségeket rejt, amelyek idővel alááshatják a rendszer stabilitását. A számok alapján Irán politikai vezetésének van oka a félelemre.
Az iszlám köztársaságban mintegy 85 millió ember él. Az iráni lakosság több mint fele perzsa nemzetiségű, de a másik fele különféle kisebbségekhez tartozik. A legjelentősebbek az azeriek, kurdok, arabok, beludzsok, türkmének és a luri népek. A Britannica összefoglalója alapján e kisebbségek többsége jól beágyazódott az iráni társadalomba, ám egyes csoportok – például a kurdok vagy a beludzsok – történelmi okokból autonómiatörekvéseket is megfogalmaztak, és különösen érzékenyek az állami asszimilációs törekvésekre. A hivatalos nyelv ugyan a perzsa, de Iránban tucatnyi más nyelv is jelen van – az azeritől a kurdon és a türkménen át az arabig –, és ez a nyelvi sokszínűség időnként politikai és kulturális feszültségekhez vezet, különösen az állami centralizáció idején. A nyelvi és etnikai elkülönülés így nemcsak kulturális, hanem identitásbeli különbségeket is jelent.
A városi fiatalság és a diaszpóra a rezsimgyengítő tényezők
A vallási elidegenedés különösen a fiatalok, a városi lakosok és a magasabban iskolázott rétegek körében erős, ez pedig épp azokban a társadalmi szegmensekben jelentkezik, amelyek a jövő elitjét adnák. A GAMAAN-felmérés szerint a vallásosságtól való eltávolodás főként a 20–40 év közötti generációban tapasztalható, különösen a nagyvárosi környezetben élők körében, ahol a globális kultúra, az internet és a külföldi példák hatása sokkal erősebben érvényesül.
Ezek a rétegek már nem feltétlenül tekintik az iszlám törvénykezést életük természetes keretének, és jelentős hányaduk elutasítja a kötelező vallási szabályozást, például a hidzsábviselést vagy a kötelező imát.
Ezzel párhuzamosan több millió fős iráni diaszpóra él külföldön – különösen az Egyesült Államokban, Kanadában és Európa nyugati felében –, amelynek tagjai között szintén erőteljes a rendszerkritikus hangvétel. Bár politikai aktivitásuk és a rezsimmel szembeni attitűdjük nem egységes, a diaszpóra egyes csoportjai – különösen az értelmiségiek, jogvédők, művészek és politikai menekültek – aktívan befolyásolják a nemzetközi közvéleményt, a nyugati politikai diskurzust és akár a nemzetközi szankciós politikát is. A fiatal, urbanizált és egyre inkább globalizált iráni társadalmi rétegek, valamint a külföldön élő, nyugati normákhoz szocializálódott diaszpóra együttesen egyfajta alternatív Irán-képet hordoz. Ez a kép egy szekulárisabb, nyitottabb és decentralizáltabb jövő vízióját sugallja, szemben az iszlám köztársaság teokratikus modelljével.
Az emberek elégedetlenek az ajatollah rendszerével
A 2022-es országos tüntetések Mahsa Amini, egy 22 éves kurd nő halála után robbantak ki, akit az erkölcsrendészet azért tartóztatott le, mert nem viselte „megfelelően” a fejkendőjét. Halála az iráni társadalom széles rétegeit mozgósította. A 2022-es országos tüntetésekről szóló GAMAAN-felmérés különösen élesen világít rá arra, hogy a fiatalabb generációk és a városi lakosság miként viszonyul az iráni rezsimhez.
A kutatás szerint a válaszadók 81 százaléka támogatta a 2022-es tiltakozásokat, és 67 százalékuk szerint a cél nem reform, hanem a rendszer teljes megváltoztatása.
A támogatottság különösen magas a 20–29 évesek és a nők körében, ami azt mutatja, hogy a társadalom fiatalabb rétegei már nemcsak passzívan idegenedtek el a rendszertől, hanem aktívan is készek fellépni ellene. Ez az attitűdváltás egy mélyebb társadalmi átalakulásra utal, amely hosszú távon akár politikai következményekkel is járhat, különösen, ha a diaszpóra részéről is megerősítést és nemzetközi támogatást kapnak ezek a belső mozgalmak.
Van politikai alternatíva
Irán jelenlegi teokratikus berendezkedése az 1979-es iszlám forradalom nyomán alakult ki, amikor a lakosság széles rétegei – a síita papság vezetésével – megdöntötték Mohammad Reza Pahlavi sah világi és Nyugat-barát uralmát. A forradalom eredményeként jött létre az Iszlám Köztársaság, amelyben a legfőbb hatalom a vallási vezetők kezébe került.
A volt uralkodócsalád azonban máig létezik, és a sah fia, Reza Pahlavi – aki jelenleg az iráni trón örököse – aktívan részt vesz a diaszpóra politikai életében.
Reza Pahlavi a vallási diktatúra leváltását és egy világi, demokratikus Irán megteremtését tűzte zászlajára. Nyugat-barát nézetei és alkotmányos reformokat hirdető üzenetei miatt sok ellenzéki és külföldi megfigyelő tekint rá potenciális alternatívaként a jelenlegi rendszerrel szemben.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
– Ne hangoskodjunk, uraim! – teremtette le vendégeit a mátyásföldi ivóban jó Szódás Sanyi még valamikor a kilencvenes évek derekán; majd magyarázatképp hozzátette: – Ez egy kocsma, nem a parlament.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Izrael megtámadta Iránt
